Az Operaház Fantomja (musical)

Az Operaház Fantomja egy 1911-es Gaston Leroux regény, melyből azonos címmel musical készült 1986-ban. Itt a musicalből találhatóak idézetek. A zenét Andrew Lloyd Webber, a dalszöveget Charles Hart és Richard Stilgoe, a szövegkönyvet Richard Stilgoe és Andrew Lloyd Webber írta. A magyar fordítást Galambos Attila írta.

Megjegyzés: néhány helyen ugyanazon idézetnek több különböző magyar fordítása van. Ezeknél egymás mellett olvasható a két/három változat, a fordító megjelölésével együtt. Ahol nincs megjelölve fordító Galambos Attila munkája.

Fantom

• „Ostoba sznob! Nem érted rajong.
  Őt csak a fény vonzza.
  Szemtelen szájhős! Ma itt én győztem.
  Nem vehet el tőlem!” - Kicsi Lotte.../A tükör
• „Itt van az Angyal, kit vártál.
  Tőlem ne félj, érj csak hozzám!” - Kicsi Lotte.../A tükör
• „Énekelj! Énekelj, ó Angyala a Zenémnek!” - A Fantom...

„Itt vagy nálam, hol a muzsika trónja áll. Ez a hely, mely a zenének épült, egy szentély, oltár.” - A Fantom...	„Jöjj hát! Lépj át a vágy és bűvölet ajtaján! Égi hang, gyere töltsd meg a lelkemet fénnyel, dallal!” - Miklós Tibor fordítása
„Énekelj, s a művem szárnyra kél! Segíts, akkor megszólal az éj!” - Az éj zenéje	„E földöntúli áldott boldogság mind tiéd, míg az éj zenéje száll...” - Miklós Tibor fordítása

• „Ha háborút akartok, hát legyen háború! Ha nem engedelmeskedtek a parancsaimnak, a katasztrófa minden képzeletet felülmúl majd!” - Levelek.../Prima Donna
• „Az ötös páholy üres legyen! Ezt parancsoltam!” [...]
  „Béka, Madame? Talán inkább ön a béka!” - Vén hibbant, pórul jár...
• „Tőlem kaptál szárnyat. Emlékezz csak rá!
  És most ez rá a válasz,
  hogy elárulsz és megcsalsz!
  Ő se tudna rólad, ha nem fedezlek fel!
  Christine...
  Christine...
  Amíg élsz, a bosszúm elkísér!
  Szenvedj, csak ezt kívánok én!” - Ennyit kérek én (repríz)
• „Menj!” (a csillár leesik) - Ennyit kérek én (repríz)
• „Miért ez a döbbent csend?” - Maszkabál
• „Elveszett gyermek, árva lélek
  túl soká volt távol!” - Elveszett gyermek
• „Itt van az Angyal, kit vártál!
  Angyali Hang, indulj hozzám!” - Elveszett gyermek
• „Túl késő, hogy visszalépj!
  A játszma eldőlt.
  És régen távol jár a józanság.
  Túl késő, hogy visszatérj!
  Megszűnik minden,
  mi fontos volt, s helyébe lép a vágy.
  Vérünk vad száguldásba kezd,
  és minden perc mámort ígér.
  Eltölt egy forró, édes érzés.
  Túl késő, hogy visszanézz!
  Hiába minden!
  A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt.
  Hogy visszafordulj, túl késő.” - Túl késő
• „Szólíts kedvesednek most és mindig.
  Ezután már mindig légy enyém!
  Christine, csak ennyit kérek...” (Christine lerántja a maszkját) - Túl késő
• „Egy ocsmány arc, mi egy anyának is sok volt!
  Rám se nézett! Pólyába se burkolt!” - Űzött vad
• „Add nekem szívedet!
  Ennek árán mentsd meg őt!
  Ha nemet mondanál,
  rá kínhalál vár!
  E kettő közt dönts!
  Innen már nincsen visszaút!” - Űzött vad
• „Mert bárhogy döntesz,
  nem győz más, csak én!” - Űzött vad
• „Vidd őt! Menj! Győztél! És vissza se nézz!
  Hagyjatok itt és tűnjetek el!
  Hamar! Menjetek gyorsan!
  Ott a csónak, vigyétek!
  Menjetek már!
  És felejtsétek el, amit láttatok itt!
  Mit állsz? Mi álltok még itt?” - Űzött vad
• „Amíg élsz, a hangom elkísér!
  Rám nem vár más, csak
  szótlan, néma éj.” - Űzött vad

