Egri csillagok
Az Egri csillagok Gárdonyi Géza 1899-től folytatásokban megjelenő, majd 1901-ben könyvben is kiadott regénye, az egyik legismertebb magyar történelmi regény, amelynek története a valóságos 1552. évi egri ostrom eseményeinek és előzményeinek történetét dolgozza fel érdekfeszítően cselekményes alkotás formájában.
Idézetek
szerkesztésI. rész
szerkesztés- „Gergő fülében elhangzott harangszó búgásaként ismétlődött:
- Az a fő, hogy ne féljen a legény!” - Dobó István mondta Gergőnek a I. rész 9. fejezetében. - „A cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:
- Vörös és fekete madarakat látok... Szállanak egymás után... Tíz... tizenöt... tizenhét... tizennyolc...
- Ezek az éveim - mondotta Dobó.
- A tizennyolcadik madárral egy angyal repül. Leszáll hozzád, és veled marad. Kendőt rak a homlokodra. A neve Sára.
- Eszerint Sára lesz a feleségem. No, szép vénlegény leszek, mikorra megtalálom Sárát!
- A tizenkilencedik madár vörös. Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön három nagy oszlop eldőlt.
- Buda? Temesvár? Fehérvár? - kérdezi Dobó tűnődve.
- A negyedik is lángol már, te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként hull a tűz.
- Szolnok? Eger?
- A huszadik madár aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve. A fején korona. A korona egy gyémántja az öledbe hull.
- Ez jót jelent.
- Aztán megint vörös és fekete madarak szállanak egymás után. De sötétség következik... Nem látok többé semmit... Lánccsörgést hallok... A te sóhajtásodat...
Összerázkódott, és elbocsátotta Dobónak a kezét.
- Eszerint börtönben halok meg - szólt Dobó összeborzongva.” - A cigányasszony jóslata Dobó Isvánnak az I. rész 10. fejezetében.
- „A cigányasszony már akkor a Gergely kezét fogta. Az arcát a füstbe mártotta, hallgatott egy percig. Azután ismét az égre nézett.
- Galamb kísér az egész életen... Fehér galamb, csak a szárnya rózsás. De tűz és tűz környékez. Kezedből is tüzes kerekek indulnak... A galamb aztán maga marad, és búsan keres egész életén át...
Egy percre elhallgatott. Arcát a megirtózás kígyóvonalai vonaglották át. Elbocsátotta a fiú kezét, és tenyereit is az ég felé tartva rebegte:
- Két csillag száll fel az égre. Egyik a börtönből. Másik a tengerparton... Ragyognak örökké...” - A cigányasszony jóslata Gergőnek az I. rész 10. fejezetében.
- „A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle.
A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.”
A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból varrt török írás.” - Miután Gábor pap elvette Jumurdzsáktól az amulettjét találkozott Móré Lászlóval, aki elvitte az egyik lovukat, ekkor akadt a kezébe a szerencsehozó tárgy, az I. rész 14. fejezetében.
- „- Nem tudjuk, mért születünk; és nem tudjuk, mért halunk meg - szólt a pap tovább ásva. - Ne szólj többet az Istenről.” - Gábor pap mondta, az I. rész 16. fejezetében.
- „- Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre, néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan.” - Gábor pap mondta, az I. rész 16. fejezetében.