Bethlen Miklós (kancellár)

Bethleni gróf Bethlen Miklós (Kisbún, 1642. szeptember 1. – Bécs, 1716. október 27.) államférfi.

A divatról

Már ekkor az örömnek a legföbb pontyán voltam, 's igyekeztemis töllem kitelhetöképpen legjobban tántzolni; a'legfzebb Magyar öltözetem volt; a'mely tsak lehetett: Tsizmám Lévantai kordoványbol; legfzebb munkával kéfzült ezüftös kis farkantyukkal; a' Dólmányom vólt halovány teftfzínü pofztóbol; gombház finorja vert arany fonalbol; arany kék és fejéren megzomántzozott gombokkal; az Övemis kék felyem; arany; ezüstel kéfzült gombok a'Kalpagom langfzín bárfonybol; nufztal prémezve; és ebben egy forgó; melyben Keretsen tollak vóltak. Látod Afzfzonyom! illyen vólt az én Bálhoz kéfzült öltözetem; a' mellyel tudom nem élnének; vagy nem öltözödnének Frantzia Orfzágban az illyen alkalkalmatofságban; ezen öltözetnek módgya éppen ellenkezöleg lévén a'Frantziákéval; de akármint hogy; elég jól öltözve lenni gondóltam magamat; hogy tefsem az én Szépemnek; a'kinek kezemet nyújtottam a'tántzra.

Akármely Orfzágban is az ékefségek tzifra öltözetek érzékenyitik Afzfzonyi népet; és ámbátor Erdélyben nintsenek még ahoz minden alkalmatofságok mint Frantzia Orfzágban és a'fok módinak különbbkülönbbféle változtatása nem óly' gyakorta eshető (bár moftanrólis azt mondhatnók) mindazonáltal egyik a'máfiknak öltözettyinek módgyát fzemefen megvisgálni; és az a'hoz való legjobb izléfnek módgyát megtartani tani elnem mulattyák; fzintúgy úgy mint akármely Europai udvaroknál.

Az én kétfzáz Aranyaimmal nem fokra mehettem: az úti költségem; a' köntöfseim; mellyeket kellett oda való érkezéfemmel tsináltatni; felit eleméfztették; és mégis magamat az akkori módihoz kellett alkalmaztatnom a'mellyhez a' Magyar öltözet mind egy fórmáúl vétetett. Azoktól az Uraktól; a'kik Magyar Orfzágba jöttek vólt; tapafztalván; hogy ezen öltözet fokkal alkalmatofsabb a' Hadakozáskor; és a' lóra való felülésreis; mint az ö fzük öltözetek; és köppenyegek; azért vifzfzámenetelekkor ahoz alkalmaztattatták; de költségefebben; tsináltattak tehát magoknak igen bő; és térdig érö merevalót; és ezen fellyül egy más köntöft; melynek ezt a' nevet adták: Jufte an Corpus ( majd ólly' formára a' mint moftanis vifelik) a' nyakravalójokat más móddal kerekitik a' nyakokra; mint a' Magyarok; mert mi azt az állunk alatt megbogozzuk; és a' két végit az övünkig lebotsáttyuk; ez hellyett a' Frantziák meg röviditvén végeket; pántlikával igen tágon megkötik.” …. „ Énis magamat tehát e' fzerént alkalmaztatván; az erre tett költség nagyon megfogyafztotta azon pénzbéli kevés vagyovagyonomat; a' mely arra vólt határozva; hogy élhefsek ezen Városban; az hól minden abban tartya fzerentséjét; hogy mindenit elköltse. Énnékem tehátnem vólt módom; hogy mindenekben követhefsek máfokat.

A hajam soha a vállamig sem nőtt felette le, lágy és ritka is volt. Magyar hosszú hajnak ugyan meglehetett, mert terhemre nem volt, de német úrfi nem adott volna jó szót érette; minden éjszakára felkötöttem és úton is, úgy osztán felkondorodott a vége annyira, hogy meglehetős volt. Én ugyan mint ide alább meg lesz írva, fogadásért hagyattam volt meg. Viseltem, úgy látom; ha még élek elkopik.

Forrás

• Bethlen Miklós: Bethlen Miklós élete leírása magától című írása (MEK)