Christine

• „Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán.
  Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
  Hogyha majd egészen távol jársz, s a szíved máshoz húz is tán,
  kérlek, ne feledj el végleg, néha gondolj rám.” - Gondolj rám...
• „Apám egy angyalról mesélt.
  Várom, hogy eljöjjön, rég.
  Éreztem éneklés közben,
  most is érzem még.” - Angyali hang

„Álmomban megjelent egy furcsa árny. Hallottam énekét, hívó szavát. Tán most is álmodom, mert érzem én, a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él.” - A Fantom...

„Eljő és énekel álmom ködén... Fölzeng és hív egy hang, s e hang övé... Álom és ébrenlét mezsgyéjén jár, a Fantom, kit az Operaház rejt, itt vár reám...” - Az Operaház Fantomja - Miklós Tibor fordítása

„Egy érces hang dalolt, szólítgatott… Kísérte léptemet, el nem hagyott… Eljött most értem Ő, nyújtja kezét A fantom, ki a szívem legmélyén oly rég zenél!” - Az Operaház Fantomja - Kaj Ádám János fordítása

„Álmomban énekelt, és megjelent egy hang mely megszólít és hív engem és álom már csupán e furcsa lét a Fantom, kit elrejt a sötétség, lelkemben él” - Kántás Balázs fordítása

• „Ki ez a rejtelmes árnyék?
  Tudnom kell, kit rejt a maszk!” - Most már rémlik
• „Raoul, ott jártam!
  Nála jártam, a rejtekén,
  ahol minden kis fényt
  lassan elnyel a mélység...
  mélység...
  Raoul, én láttam!
  Még az arcát is láttam én!
  Bárcsak feledni tudnám, de nem megy,
  mert formátlan, borzalmas arc,
  amit elrejt a mélység...
  mélység...
  Ám ha szólt, mégis átjárt ez a fénylő hang,
  aztán szárnyára vett egy bűvös dal,
  bennem zengett, s a lelkem égig szállt!
  Ilyet még soha nem éreztem tán.” [...]
  „De milyen más, amit két szemében látsz...
  Csak fájdalom, esdeklés és rajongás.” - Miért hoztál fel ide?
• „Rendelj gyorsan hintót!
  Légy a hátsó ajtónál!” - Ennyit kérek én
• „Állj!!
  Raoul, ez nem megy.
  Ne tedd ezt velem!
  Raoul, úgy félek!
  Ha kudarcot vall a terv, ha elszakít tőled,
  hát többé már biztosan nem enged el!
  Legszebb álmomból rémálom lesz.
  Ő majd örökre magánál tart,
  és egy életen át itt benn dúdol egy dalt.
  Egy életen át itt benn dúdol egy dalt...” - Levelek...

„Látjuk-e még egymást valahol? Minek ilyet kérdeznem? Nincs rá remény, de úgy szeretném, ha itt lennél velem!” - Látjuk-e még egymást valahol?

„Kívánom, hogy újból velem légy; vágyom rá, bús gyermekként! Álmodnom kell - álmodni még; s itt leszel tán, mint rég...!” - Kívánom, hogy újból velem légy - Miklós Tibor fordítása

• „Jó apám, angyal, Fantom, barát!
  Szólj, melyik vagy, mondd hát!” [...]
  „Ismerős hang... Oly lágy és sóvár...
  Szólj, beszélj még, Angyal!” - Elveszett gyermek
• „Az arcod rég nem tud megrémíteni.
  A lelked torz, és ez sokkal jobban fáj!”
  „Csak szánalommal néztem eddig rád,
  de ez most gyűlöletté vált!”
  „Durván becsaptál,
  s én vakon bíztam benned...” - Űzött vad
• „Magányos árnyék az éjben,
  balsorsod börtönbe zárt.
  Az ég engem küldött, hogy meglásd,
  van, ki gondol rád.” - Űzött vad

