Csurka István

Csurka István (Budapest, 1934. március 27. – ), magyar író, politikus.

Csurka István
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Vasárnapi jegyzetek

Mostanra az emberiség egy kicsit elfásult. Az írók sem rajzolnak meg már adventi áhítattal bélelt figurákat, - Krúdy podolini macskaköveken kedves rögeszméik után kopogó téllovagjait elvitte a korai szívbaj, Móricz szélfútta tornácokon súlyos csizmájukat hótól letoporgó nehéz, fekete magyarjait elnyelték a horpadt temetők, Tamási Áron havasjáró, hegyeskucsmás fejszehordozóit magukba rántották a történelem irdatlan fekete szakadékai; Móra kisködmönös gyermekemberei szétszóródtak távoli csatamezőkön [...]

• Advent, 1987. XXII. 6.

Néha egy nyelvi dzsungelben vélem magam. Egyszerűen nem értem, amit hallok. Beszélnek hozzám jóakarók, ellenségek, idegenek és akárkik, és nekem már nincs erőm megállítani őket: állj meg! Nem értelek, pajtás, nem értelek, rétor, nem értelek, doboz, nem értelek, képernyő, hangos hasbeszélő. Hol az állítmány? Hol van az összetartozás az egymás után hajigált szavak közt? Megemésztem, hogy cél nélkül is lehet beszélni.

• Taposómalom, 1988. I. 24.

Lám, egy korszak jelképes lezárása már megint egy temetés. És micsoda temetés! Mennyi gonoszság, mennyi elvetemültség kerül elő a mélyre ásott gödrökből, micsoda szégyen és micsoda döbbenet. Az ember elirtózik a gondolattól is, hogy végigélte, végighallgatta és végigszenvedte ezt a gyalázatot. Résztvevők voltunk, bűnösök és áldozatok. Most, a gyász pompás óráiban csak egyetlen fogalmunk lehet: a megtisztulásé.

• Reformkommunisták, 1989. VI. 4.

Újra per van hát, és a liberális elvtársak vad fascináikkal csapkodják szegény Kéri Kálmánt, Országgyűlésünk első napi korelnökét, a kilencven esztendősen tábornokká visszafogadott magyar hazafit. [...] Kéri Kálmánezt mondta az Országgyűlés alakuló ülésén, 1990. május másodikán korelnöki megnyitójában: "Meg kell tanulnunk ismét magyarnak lenni, mert az elmúlt évtizedekben azt, hogy valaki magyar, elmondhatta, de utána hozzá kellett tegye azt is, hát milyen magyar? Hát, milyen világfelfogásban él? És előbb volt az egy párthoz tartozás, mint a magyarsághoz való." Ezekbe az igaz szavakba akkor nem kötöttek bele. Csak megmorogták és vártak addig, amíg mond valami támadhatóbbat. : [...] Ez most látszólag bekövetkezett. Azt mondják, kiabálják, visítják, nyafogják, hogy [...] az utolsó bölény elszólta magát az országgyűlésben, amikor a saját maga oroszországi harcát, kommunizmus elleni harcát igazságos harcnak nevezte. Példátlan kihívás ez a demokrácia ellen, mondják egyesek, hiszen nem elég, hogy Horthy Miklós katonájaként vonult ki az orosz frontra [...], de a fasiszta Németország szövetségeseként. Ebből következik ugyebár, negyvenöt év óta, hogy bűnös népként, vesztes félként, utolsó csatlósként, vagyis megalázott, kussolásra ítélt szolganépként.

Kéri Kálmán azonban mindezt másképp látja. A már említett korelnöki szózatában megvallotta azt is, hogy valójában milyen hit, milyen elszánás vezette a katonai pályára. Az, hogy az a példátlan sérelem, ami ezt az országot és ezt a nemzetet az első világégés után érte, helyreüttessék. [...] hogy egyszer majd szülőföldjét, a Szepességet is érinthesse lépteivel. [...]

[...] tarthatja-e valaki ma a kommunizmus világméretű felbomlása, összeomlása és lelepleződése idején igazságos harcnak a saját kommunizmus elleni harcát, harmincnégy évvel a magyar forradalom és szabadságharc kommunizmus által történt eltiprása és vérbefojtása után, Katyin után és a Gulág és málenykij robot után, magyar nők és asszonyok ezreinek meggyalázása utánm a történelem legnagyobb méretű és legtömegesebb és leghuzamosabb népirtása után, az nem lehet kérdés [...]. Hitler harca nem volt igazságos. De Sztáliné sem. Fenevadak marakodtak ott, ahol Kéri Kálmán jelen volt, de hát ki meri azt mondani, hogy mert ott volt, ő is fenevadként volt jelen azon a hadszíntéren?

