O’Neill: Tudják a Tok’rák kezdenek úgy általában az agyamra menni!
Carter: Uram?
O’Neill: Ne értsen félre Carter, az apja remek ember, bátyámként szeretem, de minden alkalommal mikor feltűnnek biztos, hogy… [elhallgat, mert 2 Tok’ra érkezik] Ó!
Daniel: Igen szerintem is baj lesz.
O’Neill: Én Jack vagyok, a jelentése [elhalgat, mert nem tudja] mi van a dobozban?
O’Neill: [miután felvette a szerkezetet, amit a Tok’rák hoztak] Nem érzem úgy, hogy hegyeket tudnék megmozgatni.
O’Neill: Gyerünk Teal’c keményen. Túl gyengéd vagy.
Teal’c: Próbálok fizikai kontaktust teremteni veled, de ma nagy szakértelemmel boxszolsz.
O’Neill: Igazán. Egy kicsit merev vagyok, nem?
[Teal’c megpróbálja megütni, de Jack villámgyorsan elmozdul.]:
O’Neill: [meglepődve] Ó! [Majd behúz egyet Teal’cnek, aki elesik.] Teal’c?
O’Neill: Teal’c! Nagyon, nagyon sajnálom.
Teal’c: Nem sajnálod!
O’Neill: Megint igazad van.
Enis: [Jacknek] Az ereje ötszöröse az átlagnak.
O’Neill: Hát, akkor nem nőt nagyot.
[Jack extra gyorsan elolvassa a könyvet.]:
Daniel: Elolvastad?
O’Neill: Úgy tűnik!
[Danielnek nem megy az extra gyors olvasás.]
O’Neill: Felolvassak?
Hammond: Szó sem lehet róla!
O’Neill: Ugyan tábornok, akkor minek vettük fel őket?
Hammond: Még mindig nem tudunk semmit a hatásáról.
O’Neill: Igen, de most itt a nagy lehetőség, hogy megmutassuk a goa’uldoknak, hogy mit tudunk. Ezt nézze meg. [Belerúg a falba, amiből leválik egy darab] Elnézést, uram!
Hammond: Ezredes, attól félek nincs teljes uralma az új képességei felett.
O’Neill: Nos talán igaza van, de ha annyira átkozottul izgalmas.
Hammond: Biztos vagyok benne.
O’Neill: De még ha nem is teljesen uraljuk őket, nem odakint kellene inkább rombolnunk az iroda helyett?
Hammond: Aggódom a testi épségéért, ezredes!
O’Neill: Igen, és én ezt értékelem és maga a főnök, akármit mond azt tesszük csak szeretném ha tudná, hogy itt vagyunk, ugrásra készen. Csak egy szavába kerül!
Hammond: Köszönöm.
O’Neill: Komolyan, mondja ki kérem!
Hammond: Leléphet!
O’Neill: 3 másodpercen belül elkészülünk!
Hammond: Ezredes!
O’Neill: Már készen is állunk!
Hammond: [kiabálva] Jack! Kérem! Tűnjön már el az irodámból!
O’Neill: Igen uram!
Pincérnő: Mit hozhatok?
O’Neill: Á! Hármat a legnagyobb steakjükből ami csak van, véresen, sült krumplival.
Pincérnő: Máris hozom.
O’Neill: Elnézést, ez csak az enyém volt!
Daniel: Igen, én is hármat kérnék.
O’Neill: Négy!
Daniel: Igen 4 legyen.
Carter: Nekem is és én hasábbal kérem és diétás üdítővel. [Jack és Daniel furán néz rá.] Jobb az íze!
Carter: Észrevették, hogy megszegtük a felettesünk parancsát?
Daniel: Volt már rá példa korábban is.
Carter: Igen, de azt a Földért tettük.
O’Neill: Föld? Steak? Mi a különbség?
Daniel: Az előtt ott leszünk, mielőtt észrevennék.
Hammond: Meg tudják magyarázni, hogy miért állítják többen is, hogy tegnap éjjel maguk étteremben voltak?
O’Neill: Uram…
Daniel: Megtudom magyarázni!
[Hammond tábornok kérdőn néz rá.]
Daniel: Mégse.
Carter: Nagyon éhesek voltunk, uram!
Hammond: A jelentések szerint verekedés történt.
O’Neill: Inkább rendrakás, uram!
Hammond: Még szerencse, hogy nem öltek meg senkit.
O’Neill: Nem, nem uram. Arra nagyon vigyáztunk.
O’Neill: Uram, ha szabadna…
Hammond: Nem, nem szabadna!
O’Neill: Menjünk oda, C4-et neki aztán viszlát!
O’Neill: Nasit vigyünk!
O’Neill: Tábornok, uram! Ami a nyilvánvaló haditörvényszéket illeti, szeretnék…
Hammond: [Jack szavába vágva] Egy idegen technológia befolyása alatt cselekedtek ezredes! Ez elég jó védelem.