Raoul

• „Lehet ez? Igen, ez Christine!
  Bravó! Bravó!
  Régen volt, Istenem, milyen rég,
  hisz nem is emlékezhet rám.
  Bennem mégis tisztán él az a bájos ifjú lány.” - Gondolj rám...
• „Christine Daaé! Hová lett a piros sálad?” - Kicsi Lotte.../A tükör
• „Beszélt egy Angyali Hangról!” - Levelek.../Prima Donna
• „Hidd el, hogy ez az egész csak mese,
  mert nincs, nem létezik a Fantom!” - Miért hoztál fel ide?
• „Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
  Nincs több lidérces álom
  a két karom ha átfon.” - Ennyit kérek én
• „Hát hallják meg!
  Ez csak egy eljegyzés, nem bűn!
  Christine, mi a baj, mondd, miért félsz?” - Maszkabál
• „Ó, mi ostobák!
  Dehát a megoldás előttünk hever rég!
  Itt az alkalom, tőrbe csalni nem nehéz!” - Levelek...
• „Te mondtad azt,
  ő csak egy ember, semmi más.
  De amíg él, bajt hoz ránk, és pusztulást.” - Levelek...
• „Christine! Christine, hallgass rám! Ez az ember... ez a lény nem az apád! Az Isten szerelmére kérem, engedje el!
  Engedje el, kérem!
  Christine!” - Elveszett gyermek
• „Mondj nemet!
  Christine, kérlek!”
  „Ne dobd oda magad,
  csak hogy éljek!”
  „Teérted tettem, hidd el!” - Űzött vad

Egyéb szereplők

Kikiáltó:

• „Következik a 666-os tétel! Egy csillár a múlt századból. Önök közül néhányan talán emlékeznek az Operaház Fantomjának rejtélyes históriájára. Erre a rejtélyre azóta sem találtak magyarázatot. Tudomásunk szerint, hölgyeim és uraim, ez a csillár volt ama nevezetes katasztrófa főszereplője. Műhelyünkben megjavíttattuk és részben felszereltük néhány elektromos égővel, hogy képet kapjunk róla, milyen is volt fénykorában. Talán elijeszthetjük a múlt sötét árnyait egy kis világossággal, uraim!” - Prológus

Meg:

• „Nagyszerű volt! Ezt hogy csináltad?
  Titkaid bár tudnám!
  Senki sem hallott ennél szebbet!
  Mondd, kitől vettél leckét?” - Angyali hang

Buquet:

• „A bőre pergamenpapír,
  az orra helyén nem látsz mást,
  csak puszta űrt.
  ha nem vagy elég óvatos,
  ördögi lasszójával másvilágra küld!” - Ördögi lasszó

Madame Giry:

• „Félek, későn jössz majd rá,
  bölcsebb, hogyha erről szót sem beszélsz!
  Joseph Buquet, tartasd a szád!
  Ő egy pillantással gyilkolni kész!” - Ördögi lasszó
• „Christine Daaé visszatért!” - Levelek.../Prima Donna
• „Az angyal mindent lát és tud.” - Levelek.../Prima Donna
• „Monsieur, kérem, ne kérdezzen semmit! Nem tudok többet, mint bárki más.”
• „De ne feledje, a kezét tartsa mindig szemmagasságban!” - Űzött vad
• „Vigyázz! Lassan, óvatosan járj...” - Űzött vad

Carlotta:

• „Nekem ez kegyelemből nem kell!” - Levelek.../Prima Donna
• „Serafimo! Nem kell ez álca rád!
  Egy szót sem szólhatsz! Hát csókra nyújtsd a szádat inkább!
  Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha (stb.)” - Vén hibbant, pórul jár...