De most itt van és perújrafelvételt kér. Hát persze, hogy megerednek ilyenkor a vesztésre álló apály-marxisták liberális lepellel letakart szó Katyusái, frázis sorozatvetői! Vonja vissza! Határolják el magukat tőle a hívei! Mert ha nem, elpártol tőlünk Európa! - No, de melyik, tessék már megmondani? Melyik Európa, amelyik ott fekszik a berlini fal téglatörmeléke alatt? Az a győztesek belátástalanságából és kommunizmus iránti elnéző megértésből falat építő, a maga tisztátalan baloldaliságába belecsömörlött Európa? [...] Kéri Kálmán nem beszélt Hitlerről, ellenben most arra akarják kényszeríteni, hogy beszéljen róla. A liberális sztálinorgonák kezelői [...] azt akarják, hogy Kéri Kálmán is csak úgy beszélhessen, ahogy ők előírják.

A harcok igazsága, 1990. VII. 5.

Képzeljük most magunk elé a háború utáni Magyar Köztársaság első elnökét, Tildy Zoltánt, a református lelkészt, amint aláírja az első koholt perben ártatlanul halálra ítélt Donáth György kegyelmi kérvényének elutasító végzését, vagyis a halálos ítéletet. [...] A Magyar Testvéri Közösség mibenlétét Arany Bálint a Püski Kiadónál nemrégen megjelent Koronatanú című könyv írója, aki maga isa szenvedő alanya volt ennek a pernek, így foglalja össze: "A Magyar Testvéri Közösség egy olyan társaság tagjainak összességét jelentette, akik életük céljának a magyarság mindenkori szolgálatát tekintették. E szolgálat válalása mélyen átérzett felelősségtudatból fakadt, ami az egyént arra készteti, hogy önként, önzetlenül a helyesnek ismert célért tevékenykedjék; párosulva azzal az erkölcsi követelménnyel, hogy ez csak békés úton, tiszta eszközökel, mások jogos érdekeinek sérelme nélkül történhetik." Az iratban, persze, amit a volt lelkésznek alá kellett írnia, nem ez áll. Ott vádak vannak, ocsmány hazugságok, kicsikart és kicsikarni nem tudott vallomásokon alapuló rágalmak és ostoba torzítások özöne. De az igazság is ott van az Elnök tudatában [...] Az Elnök kezében mégis megindult az aranyhegyű toll. fölrajzolja nevének kezdőbetűjét, a nagy T-t, ami egy kicsit hasonlít a bitófára. A helyzet nemcsak Tildyre és a mártír Donáthra nézve tragikus, hanem az egész magyarságra nézve. Akik valamikor együvé tartoztak, és együvé kellene tartozniuk mindig, azok közül az egyik [...] aláír, a másikat kivégzik. [...] "Ha nem írom alá, kitúrnak a székemből, amit elviselnék, de akkor nem tudom megakadályozni a további kivégzéseket [...] és akkor ez a militáns kisebbség - Rákosiék - gátlástalanul börtönbe veti minden hívemet. Hát mi az ésszerű? ezt most alá kell írnom. Most az egyszer. Megígérték, hogy ezzel vége." A cserbenhagyás alapesete. [...] Merthát írjuk ide azt is, hogy mit ért el Tildy Zoltán a cserbenhagyásos aláírásával. Donáth Györgyöt kivégezték. Ezzel a perrel és voltaképp ezzel az aláírással kezdődött el a koncepciós perek sorozata [...], a Nagy Magyar Visszavonulás [...]. Tildy Zoltán aláírásának Donáth György halálán kívül egyetlen kétségbevonhatatlan következménye lett: megszűnt a Magyar Testvéri Közösség. Akár akarjuk, akár nem, cserbenhagyónak minősülünk a történelem színe előtt mindaddig, amíg újjá nem élesztjük.

• Cserbenhagyás? 1990. X. 18.

Most ismét rendszerváltás van az országban. Legalábbis azt mondják. Magam már, hadd valljam meg lehajtott fejjel, szégyellem, hogy egyszer is kimondtam.

• A Szakma. 1990. XII. 16.

Források

Csurka István: Vasárnapi jegyzetek. - A Kossuth Rádió Vasárnapi Újság-jában 1987 és 1991. augusztusa között elhangzott jegyzetek.

Püski Kiadó Bt. - Magyar Fórum Kiadó Kft.; Bp., 1991. ISBN 963-7845-60-7 .