Bajnokok reggelije
A Bajnokok reggelije (Breakfast of champions) – Kurt Vonnegut 1973–as regénye.
Idézetek a könyvből
szerkesztés– Minek megy épelméjű ember Midland Citybe? – tudakolta a sofőr. Megint úton voltak.
– Beteg a nővérem – mondta Trout.
– Midland City a világmindenség seggluka – mondta a sofőr.
– Sokat gondolkoztam már, hogy hol lehet a seggluk – mondta Trout.
- Arról is beszélt Troutnak, hogy állítólag vannak ezen a vidéken olyanok, akik eleven csörgőkígyókat szorongatnak az istentisztelet alatt, hogy megmutassák, mennyire hisznek abban, hogy Jézus megoltalmazza őket.
– Így kerek a világ – mondta Trout.
- Dwayne–nek eszébe jutott róla egy dalocska, amelyet az apja énekelt néha, amikor felöntött a garatra. Így hangzott:
A szerelmünk kicsikém
Hidd el, nem csak maszlag,
Mihelyt elmúlsz tizenhat,
Rögtön meg is győzlek.
- Egyébként mindannyian egy golyó felületéhez tapadtunk. A bolygó golyó alakú volt. Senki sem tudta, miért nem esünk le, pedig mindenki úgy tett, mintha nagyjából értené.
- Az igazán eszes emberek megértették, hogy a meggazdagodás egyik legjobb módszere az, ha birtokolnak egy darabkát a felszínből, ahová az embereknek tapadni kell.