A tanú

A tanú Bacsó Péter 1969-ben készült filmje, amely tíz évig „dobozban volt”.

A film dialógusai szájhagyomány útján terjednek, így kerültek be ebbe a szócikkbe is, ezért valószínűleg pontatlanok.

Pelikán József

Nincs mit tenni. Kinyírjuk Dezsőt.
Csak semmi kurválkodás!
Levágtam tegnap éjjel egy disznót, feketén. Ma már itt vagyok. Expressz munka, nem?
Doktor Kotász! Doktor Kotász!
Virág elvtárs, se ajtó, se ablak?
Én ideológiailag nem vagyok elég képzett.
Én nem akarok gyanúsítgatni, Virág elvtárs, de nem jött egy kicsit későn ez a tűzoltóparancsnok?
(Bástya elvtársnak az uszodában) Hé, jóember, van magának jegye?
Már megint az a rohadt stanicli!
Ne humorizáljon! Jegyet kértem, nem revolvert!
Te jelentettél fel, Csetneki? Mert, hogy '42-ben te jelentettél föl, az világos, mint egy pofon.
Virág elvtárs megmondta: az osztályharc egyre fokozódik. Akinek pedig valami vaj van a fején, hadd szarjon be egy kicsit a Szocialista Szellem Vasútján!
Az a gyanús, ami nem gyanús. Az atyaúristen, az se érti!
Hát Isten veletek, fiúk! Aztán egy mukkot se!
Itt valami tényleg nem stimmel.
Ha Bástya elvtárs tábornoki egyenruhában úszott volna, megismertem volna. A piros stráf miatt. Megóvtam volna a sprickoló tömegektől.
A Dunára figyelni kell. Mer' a Duna jön, a Duna az mindig jön.

Virág elvtárs

Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.
Én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.
Csapásokat adunk és csapásokat kapunk.
Az élet nem habostorta, Pelikán.
Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség.
Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!
Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.
A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta.
Spongya rá! Ne mondjon semmit. Mi úgyis tudunk mindent. (...) Ezt a zakót például 1938-ban varrták. Angol szövet, 85%-os gyapjú. (...) A válla egy kicsit túl van tömve, de a reverje jó.
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg! De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak.
Nincs homok??!! Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Efelől nem nyitok vitát, elvtársam, várom a sódert meg a kavicsot!
A torkánál ragadta meg a kérdést Pelikán elvtárs... Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába?? Egy frászt!! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!
Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!
Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!
Minden lehetséges.
Menet közben kell az önbizalmat megszerezni!
Nehéz... nagyon nehéz!

Dániel Zoltán

És egyet jegyezzenek jól meg: ellenség van éppen elég, nem a becsületes munkásembereket kell macerálni.
Tíz feljelentés közül kilenc marhaság.
A törvény mindenkire vonatkozik. Kommunistákra tízszeresen, százszorosan.
Az ember úgy is lehet bűnös, hogy nem is tud róla.

Egyéb

Rendőr: Miniszter elvtársnak jelentem: Házkutatás. Miszerint jelentés érkezett Pelikán József ellen miszerint... feketevágás alapos gyanúja miatt.
Testőr:' Ezredes elvtárs, elfogyott a lőszer! De van még két kézigránátom. Parancsot kérek, hogy elhajíthassam!
Csetneki: (...) De fogsz te még egy nagyot csodálkozni.
Bástya elvtárs: Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?!
Bástya elvtárs: Szerénység! Ne tömjénezze magát! Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.
Bástya elvtárs: (Előtte Pelikán a bíróságon: És még ki volt rendőrspicli? Virág elvtárs is, Bástya elvtárs is?) Micsoda?! Hogy én?!
Börtönőr: A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja! Na mit romantikázik itt? Tűnjön el, mert még dühbe gurulok!
Rendőr: Jelentem, nem értem. Ez egy komoly névtelen feljelentés volt... géppel írva.
Püspök: Minden politika, fiam.

Párbeszédek

Virág Árpád: Nagyon vártuk, Pelikán elvtárs. Minden rendben.
Pelikán József: Árvíz van.
Virág Árpád: Kemény idők, de álljuk. Tudja Pelikán, az élet nem egy habostorta.

Virág elvtárs: Dániel mindent bevallott.
Pelikán: Mindent?
Virág elvtárs: Mindent.

Pelikán: Az ellenforradalmár, nyilas, fasiszta bandát ütni kell.
Börtönőr: ... ütni kell.

Börtönőr: És mi az a Duma bojkottja?
Pelikán: A duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját.

Püspök: (a börtönben) Isten hozott, fiam!
Pelikán: Meg egy fekete autó, Szentatyám.

Pelikán: Áh, ne politizáljunk. Nézzük, mi lesz az ebéd.
Püspök: Tarhonya.
Pelikán: Nem ehetjük meg az aranytyúkot. Pedig egyszer már én is megkóstolnám, a fene egye meg!

