Canterburyi Szent Anzelm istenérve
Canterburyi Szent Anzelm (1033-1109) nagyhatású teológus, filozófus, a szellemtörténet a „skolasztika atyjaként” is tiszteli.
Anzelm istenérvével azt szerette volna kimutatni, hogy a keresztény egyház tartalmai, a Biblia és az egyházatyák, segítsége nélkül is kimutathatók.
Részlet a Proslogion 2. fejezetből
szerkesztésIstenem, Uram, aki a hithez megadod a megértő észt, add meg nekem, hogy mennyire ez hasznos számomra, megértésre tegyek szert! Hiszen te létezel, miként ezt hisszük, és az vagy, aminek hiszünk. Hisszük pedig, hogy te vagy az a jó, akinél nagyobb jót elgondolni nem lehetséges.
De talán nem is létezik efféle természetű lény! Hiszen „azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincsen Isten!” (Zsolt. XIV, 1).
Ám, bizonyos, hogy a balgatag hallja, amit mondok, ha ezt mondom: „a jó aminél nagyobbat elgondolni nem lehetséges”. Mármost mindenképpen érti, amit hall, és amit ért valamiképpen, az az értelmében van benne, mégha nem létezőnek érti is. (...) A balgatag tehát meg lett győzve afelől, hogy jelen van az értelmében valami, ami olyannyira jó, hogy nála nagyobb jót elgondolni nem lehet; mert amit hall a balgatag, azt megérti, amit pedig megért, az az értelmében van.
De az, aminél nagyobbat elgondolni nem lehetséges, lehetetlen, hogy csak az értelemben legyen. Ha ugyanis az, aminél nem lehetséges nagyobbat elgondolni, csak az értelemben van, akkor hiába ő az, aminél nagyobbat elgondolni nem lehetséges, mégis lehetséges nagyobbat elgondolni nála: ti. azt ami, olyan mint ő, de ráadásul ténylegesen létezik.
Kétségtelen tehát, hogy az, aminél nagyobbat elgondolni sem lehetséges, az értelemben is jelen van, és ténylegesen létezik.
Könyv
szerkesztés- Canterbury Szent Anzelm, Monologion, Proslogion, ford. és jegyz. Dér Katalin (Gaunilo ellenvetéseit és Anzelm válaszait ford. Horváth Judit), kísérőtanulmányok: Dér Katalin és Ferencz Sándor, MTA Filozófiai Intézet, Budapest 1992. ISBN 963-706514-8
