Anthelme Brillat-Savarin
Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826) francia mesterszakács, epikureista író.
Anthelme Brillat-Savarin |
---|
Lásd még |
Szócikk a Wikipédiában |
Művek a Cervantes Virtualon |
Művek a Project Gutenbergben |
Fő műve az asztali örömöket szellemes és fordulatos stílusban bemutató Az ízlés fiziológiája (1826), amelyben ízes anekdoták, és kitűnő ételreceptek váltakoznak egymással.
Brillat-Savarin (ejtsd: brijá szavaren) Anthelme, francia iró, szül. Belleyben 1755 ápr. 1., megh. 1826 febr. 2. A nagy forradalom kezdetén Belley birája volt, mint federalista előbb Svájcba, majd Amerikába menekült. 1796. tért vissza Franciaországba s 1800 után a semmítőszék ülnöke lett. Hirét Physiologie du goűt (Páris 1825) c. műve alapította meg. Ez a munka a maga a nemében egyetlen a világon, mert ami csak inyencségre vonatkozhatik, az mind benfoglaltatik és minden képzelhető formában. Egy része a műnek valóságos szakácskönyv, az ételek ingredienciájának, elkészítése és feltálalási módjának pontos leírásával más része a helyes életrendre oktat, viszont egy ujabb rész a nevezetesebb ételek történetét mondja el; foglalkozik azután a vendégségek anyagi és szellemi berendezésével, különös súlyt fektetvén arra, hogy a vendégség mindenkor megfelelő szellemi élvezettel is járjon, végre pedig az inyencség apoteózisát tartalmazó költői epilogus zárja be a művet. – Pallas
Forrással megjelölt idézetek
szerkesztésAz ízlés fiziológiája
szerkesztés- Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy. (Dis-moi ce que tu manges, je te dirai ce que tu es.)
- A cukorról elmondhatja az ember, hogy univerzális ízesítő, és hogy nem ront el semmit.
- A feltételek egyenlőtlensége a vagyonok egyenlőtlenségét vonja maga után, de a vagyonok egyenlőtlensége nem hozza magával a szükségletek egyenlőtlenségét.
- A ház asszonyát mindig biztosítani kell arról, hogy a kávé nagyszerű volt, a ház urát pedig, hogy a legjobb likőrt választotta.
- A jó konyhafőnöknek tisztelnie kell a természet örök törvényeit, ezenkívül mesterien kell bánnia a tűzzel.
- A jövő még nincs itt, a jelen hamarosan nem lesz, az élet egyedüli pillanata az élvezet pillanata.
- A majonézzel mindent lehet csinálni, kivéve: ráülni.
- A nemzetek sorsa attól függ, hogyan étkeznek.
- A sajt nélkül végződő vacsora olyan, mint egy félszemű szépasszony.
- A szaglás bevonása nélkül nincs teljes kóstolás.
- A szakács legnélkülözhetetlenebb képessége a lelkiismeretesség.
- A Teremtő, evésre kényszerítve az embert, hogy élhessen, az étvággyal kéri fel erre, és a gyönyörrel jutalmazza.
- A világegyetemnek csak az élet ad értelmet, és minden, ami él, táplálkozik.
- Aki barátokat fogad és nem fordít személyesen gondot a nekik készítendő ételre, nem méltó arra, hogy barátai legyenek.
- Aki szarvasgombát mond, nagy szót ejt ki, mely szerelmi és ínyenc emlékeket ébreszt az alsó szoknyát viselő nemnél és ínyenc és szerelmi emlékeket a szakállt viselő nemnél. Ez a tisztes megkettőztetés onnan ered, hogy ezt a kiváló gumót nemcsak pompás ízűnek tartják, hanem azt hiszik róla, hogy fokozza azt az erőt, melynek gyakorlását a legédesebb gyönyörök kísérik.
- Az állatok táplálkoznak, az ember eszik. Csak az értelmes ember tud enni.
- Az asztal az egyedüli hely, ahol az ember sohasem unatkozik az első órában.
- Az asztal örömeit minden életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és minden nap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, és az utolsó, mely megmarad és vígasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük.
- Az ember szakáccsá válik, de pecsenyesütőnek születik.
- Az érzékek azok a szervek, amelyekkel az ember kapcsolatba lép a külvilággal.
- Az étkezés gyönyöre az egyedüli, melyet mértékkel élvezve, nem követ fáradság.
- Az ínyencség az ember kizárólagos kiváltsága.
- Az ízek száma végtelen.
- Egy új fogás felfedezése több örömet okoz az emberiségnek, mint egy csillag felfedezése.
- Ember vagyok és nincs semmi az embertől, vagy legalábbis a harmonikus gyönyörétől való, ami idegen lenne tőlem.
- Isten akaratából az ember a természet királya, és minden, amit a föld termel, neki terem.
- Nem mindenki ínyenc, ki az akar lenni.
- Túl sokat várni egy késlekedő vendégre, figyelmetlenség mindazokkal szemben, akik jelen vannak.
- Valakit vendégül látni annyit jelent, mint felelősséget vállalni arra, hogy mindaddig, amíg nálunk van, gondoskodunk róla, hogy jól érezze magát.
- Aki nehezen emészt vagy lerészegedik, nem tud sem inni, sem enni.
Méditation XI
szerkesztés- A másokkal megosztott falánkságnak van a legnagyobb befolyása arra a boldogságra, melyet a házasságban élünk meg.
Neki tulajdonított mondások
szerkesztés- A bor a folyadékok császára.
- A gasztronómiai ismeretek minden ember számára szükségesek, mivel ezek az ismeretek egyre több gyönyört adnak nékik.
- A szakácsművészet anyagi tárgya mindaz, mi ehető.
- A tea tökéletesen helyettesítheti a bort - a reggelinél.
- A vendéglős az, aki abból csinál üzletet, hogy mindig kész lakomát ad a publikumnak.
- Ahhoz hogy az embernek lelke legyen, ízlésének kell lennie.
- Akinek szőlőt kínálnak a vacsora végén, azt mondja: „Köszönöm, de nem szokásom a boromhoz pirulákat szedni.”
- Arra gondolni, hogy nem váltunk bort, eretnekség; a nyelv telítődik, és a harmadik pohár után a legjobb bor is csak tompa érzetet kelt.
- Az ételkészítés a legrégebbi művészet, mivel Ádám éhesen született.
- Az ínyencség a mértéktelenség ellensége.
- Azok, akik rendszeresen isznak csokoládét, kiválnak jó egészségükkel és az élet derűjét megzavarni képes kisebb betegségekkel szembeni ellenálló képességükkel.
- Boldog az a csokoládé, amely miután a nők mosolyán át bejárta a világot, szájban olvadva, élvezetes csókban leli halálát.
- Ha egy íztelen italról, például vízről van szó, az ember nem érez sem ízt, sem utóízt. Minthogy semmit sem érez, semmire sem gondol - ivott és ez minden.
- Mi az egészség? Csokoládé!
- Ültess egy fáradt embert egy kiadós étel elé, erőlködve megeszi és lehet, hogy jobban érzi magát. Adj neki egy pohár bort, vagy alkoholt, azonnal a legjobb formába kerül, s szemed láttára újraéled.
Brillat-Savarin: Az ízlés fiziológiája. Bp., 1912. Ambrus Zoltán és Ambrus Gizella fordítása; Múzsák, Budapest, 1986. (Az 1912-ben Singer és Wolfner által kiadott mű reprintje) ISBN 963-564-200-6