Pelikán: Végtelenül sajnálom az ügyet, Virág elvtárs, de hát én jó előre megmondtam, hogy én ideológiailag nem vagyok elég képzett. Mert ha például Bástya elvtárs tábornoki egyenruhában úszkál abban a medencében, csak megismertem volna a vörös stráf miatt, és akkor megóvtam volna a sprickoló tömegektől. De így abban a gatyában olyan furcsán nézett ki, hogy hát talán a... fénytörés miatt. Ugye?
Virág elvtárs: Bástya elvtárs már megbocsátott. A jegyszedőt internáltuk – ő felel az egész incidensért.
Pelikán: De hát ő nem tehet semmiről! Én nem tudtam a vonalat!
Virág elvtárs: A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta.

Virág elvtárs: Nem nyitok vitát! Szereti maga a mi nagy, bölcs vezérünket?
Pelikán: Igen!
Virág elvtárs: Jól van, akkor nem lehet semmi baj.

Virág elvtárs: Gogolák elvtársnő, egy pillanatra! Ez egy új szoknya magán, igaz?
Gogolák elvtársnő: Új, Virág elvtárs.
Virág elvtárs: Kurta. Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!

Virág elvtárs: Most már aztán nemsokára, igazán kérünk valamit magától, drága elvtársam.
Pelikán: Tessék már kinyögni!
Virág elvtárs: Türelem. Kellő időben a kellő csapást!

Virág elvtárs: Lehet, hogy egy hülyeséget mondok, de mit szólnál például ahhoz, ha – maradna a doboz, de – ürgebőrbe varrva. Talán még hitelesebb lenne.
Tuschinger elvtárs: Nem rossz! Egész jó írói vénád van, Virág elvtárs, miért nem írsz?

Pelikán: Ez citrom!
Virág elvtárs: Narancs.
Pelikán: Citrom!
Virág elvtárs: Nem nyitok vitát.

Bástya elvtárs: (a felkínált citromba harap) Mi ez?
Pelikán: Narancs.
Bástya elvtárs: Narancs?!
Pelikán: Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.

Pelikán: Azért van egy kis rossz érzésem. Miért kell ekkora felhajtást csinálni? Mégiscsak becsaptuk az embereket.
Virág elvtárs: Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán.

Igazgató elvtárs: Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.
Pelikán: Inkább tessék akasztani.

Dániel Zoltán: Milyen a hangulat tifelétek?
Pelikán: Hááááát...
Dániel Zoltán: Azt olvastam kitűnő.
Pelikán: Hol olvastad?
Dániel Zoltán: A hangulatjelentésben.
Pelikán: Akkor biztos kitűnő.

Pszichiáter: Mióta vannak memóriazavarai?
Pelikán: Mit mióta?
Pszichiáter: Stimmel!....

Virág elvtárs: Nem akarja még egyszer átnézni a vallomását, Pelikán?
Pelikán: Nem, annyit gyakoroltuk az elvtársnővel, nem akarom!
Virág elvtárs: Egy kis frissítés sosem árt, jó pap holtig tanul. Tudja, ki mondta ezt, Pelikán?
Pelikán: Tudom, tessék ideadni!
Virág elvtárs: Mi egy nagyon szép vallomást várunk magától, Pelikán elvtárs!
Pelikán: Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!
Virág elvtárs: Ejnye, az álmatlan éjszakák...

Pelikán József: Mit mondott az ügyvéd?
Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd mindent megtesz.
Pelikán József: Mennyit kapok?
Pelikán lánya: Hát az attól függ, mert lehet, hogy csak pénzbírság, de lehet, hogy a legsúlyosabb, hát szóval halál. Tetszik tudni az a kérdés, hogy apukával példát akarnak-e statuálni.
Pelikán József: Micsoda? Halál?
Pelikán lánya: A statuálás a lényeg, mert aszerint kapja apuka a büntetést.
Pelikán József: Szép dolog. Mit mondott még az ügyvéd?
Pelikán lánya: Azt mondta, hogy majd ne tessék csodálkozni, ha ő a tárgyaláson igen súlyos büntetést kér.
Pelikán József: Kicsoda? A védőügyvéd?
Pelikán lánya: Igen, mert ha apuka kulák volna, azokból most sok van, de mert apuka párttag, ő meg párton kívüli, hát szóval szocialista jog, meg minden.
Pelikán József: Mi van a szocialista joggal? Gondolkozz csak!
Pelikán lánya: Hát a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.

Logopédus: Elég! Pösze!
Pelikán József: Ezt még sose mondták nekem.
Logopédus: Nekem elhiheti. Otrombán pösze.
Pelikán József: Ne tessék ezt mondani.
Logopédus: A tények makacs dolgok!

Virág elvtárs: (a tömött villamos legalsó lépcsőjére a többi utas hangos nemtetszése ellenére fölkapaszkodva, panaszos hangon) Mit fájok én maguknak?
Pelikán: Virág elvtárs, maga itt?
Virág elvtárs: (fáradtan, alig hallhatóan) Jó reggelt!
Pelikán: Hogy tetszik lenni, Virág elvtárs?
Virág elvtárs: Látja, ezekért harcoltam, ezek miatt kaptam gyomorfekélyt.
Pelikán: Hát igen.
Virág elvtárs: (lemondóan) Nem baj. Nem baj, visszasírnak még maguk engem!
Pelikán: Hát erre azért nem mernék megesküdni.

Jegyzetek

A Wikipédiában további információk találhatóak

A tanú témában.