Az Egy rém rendes család (Married... with Children) egy amerikai sorozat egy chicagoi rosszul működő családról. A FOX csatornán futott 1987. április 5. és 1997. június 9. között.

Idézetek a sorozatból

szerkesztés

Al: - A gyerekek elmentek?

Peg: - Igen, de hazajönnek.


Peg: - Á szervusz édes, nézd Steve és Marcy beugrottak hozzánk.

Al: - Tudom, fél óráig köröztem a kocsival remélve, hogy elmennek.


Peg (Marcy-nak): - Al keményen megdolgozik a pénzéért, és megérdemli, hogy én is éppúgy megdolgozzam azért, hogy kicsaljam tőle.


Bud: - Anya, csak nem főzöl?


Peg: - Tudod, ritka esemény az amikor Kelly minden tantárgyból átmegy.


Marcy: - Jó már a ruhám?

Al: - A Te testedre nem.


Al: - Nem tudom felfogni, az égvilágon mindenki pénzt keres.

Peg: - Á drágám ez nem igaz, Te nem keresel.

Al: - Te vagy a bástyám Peg.

Peg: - És Te vagy az én parasztom Al.


Marcy: - Peggy, van fogalmad róla, hogy mi folyik a saját házad falai között?

Peg: - Hát, elpocsékoljuk az életünket, de úgy tűnik, hogy a gyerekek élvezik.


Steve: - Peg, tied a legrendesebb férj a világon.

Peg: - Miért? Mi történt Al-lel?


Al: - Ugye nem a szexről faggatsz? Mert arról fogalmam sincs.

Kelly: - Tudom, mondta a mama.


Al és a gyerekek egy étteremből jönnek haza, jóllakottan.

Al: - Na gyerekek, ez aztán reggeli volt. Meg tudnátok szokni?

Bud: - Ó, apa! És meg volt sütve!

Al: - Igen, a palacsinta úgy az igazi, fiam.

Bud: (Peg-nek) - Hé, anya! Holnap csinálsz nekünk egy fincsi palacsintát?

Peg: (hangosan nevet) - Nem!

Peg: - Ja, gyerekek, megkérhetlek, hogy csináljatok rendet a szobátokban?

Kelly és Bud: (hangosan nevet) - Nem!


Al (Peg-nek): - Miért terítettél meg? Vacsorázunk vagy csak bosszantani akarsz bennünket?


Peg sír a konyhában:

Bud: - Mi a baj, anya?

Peg: (bőgve) - Sütök!

Bud: - De ugye nem nekünk?

Peg: - Nem, arra sose vetemednék.


Bud: (Peg-nek) - Tudnál adni egy kis pénzt?

Peg: - Tudod, hol tartjuk.

Bud odamegy Al-hez, és kiveszi a zsebéből a tárcáját.


Al: - Peg, hozz már nekem egy kis gyümölcslevet.

Peg: - Sajnálom Al, de mind elfogyott. De úgy unatkoztam, hogy nem mentem el a boltba. Most meg túl fáradt vagyok. Úgyhogy el is megyek.

Al: - És hozol nekem gyümölcslevet?

Peg: - Nem, most nem érek rá.


Al: - Van valami vacsora, Peg?

Peg: - Nősülj meg!


Al a gyerekekhez:

-Tudjátok, egy iszonyatos álmom volt az éjjel. Megjelent egy hatalmas szúnyog. Nagy vörös feje volt és sztreccsnadrágot viselt. Fölöttem keringett, és a pénztárcámból szívta a pénzt. Azután puszit kért. Apropó, hol van anyátok?


Peg: - Gyerekek, vásárolni mentem.

Kelly: - Hozol egy kis tejet?

(Peg nevet)


Peg: - Borzasztó volt, rettenetes volt, soha az életemben nem voltam ennyire megijedve.

Al: - Mi történt, megláttad a porszívót?


Peg: - Olyan aranyos fiú ez a Brúnó.

Bud: - Egy lábtörlő, ami zabál.


Peg: - Ó, Al te pusztán irigy vagy a kutyára.

Al: - Mindenkit irigylek, aki nem a férjed.


Kelly - Apu!

Al: - Mi az?

Kelly: - Elfelejtettem! Apu!

Al: - Mi az?

Kelly - Megint elfelejtettem! Legközelebb ne mond azt, hogy "mi az".

Al: - Rendben!

Kelly: - Apu! Apu! APU!!

Al: - MI AZ?!

Kelly - Már megint elfelejtettem miattad! Apu!

Al: - Mi értelme ennek, úgyis elfelejted?!

Kelly: - Nem felejtem el. Apu!

Al: - Mi az?

(Kelly hallgat, mert elfelejtette)


Al: - Bud, kérj bocsánatot a nővéredtől.

Bud: - Nem!

Al: - Hát jó!


Kelly: - Apa kérhetek tőled valamit?

Al: - Kérned sem kell. Peggy fogd a kutyát, és tűnjetek el!


Al: - Peg, mi van reggelire?

Peg: - Semmi.

Al: - Tegnap is az volt.


Peg: - Kész a vacsora!

(Al meglepődik.)

Peg: - Csak vicceltem!

Al: Imádlak Peg. Csak vicceltem!


Al: - Mi van reggelire, Peg? Rántott Semmi, vagy Főtt Semmi?


Peg: - Bud, a földrajztanárnő megmutatta a dolgozatodat. Megmagyaráznád mit keres rajta a nővéred bikinis posztere?

Bud: - Hányast kaptam?

Peg: - Amilyet apád az élettől. Elégtelent.


Bud kisbabaként mondja első szavait.

Bud: - Duda?

Al: - Playboy?

Bud: - Playboy!

Al: Duda!

Mindketten felnevetnek.


Peg: (Al-nak) - Nem értem! Csókolgatlak, csókolgatlak, mégis béka maradsz.


Al félrelök a sorban egy embert az ékszerésznél. Az illető méltatlankodik, hogy ő volt itt előbb.

Al: - Az indiánok is ezt mondják.


Bud: - Ennyire nem lehetsz hülye!

Kelly: - Az lehetek, ami akarok; ez a '90-es évek.


Al: - Ó, Peg úgy unatkozom. Nem akarod?

Peg: Al itt vannak a gyerekek.

Al: De jegyezd meg, hogy én akartam. (nevetve) Viszlát tavasszal!

A Wikipédiában további információk találhatóak