A hű asszony meg a rossz nő
A hű asszony meg a rossz nő Fekete Gyula magyar író regénye (1980).
Kiadta a Magvető kiadó, Budapest az író két másik művével (A falu szépe, Az orvos halála) egy kötetben. ISBN 963 271 177 7
Idézetek
szerkesztés- A ház, amelyekről a továbbiakban szó lesz, a harmincas évek végén épült, és minden tekintetben hasonlított a kertváros többi családi házához.
- Hosszú ideig semmi nem történt. Hármas cserét kellett lebonyolítaniuk a kalauzéknak, s ez sok utánajárást, hivatali hercehurcát igényelt. Orsolya néni a vékony fal túloldalán egész télen át hallgatta a gyereksírást, s mióta reménykedett, hogy végleg megszabadul a kellemetlen szomszédoktól, annál türelmetlenebbül hallgatta.
- A nő hátrapillantott, és kihívóan végigmérte az öregasszonyt.
- Jó. Majd belefojtom a kölykeimet a Dunába. A maga szép szeméért. - Nem vagyok köteles eltűrni..- mondta Orsolya néni, s nem találta a kellő szavakat a fölindultságtól- nem vagyok köteles! … Alig a lábukat betették.. a lábukat, majd összedől a ház! Ehhez a tanácsnak semmi köze, ezzel a lakással nem rendelkezik!
A nő dühösen szembefordult vele. - Mozduljon valamerre onnan, nem veszi észre, hogy jön a gyerekekre a hideg!… Legjobb, ha becsukja az ajtót, de kívülről.
- Östörné nyúlánk, szőke fiatalasszony volt, huszonöt éves, feltűnően csinos. Nagyon szerette a férjét, és a férje is nagyon szerette őt.
- Álltak az utcai ablaknál és várakoztak. Östör félkarral ölelte az asszonyt.
Most ért haza az új lakó; összeszedte már innen-onnan a gyerekeit. Nem volt csúnya nő, de közönségesen öltözködött, olcsó konfekció és bizományi áruház vegyesen, tavalyi-tavalyelőtti divatkeverék. Bár a cipője tűsarkú volt, félmagas, de az is a nyolcvanforintos ömlesztett tömegáru. Fölnézett az ablakba, s a tekintete egy alig észrevehető pillanatig megállapodott Östör arcán.
- Tetszel neki.- mondta a fiatalasszony.
- El is várom.
Komoly képpel ingerkedett az asszony. – Csinos nő mi?
- Két millimétrer.
Valahol egy társaságban hallották ezt a szójátékot, hogy a legtöbb csinos nőt a csintalan nőtől csak két milliméter választja el, tudniillik amilyen vastag a ruhája.
- -Nyilván a negyedik kölök apja — mondta Östör, s a felesége értetlen pillantására hozzátette: - Azé, aki majd jövőre születik.
Tudták már Orsolya nénitől, hogy mind a három gyereknek más az apja.
- - Szerettem volna pedig én is egyet- mondta később.
Elhallgatott erre az öregasszony. Keskeny, fakó arcára kiült a figyelem. De, hogy a másik nem folytatta, kilöttyent belőle a kíváncsiság: - Gyereket?
- -Ha ez így megy, Imrus kitehetjük a piros lámpát, szörnyű.
- -Imrus, én elpusztítom ezeket a kölyköket.
- -A társbérlőm arról nem tájékoztatott, hogy a felesége kurválkodik.
- -Ilyen elvi alapon semmi szükség a házasság intézményére. Mindenki járjon össze azzal, akit — megnyomta a szót — pillanatnyilag szeret. Vagy pillanatnyilag megkíván, beszéljünk nyíltan, négyszemközt vagyunk.
- - Félsz tőle?- bosszankodott a fiatalasszony.
- Tudod te mennyi férfit letepert az a nő?
- A fiatalasszony megrettent. – Isten őrizz.
Látta a tükörből, hogy mind a ketten oda néznek, a hasára.
10
szerkesztés- (…) olyan rövid az élet, míg élvezheti az ember-, szórjanak hamut a fejükre már fiatalon, és áldozzák minden szabad idejüket önkéntes betegápolásra? No igen, szép dolog, ha az ember a hozzátartozóit… és ezt álszent módon mindenki el is várja- mástól.
11
szerkesztés- Minden szempontból jó volt így; az a későbbi hiányérzet, nem a munkájából fakadt, nem is arra vonatkozott, hanem magára az életre, valamiképp az egész világra.
12
szerkesztés-Jó természete van a feleségének. - Azt el is várom — mondta Östör (…)
13
szerkesztés- Östör sokáig nézte, és csendesen göcögött. Megfogta az asszony karját.
Nem húzódott el az asszony. Szembefordult vele, fehéren világított az arca a homályból, és súgva mondta: - Megláthatta magát a házimama is…
14
szerkesztés- - Kötelességem felhívni a figyelmét arra, asszonyom… hangsúlyozom: emberi kötelesség, nem hivatali… arra, hogy a házasság intézményének egyetlen erkölcsi és biológiai alapja van… ahhoz tudniillik, hogy élvezzük az életet, semmi szükség a házasság intézményére…
15
szerkesztés- Bántotta a lelkiismeret Östört, kerülte Palócznéval a találkozást.
- -Te Imrus, téged nem akart még beszervezni ez a nő?
- Nem rossz asszony, rosszabb a híre, de szegény feje könnyen kap a szón, és a végén még képzel valamit.
16
szerkesztés- Emlékezett az asszony forró, feszülő testére, de mintha az egésznek semmi köze sem lett volna ahhoz, hogy neki felesége van, akit szeret, és annak sem lenne köze hozzá, ha a jövőben bármikor – ő nem fogja keresni az alkalmat – újra összeakadna az asszonnyal.
17
szerkesztés- -Tegye le azt a gyereket — mondta Östör.
- Mi köze hozzá? A magáé?
- - Mit avatkozol bele? Mi közöd ahhoz a nőhöz?
18
szerkesztés- Olvasta egyszer valahol, hogy az egyik férfi szeretőt keres, a másik élettársat, feleséget, de a legtöbben mind a kettőt keresik, és ritka szerencsés eset, ha egy személyben megtalálják.
19
szerkesztés- Östörné a konyhában várta a férjét, mindent hallott.
- Nehezen válaszolt a nő, keserű hangon:
- Ne féltse éntőlem a férjét. Én magától soha nem vehetem el a férjét… hol vagyok én magától!
20
szerkesztés- Rögtön észrevette a teherautó nyomait a ház előtt, az elszór szemetet az udvaron, s a torkába ugrott a szíve.
- Fia lesz, és nem fogja látni, érthetetlen volt az egész. Annyira meglepte, hogy idáig ezt még nem gondolta végig, visszaült a tőkére, rágyújtott, és sokáig töprengett, hogyan lesz ezután.
- Biztosan érezte, hogy szereti a felesége, mindig is szerette és ő nem oka semminek. Vagy ha oka, az is közös, mint az életük öt esztendő óta, hiszen az ő kedvéért mindent megtett volna Iri.
De hát mit is kellett volna megtennie? Valami elromlott a házaséletükben, s így utólag kideríthetetlen, mi, mikor és hogyan romlott el.
- Tehertaxival érkezett haza másnap.
- A zsebébe nyúlt s ledobta a lakáskulcsot az asztalra.