Bajor Andor

Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szeptember 30. – Debrecen, 1991. január 25.) romániai magyar író, költő, humorista.

Bajor Andor
Emléktábla tiszteletére a kolozsvári katolikus plébánia udvarán, a Keresztény Szó szerkesztősége falán
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Részletek műveiből

Ötösfogat (2. Rudas - Baltazár)

A kutya bátor és könnyen hívő volt, mint a dalmát kutyák általában, eliramodott, aztán visszarohant, hogy lássa, nincsenek-e még elveszve, egyrészt a feleségem, másrészt ő maga, a kimondottan fekete planétán, ahol a Jóság megfogyatkozott. Szaladgálás közben lelt rá a mérgezett húsra, melyet neki készített elő a Megyei Első Kutyamérgező vagy a Megyei Első Kutyamérgező Első Helyettese, de bizonyos, hogy fontos személyiség képviselte a jó sorsot, egyébként honnan szerzett volna húst is a méreg mellé? [...] A Hajtás Völgyében temették el. Egy román pásztor segített gödröt ásni, csak úgy magától, mert ismerte. Végül annyit mondott: Ez kutya volt!

Ha fényes korunk elmerül a porban, összevegyül a jótékony homállyal, száraz lombokkal, kiszáradt eszmékkel, juhganéval, potyogó ünnepekkel, a Hajtás Völgy közömbös anyagával, vajon kiről mondhatja el a pásztor: Ez ember volt!

Ha én vizigót diplomata lennék

Másnap nagybátyám felszólalt, és közölte, hogy látogatása a végéhez közeledik. Röviddel ezután kikísértük az állomásra, ahol megkezdtük a búcsúbeszédeket. Búcsúbeszédemben utaltam a bennünket összefűző megingathatatlan kapcsolatokra, s külön kiemeltem a liba jelentőségét, amelyet én a lelkesedés hangulatában "a szeretet és a megértés zálogának" neveztem, mely "pecsétként függ a bennünket összefűző köteléken." Jelen volt nagybátyám, utasi minőségében, jelen voltam én, kísérő minőségemben, az állomásfőnök, több mozdonyvezető és mások. Nemsokára megjött a vonat is, közlekedési eszköz minőségében, és meleg, szívélyes hangulatban megállott, amelynek azonnal felfogtuk a jelentőségét és méltattuk a vonat horderejét. Ekkor a vonat, fütty formájában, kifejezést adott elindulási törekvéseinek. Helyi idő szerint 10 órakor nagybátyám elhagyta városunk területét, s hazaérkezése után üdvölő táviratot küldött, melyben felvirágzást kívánt számomra, valamint közölte, hogy nálam felejtette a kalapját.

Főúr, írja a többihez!

Eddig volt egyszer egy gyermekkor, természetesen pillangókkal. A szivárvány is jogosan szerepel a számlán, meg a csodálkozás, amikor először megpillantottam és kézbe akartam venni ezt a színes, záporban zizegő óriás pántlikát, melyet önök, vendéglátók, rendkívüli hozzáértéssel szegecselnek fel a mulatóhelyiség elérhetetlen messzeségeire.

Azután kaptam ifjúságot bombakörítéssel, rohamsisak-feltéttel. Ugyanis ez volt akkor a konyhán - és önök, vendéglátók, nem indulhatnak az egyén ízlése szerint. Tudom, hogy ez nem házikonyha, ahol az ember előre rendelhet száz szál gyertyát, száz icce bort.

Önök mindég másképp szervírozzák az ifjúságot: mostanában táskarádiót adnak melléje, színes ruhákat, csókot, mozijegyet.

Mármost én nem elégedetlenkedem, pusztán fölvetem a kérdést: nem lehetne valahogyan visszacsinálni a dolgokat, és becserélni a nekem szervírozott bombát egy csókra, vagy ha ez nehézségekbe ütközik, mozijegyre?

Apróhirdetés

Az apróhirdetéseket azért szeretem, mert ígéretes írások.

Ígérnek, mellényt, talpbetétet, parókát, elefántcsontot, sámlit, mókuskalickát, egyebeket.

A Gonosz Lélek sem tudott annyit ígérni, amikor a Megváltót megkísértette.

A hirdetések közül különösen az apróhirdetés-balladákat szeretem. Az ilyeneket:

Zöld bársony heverő

Hátul az udvarban,

Be is lehet csukni,

Tessék kopogtatni.

Gondolom, a tragédia így folytatódik:

Aj, bekopogtatott

A fogoly katona,

Pamlagról fölkele

A Nagy Török Császár,

Be is csukatta,

Tömlöcbe vettette...

Ennek a megrázó hirdetésnek magamban a "Kerevetes Izsák" címet adtam.

Források

• Bajor Andor: Tücsök és bogár. Kolozsvár: Dacia. 1972.
• Bajor Andor: Részleges vízözön. Héttorony kiadó. 1990. ISBN 963 7855 25 4

Külső hivatkozások

Ez az idézetgyűjtemény még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!