Esotericus szonettek és más versek
Esotericus néven, valamint saját nevén publikál egy vidéki költő. Miután többnyire nem saját nevén közli verseit, itt maradjon rejtve a neve. Szonettjeit a Nyugat szerkesztői bizonyára örömmel közölték volna.
Szonettjeiből
szerkesztésNévtelenül
- Kérded, ki vagyok. Mit számít a név?
- Betűcsőd; magasztalt vagy átkozott.
- Szűk, vásott gúnya, pergő omladék.
- Rád égették, billogként hordozod.
Időországút
- (Rónaky Editnek)
- ...
- "Másokért tenni" – rég lejárt varázsszó.
- Tisztességünk – fakó, szél tépte zászló –
- Csörténkben csak helyettünk ér a csúcsra.
Bonyhádi requiem
- (In memoriam Perczel Bertalan*)
- Kifosztott kastélyotok minden kincsét
- Imával őrizte kápolna-lelked;
- Hit bőségére váltott földi ínség
- Krisztus-szegénységben talált kegyelmet.
Janusnak
- ...
- S a talpatok-szülte rovás-betűket,
- Szétszórt, strófás parazsát szépség-tűznek
- Táltos-oltárán szítja Hold korongja.
Magyarságom
- E föld olvasztótégelyként a bölcsőm.
- Vérem német, horvát, stájer és morva.
- Magyar termést neveltem emberöltőn,
- S maradtam, mikor elmehettem volna.
Inflálódott szavak
- (Tüskés Tibornak)
- A költő furcsa torzója a sorsnak;
- Ki éri, formál rajta keveset,
- S a holt anyag, mi belőlünk leporlad,
- Másokon megtapad vagy szétpereg.
Deviáns versek
- 1.
- Ha szembeköpnek taknyosok, ne lázadj,
- Töröld le bölcsen, kérj bocsánatot!
- Törd szét gerinced, fogd be öntelt szádat;
- Ezt várják tőled országló nagyok.
- 2
- ...
- Önpusztító "jogról" hazug az ének;
- Hibbant orvos szól így a betegének:
- "Tombolj, vedelj, s majd... meggyógyulsz...talán..."
3.
- Tudom, mily átkot szórnak rám s mivégre,
- Szemforgatók, sanda modernkedők,
- Kik jeltelen, bölcs Tiborcok fölébe
- Így ácsolnak rontó törvény-tetőt.
4.
- ...
- Valóra válik Madách víziója:
- Egymást ölik, ha kevés lesz a fóka,
- És szűk a rájuk kiszabott világ.
5.
- Szemétbe jut, mi klasszikus, mi érték.
- Számok regnálnak: pénz, statisztika.
- Elvándorol – nem kell Európa-térkép! –
- Megint "a népségből a nép fia".
6.
- ....
- Tettekért köszönetet sose kértem,
- De utam végén meghajlítom térdem:
- Hagyjátok élni Hitem és Hazám!
Csipkebokor
- Isten rejteke vagy Ó-Bibliában;
- Schubertet "pajkos" dalra ihlető;
- Népmesék tetszhalálból éledő,
- Tavasz-csóktól ébredt királyleánya.
Alkony
- Fáradtan, törten csüng göcsörtös ága,
- Tépett üstöke rég földön hever.
- Hajdanán hetykén hordott hópalástja
- Mára meggyűlölt, sorvasztó teher.
Fészek
- ...
- De ősz jön majd, esőkönnyes, kopár.
- Egy-egy rosszkedvű, csavargó bogár
- Tér be hozzád volt lakóid helyett.
Forrás
- Gyermekkorom zenélő kristály-álma:
- Dervendi forrás, mohos szikla könnye.
- Titkát óvta két hárfahangú strázsa:
- Két bükk borult árnyékával a földre.
Miért?
- Korcs embernél mennyivel jobb az állat:
- Születik, él s kimúlik egy napon.
