Christian Morgenstern

Christian Morgenstern (1871 – 1914), német költő, az abszurd egyik előfutára.

Christian Morgenstern
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben

Idézetek

• Ha a modern civilizált embernek saját magának kéne leölnie azokat az állatokat, amiket megeszik, a vegetariánusok száma csillagászati mértékben növekednék.
• Az emberismeret nem mindig boldogít.
• Aki más szemeket akar felnyitni, annak mindenekelőtt már magának kell a szemét nyitva tartania.
• Mindig bekövetkezik a sokatmondó fejcsóválás, mikor egy nem közönséges ember a nagy művészi tehetség révén kiragad valamit a világból.

Versek

A két párhuzamos

Paul Klee: A félelem arca (1932)

Két párhuzamos ment, járni
a végtelen teret,
egyenes lélek-pár, ki
szolid házból ered.
Nem akarták metszeni, ó jaj,
egymást, míg nem jön a vég:
jó támasz volt ez az óhaj,
és titkos büszkeség.
De midőn azután tíz vándor
fényév is elszaladt,
kiveszett a magányos párból
a földi gondolat.
Maguk se tudták, hogy még
párhuzamosak-e?
Az örök fénybe folyt szét
két lélek fény-jele.
Őbenne egyesültek,
átfolyt rajtuk sugara,
mint két szeráf merültek
az öröklét karjaiba.

Fordította: Eörsi István

Az orofánt

Tulajdon orrán lépdel
az orofánt elém,
szájában kisdedével,
s még nem tud róla Bréhm.

S még nem tud semmit róla
nagylexikon, se kis,
mivel egyetlen szóra
most lett, s a kölyke is.

S azóta orrán lépdel
(mint mondtam már, s ez tény)
szájában kisdedével
az orofánt elém.

---

Hal éji éneke

˘
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
˘ ˘
˘

Szabó Lőrinc fordítása

---

Ló

Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.

„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”

Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”

Fordította: Karinthy Frigyes

A holdjuh

A holdjuh tágas mezőn áll
Amíg a nagy nyírásra vár.
A holdjuh.

A holdjuh egy ágat legel
Majd otthonába indul el.
A holdjuh.

A holdjuh álmában motyog:
„Az űrben a sötét vagyok.”
A holdjuh.

A holdjuh reggel már nem él.
A nap vörös, a test fehér.
A holdjuh.

Mészáros Gábor fordítása

A féléjfél

Féléjfél emeli kezét
s már éjféltől kong a vidék.

A kis tó szájtátva fülel,
szurdokeb vonítást lehell.

Házában fölriad a csig,
s a krumplegér sem aluszik.

Megáll, pihen a csalifény
egy szél törte ág tetején.

Pofát vág Zsófi, a ripők,
a holdjuh be is perli őt.

Szélfútt test bitón leng-suhan,
gyerek sír messzi faluban.

Csókot vált ez órába’ pont
két frissen eljegyzett vakond.

Hanem a lúdvérc a setét
erdőn nem rejti el dühét:

lám egy harisnya s benne láb
nem merült el, hol mély a láp.

Rikolt a holló: „Kár, be kár!
Mindennek vége, vége már!”

Féléjfél leejti kezét,
s már szunnyad ismét a vidék.

Timár György fordítása

A természetnek ajánlott új képződmények

A rigólya
A kendermagos teve
A leveli oroszlán
A lányahordó
Az ölcet
A dolmányos borjú
A fülszarvú
A bölömtehén
A szoknyás gém
A farkas kétéltetű
Az orramile
A héttyú
Az emlősbéka
A csérvágó küsz
A mosogatómedve
A deneféreg
A méhészsün
A rinocerkóf
A margarépa
Az emberkenyérfa

Timár György átköltése

Dal a szőke parafadugóról

A szőke parafadugót

lakktálca tükrözi.

Magát akkor se látja ott,

ha szeme van neki.

Azért nem, mert merőleges

a tükörkép felett.

Persze, ha ferde lenne, ez

egészen más eset.

Ember, ha visszatükröz egy...

egy... kb. Végtelen!

S derékszögben! - a helyzeted

nem lenne pont ilyen?

Fordította: Orbán Ottó

A kőökör

A kőökör elkomorult:

reszkethet a sok nyomorult.

A szarva, hogyha öklel, öl –

hátul bemegy, kijő elöl.

Ó!

A kőökör a hegyre megy,

előtte minden megremeg.

A tápláléka – meglepő –

legtöbbször ember-agyvelő.

Ó!

A kőökör nem múlik el,

a húsa sose mállik el.

Te por vagy, ám ő kő, tömör!

Szívesen lennél kőökör?

No?

Fordította: Katona Tamás

Akasztófacimbora dala Zsófihoz, a hóhérleányhoz

Zsófi, hóhérleányka,

csókot a koponyámra!

Habár a szám

sötét kazán –

de ha te nem, ki szánna?

Zsófi, hóhérleányka,

paskolj a koponyámra!

Bár a hajam

már odavan –

de ha te nem, ki szánna?

Zsófi, hóhérleányka,

less be a koponyámba!

Bár szememet :sas ette meg –

de ha te nem, ki szánna?

Fordította: Kálnoky László

A kihalt tengeri tehén

A kihalt tengeri tehén

Egy este

A Müllerné őnagyságát kereste

Felírta egy cédulára halkan:

Én már régesrég kihaltam.

Ezt körbeadták szépen a terembe,

S a tengeri tehén elment merengve.

Fordította: Szabó Lőrinc

Trónkövetelők

„Réaumur grófja a nevem,
s szakadjon rátok átok!
Szolgáljátok csak szüntelen
Celsiust, renegátok!”

Mócsingot majszol még Dicső
Fahrenheit egy zugolyban.
„Atyám! Az volt a szép idő,
melyet még én fokoltam.”

Fordította: Molnár Imre