André és Firmin:

• „Ez már mégis furcsa,
  kóristával küzd a híres Prima Donna,
  ki gondolta volna?
  Raoul és a szubrett, milyen pikáns duett...
  Cáfolják ugyan, de így volt biztosan!” - Levelek.../Prima Donna
• „Szép Prima Donna, még! Még!” - Levelek.../Prima Donna

Kórus:

• „Maszkabál!
  Papír álarc, kavalkád.
  Maszkabál!
  Arcod rejtsd el,
  így senki rád nem ismer.
  
  Maszkabál!
  Ahány álca, annyi máz.
  Maszkabál!
  Száz és száz színes arc,
  egyforma nincsen.” - Maszkabál
• „Most el kell kapnunk!
  Nem lesz irgalom!” - Űzött vad

Visszatérő:

• „Ez ő! A Fantom újra itt jár!”
• „A Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem/benned él!”
• „Ő hol van?”
• „Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!”
• „Csak ennyit kérek én.”

A darabról

Az alkotás kínjairól:
„Amikor a Fantomot írtam, hát az traumatikus élmény volt számomra. Odáig jutottam komponálás közben, hogy majd elpusztultam. Amikor erre ráébredtem, feltettem magamnak a kérdést: Érdemes? És mi lesz a közönséggel, ha már a komponista is ilyen messzire jut és ennyire személyesen érintve van? Válaszom ezekre a belső kétségekre ez volt: Meg kell tennem, így - és nem másként.
A darab verejtékbe és vérbe került nekem, ha szabad e század legnagyobb brit férfiát, azaz Churchillt idéznem. Nos, az én szuper munkatársaim segítségével minden este elértem, hogy a közönség legalább egy pillanatig együtt sírjon a Fantommal. Tehát mégegyszer, ezúttal minden szerénység nélkül, Churchill felfogása szerint: Győzelem. Győztünk.” - Andrew Lloyd Webber
A fordításról:
„A szabályok egyszerűek. Van egy dallam, az x hangból áll. Ennyi szótag áll rendelkezésre, hogy az eredeti szöveg értelmét magyar nyelven tolmácsoljuk. Ja, és nem árt, ha a hangsúlyok a megfelelő helyre esnek. Na és persze a magyar időmértékes nyelv ( tudják: hosszú szótag, rövid szótag... )
Az se baj, ha rímel is az a vers.
Aztán jönnek még az énekesek az extra kívánságaikkal, az egyik í hangon szereti kiénekelni a hatvonalas céket, a másiknak az ú esik kézre, hogy egy játékos képzavarral éljek. Persze mindegyiknek más.
És a végső próba: hogy is hangzik mindez a színpadról? A drága emlékű Zsüti mondta egyszer, hogy a Hamlet híres sorát, "No méreg , hass tehát!", Képtelenség elénekeltetni, mert a közönség úgy fogja érteni: No, még egy hasteát!
A dalszövegfordítók örök problémája, hogy magyarul mindent hosszabban tudunk csak elmondani, az angol nyelv tömör, lényegre törő, és tele van egytagú szavakkal.
Anyanyelvünk végtelenül színes, a legfinomabb árnyalatok érzékeltetésére alkalmas, de a zord számok mégis azt mutatják, hogy a planecrash két szótag, a repülogépszerencsétlenség pedig kilenc. Négy és félszer annyi. Ilyenkor a fordító egy enyhe és gyors lefolyású szívroham után magához vesz háromnapi hideg élelmet, bezárkózik és elkezdi törni a fejét.
Hát így álltam én is neki a feladatnak, azzal a jelentéktelen különbséggel, hogy négy hónapra kellett csomagolni.
Hogy megérte-e, azt a nagyérdemű közönség jóindulatú és kegyes ítéletére bízom.
Ha az Operaház Fantomja is úgy akarja, nem fognak csalódni.
Maradok az Önök legalázatosabb szolgája:
Galambos Attila” - Hogy megy az ilyesmi?

Külső hivatkozások

• A Madách Színház Az Operaház Fantomja előadásának hivatalos oldala
• Az Operaház Fantomja szövegkönyve magyarul: teljes (txt), első felvonás (htm), második felvonás (htm)
• Andrew Lloyd Webber a Wikipédiában