„1982: Januárban bevonultunk az Omega Stúdióba. (Érdekes, hogy a stúdióba senki sem megy, csak vonul.) Nagylemez! Gyakorlatilag azt az anyagot vettük fel, amit már abban az időben is játszottunk, amikor be voltunk tiltva. A végeredménnyel nagyon elégedetlenek voltunk. Egyszerűen nem szólt jól. Se mély hangszín, se magas, hiányoztak a terek, az effektek. Mi is kezdők voltunk, és az Omega-stúdió is annak számított még. Mindegy. Akkor a new wave kategóriába tartoztunk, és abba minden belefért. Ha valami egyszerűen rossz volt, akkor is rámondták: ez olyan újhullámos”. (Bornai Tibor, a KFT tagja ...)
„ ... Mindent elborít ez a szintetikus szósz ... ” (Voga János – Turnovszky Tamás)
„ Újhullám: ennek a kifejezésnek a zenetörténetben nincsen akadémia által elfogadott meghatározása, annál is inkább, mert azóta már van “új újhullám” és a “legújabb újhullám” is megszületett. Ha mégis megpróbálnánk megmagyarázni – pusztán zenei szempontból, mellőzve a társadalmi gyökerek elemzését – akkor azt mondhatnánk, hogy olyan egyszerű hangzású zenét jelent, amelyben lehetőség szerint sok az elektromos trükk, igen kemény a dob és a basszus, hogy kellemesen lehessen rá “csapolni” a koncerteken – a monoton dobgép a legmegfelelőbb – és lehetőleg jó hangos. Mellőz minden elvontságot, de csak akkor vannak benne szép dallamok, ha ez nagyon elkerülhetetlen. Ez a meghatározás természetesen, mint minden általánosítás, sántít, és inkább a nagy átlagra érvényes. Tény azonban, hogy ez a műfaj – kivéve olyan kiváló előadókat, mint a Police, a Smiths vagy a Talking Heads – aligalig hozott létre maradandó alkotásokat”.(Passzio Rock Klub)
„ Ha tömören kellene meghatározni, a new wave egy hatalmas, világbúcsúztató házibuli volt: mert mit lehet tenni, ha két egymással versengő szuperhatalom a nukleáris rakétatöltetek telepítésében kezd el versengeni egymással, s immár senki sem tudhatja, vajon órái, avagy esetleg még hónapjai vannak a pusztulásig? A félelem és rettegés az egymásra találásban oldódott fel, annak közös felismerésében, hogy az ilyesféle hatalmakat, bármekkora is a tekintélyük és a katonai erejük, nem lehet többé komolyan venni. Ez élesztette fel a klub-koncerteket, a a new wave által rémbohózatokká átformált olcsó tánczenék home változatait (Trabant, Balaton, Bizottság, Európa Kiadó, URH, Kontroll Csoport, Neurotic, Art Deco, VHK, Hymnus, Hús, Flash, Apropó, Matuska stb.), valamint a fotó, a film, a festészet, a szobrászat, a grafika, továbbá a divat, a design akkoriban legcikisebbnek tartott formáit, na és a házilagos magazin-, vagy fanzin-gyártást is. A mindenkori hatalom kiröhögése apokaliptikus méreteket öltött, hogy ebben az akkor már keletet és nyugatot egyaránt felölelő ellenkultúrában nem volt ember, aki ne írt, rajzolt, fényképezett, filmezett, énekelt, zenélt, táncolt volna, s aki mindezt ne tartotta volna sokkal fontosabbnak, mint ama szerepeket, amelyeket mint állampolgárnak kínáltak föl neki. ” (... idézet forrása ...)