- Nem marad nyomán szenny, rom, könny, gyalázat,
- Vágy-célja nem eszelős hatalom.
Fennkölt (a) déli gondolatok
- ...
- Kis csacsim, mint profi dél-kutató,
- Inkább azt lesse: mindkét mutató
- Mikor áll felfelé a vekkerórán!
- Epilógus:
- Miközben Ön oly éterien fennkölt,
- Barátja, ím, az út porában, lenn költ.
- S bár elválaszt tucat talentum-árok,
- Lelkeink közt – lám – nincsenek határok.
Napforduló
- Álomcsúcsra kapaszkodsz, mert sajátod?
- Nekem sorsom szerény dombot adott,
- De alacsonyról is messzebbre látok,
- Nem vakítanak hamis csillagok.
Álom
- Gallyak közt önmagát falja a csend,
- Álmos levelek zizzenni is restek.
- Fakult füvek támasztékot keresnek,
- Egymásba omlik „fent” és „idelent”.
Hajnal
- Fenyőtűk kusza, sötét fátyolán át
- A kelő nap aranylisztet szitál.
- Kapatos éj kábán kutatja házát;
- Túl hosszú volt a víg, farsangi bál.
Forrás
- ....
- Halk csevegését páfrány-lányok lesték,
- Hozzá hajolva, macskamód, hízelgőn.
- Kobold-lángok csalogatták az estét,
- Szalonnaillat szállt fanyar füstfelhőn.
Szalonka
- Kandi március libbenő koboldja,
- Télkergető, tollas Pinocchió,
- Ha altatót fúj sok zajos rigó,
- Didergő táj görcsét röptöd feloldja.
Tavasz
- ...
- Részeg forrás locsogja titkait,
Szűzi ibolya ledéren kitárul. Terhes rügyeknek körtáncot tanít; Újszülött barka szél karjába ájul.
Nyár
- A búzaföld törten, kifosztva áll.
- Fogant kalásza másnak tölti zsákját.
- Meghalt folyóvíz száz apró taván
- A zöld ugart rezgő molnárkák szántják.
Ősz
- Sok kék szemével kökény gallya bámul;
- Lombja lassacskán feledésbe sárgul.
- Rőt avarban fáradt bogár zizeg.
Tél
- Fehér ködhajók úsznak lenn a völgyben.
- A fenyves sávja nagy, kéklő sziget.
- Szelíd a csönd. Egy karnyújtásra tőlem
- Cinke cippogta el a féltízet.
Afeloldozás balladája
- amelyben "magister Francois" könyörög vétkei bocsánatáért
- Látod, Uram, jó hosszú lett a lajstrom;
- Esztendők alatt heggyé gyűlt a szennyes.
- Mentegetőzés csak rést üt a pajzson,
- Lábhoz teszem hát; légy hozzám kegyelmes!
- Sok idődbe kerülne, hogy megérthess,
- Uram, figyelmed fordítsd inkább jókra,
Ballada (részlet)
szerkesztésA feloldozás balladája
- amelyben "magister Francois" könyörög vétkei bocsánatáért
- Látod, Uram, jó hosszú lett a lajstrom;
- Esztendők alatt heggyé gyűlt a szennyes.
- Mentegetőzés csak rést üt a pajzson,
- Lábhoz teszem hát; légy hozzám kegyelmes!
- Sok idődbe kerülne, hogy megérthess,
- Uram, figyelmed fordítsd inkább jókra,
- S a magamfajta visszaeső vétkes
- Mérettetését bízd az olvasókra!
- Kik Neked talpalnak, koptatva lépcsőt,
- Térdepelve divatból nyűnek testet,
- Odabent ájtatosak, mélyen érzők,
- De künn rögvest egymás torkának esnek,
- Puccos ruhákban, smukkokkal feszítve
- Járnak házadba; Biblia vagy Tóra
- Csak sallang nekik; tesznek Rád s a Hitre;
- Őket mentsd, engem bízz az olvasókra!