Fidel Castro

Fidel Castro, (1926 – 2016) kubai politikus.

Fidel Castro
Fidel Castro (2003)
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon

Idézetek

• Már most is a harmadik világháborúban élünk, ami egy gazdasági háború. Ebben a háborúban nincs hadüzenet: ez az uzsorakamatok, értékcsökkentések és egyenlőtlen cserék háborúja. A távirányított rakéták és a kereskedelmi szerződések már eddig is milliókat gyilkoltak meg az egész kirabolt világon.
• Tisztelt Bíróság!

Soha védő nem gyakorolta még ily nehéz körülmények között hivatását, soha vádlott ellen nem követtek még el kiáltó törvénytelenségek ily halmazatát. S védő és vádlott ebben az esetben egy személy. Mint védő, még csak bele sem pillanthattam a vádiratba, mint vádlott, 76 napja vagyok magánzárkában, teljesen elszigetelve a külvilágtól, minden emberi és törvényes előírás teljes semmibevételével.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Aznap felkereste őket Chaviano ezredes, és azt mondta nekik, hogy a tárgyaláson „óriási csorbát ejtettem a kormány tekintélyén”. Ezért igazolniuk kell, hogy beteg vagyok, és nem vehetek részt a további tárgyalásokon. Az orvosok azt is közölték velem, készek lemondani állásukról, vállalják az üldöztetést is; rám bízzák, döntsem el, mit tegyenek. Számomra csak az igazság fontos, s ha ezzel megsérteném e két jó orvos személyes érdekeit, becsületességük felől minden kétséget eloszlattam, és ez mindennél fontosabb. Követeltem, hogy két törvényszéki orvos vizsgáljon meg, s tanúsítsa, hogy teljesen egészséges vagyok. Levelemben kijelentettem, hogy inkább ezerszer vállalom a halált, mintsem ily áron mentsem meg az életemet.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• A harc első perceiben mintegy 20 foglyot ejtettünk. Még az elején történt, hogy hárman azok közül, akik elfoglalták az őrhelyet – Ramiro Valdés, José Suárez és Jesús Montané – behatoltak egy barakkba, s vagy 50 katonát foglyul ejtettek. Ezek a katonák később, mint tanúk kivétel nélkül elismerték a bíróság előtt, hogy teljes tisztelettel bántak velük, egyetlen durva szóval sem bántották őket.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Harci veszteségeink jelentéktelenek voltak. Embereink 95%-a a harcok után a kegyetlenkedések és az embertelenségek áldozata lett.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• A forradalom előtti Kubáról:

Ugyanilyen súlyos, talán még ennél is súlyosabb a tragikus lakáshelyzet. Kubában 200.000 kunyhó és viskó van. Falun és városon 400.000 család barakkokban, nyomortanyákon és kalyibákban él, ahol az elemi egészségügyi és higiéniai feltételek sincsenek meg. 2.200.000 városi lakos jövedelmének egyötödét vagy –harmadát felemésztő lakbért fizet. 2.800.000 falusi és külvárosi lakos nem ismeri a villanyvilágítást.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• A forradalom előtti Kubáról: A mezítlábas falusi gyermekek 90 százalékát olyan mikrobák fertőzik meg, amelyek a földről, a lábkörmön keresztül jutnak a szervezetbe. A közvéleményt megdöbbenti egy-egy gyermekrablás vagy gyermekgyilkosság híre, ám ugyanez a közvélemény bűnös közönnyel fogadja a tömeges gyermek-gyilkosság tényét, nem törődik azzal, hogy szörnyű kínok közepette évről évre hal éhen ezer és ezer gyermek, s a közelgő halál homályába révedt ártatlan gyermekszemek végtelenbe vesző, utolsó dermedt pillantása, mintegy szemrehányás az emberi önzésnek, de egyben néma fohász is, hogy azért az Isten átka ne sújtsa az embereket.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Önök börtönbe vetik a szerencsétlen tolvajt, aki azért lop, hogy éhen ne haljon, de még soha, egy éjszakára sem dugtak rács mögé egyetlen gazembert sem a sok száz közül, akik milliókat loptak el az államtól.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Néhány katona kíséretében egy őrmester véres emberi szemmel a kezében belépett bajtársnőink, Melba Hernández és Haydée Santamaría cellájába. „Ez a bátyád szeme – mondta Santamaríának. – Ha nem mondod meg, amit ő nem akar elárulni, kitépjük a másik szemét is.” A leány, aki pedig mindennél jobban szerette bátor testvérét, méltósággal válaszolta: „Ha kitéptétek egyik szemét, és nem mondott semmit, én mégúgysem beszélek.” Az őrmester és a katonák elmentek, de később visszatértek, és égő cigarettával sütögették a lány karját, míg végül dühösen azt mondták neki: „Már nincs vőlegényed. Őt is megöltük.” Santamaría rendíthetetlen nyugalommal válaszolta: „Ő nem halt meg. Aki a hazáért halt meg, örökké él.”

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Mikor a harc véget ért, a diktátor zsoldosai dühödt vadállatokként rohanták meg Santiago de Cuba városát, és a védtelen lakosságon töltötték ki első dühüket. Távol a harc színhelyétől, a nyílt utcán lőttek agyon egy kapualjban játszadozó ártatlan gyermeket, és amikor apja odarohant, hogy karjába emelje, fejét golyó fúrta át. Egy Cala nevű kisfiút, aki kenyérrel a kezében hazafelé tartott, szó nélkül agyonlőtték.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• A becsületére adó katona nem öli meg ütközet után a védekezésre képtelen foglyot, hanem tiszteletben tartja; a sebesültnek nem kegyelemdöfést ad, hanem segítséget; megakadályozza a gaztettet, vagy ha nem képes megakadályozni azt, úgy tesz, mint az a spanyol százados, aki látván a diákok kivégzését, felháborodásában kettétörte kardját, és megtagadta, hogy tovább szolgáljon abban a hadseregben.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Ha majd Kuba felszabadul, tiszteletben, támogatásban, segítségben kell részesíteni azoknak az özvegyeit és árváit, akik ellenünk harcolva estek el.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Elesett bajtársaimért nem kiáltok bosszút. Mivel életük drágább volt mindennél, az összes bűnös halála sem lenne kárpótlás elvesztésükért. Nem vérrel kell megfizetni az ifjú életekért, melyeket a nép javára áldoztak fel: csak népünk boldogsága lehet az egyetlen méltó jóvátétel halálukért.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Elmondok önöknek egy történetet. Volt egyszer egy köztársaság. Volt alkotmánya, elnöke, kongresszusa, voltak törvényei, szabadságjogai és bírái. Ebben a köztársaságban mindenki szabadon szervezkedhetett, gyülekezhetett, írhatott és beszélhetett. A nép nem volt elégedett kormányával, no de hát leválthatta, s valóban, már csak napok kérdése volt, hogy megtegye. Ebben az országban tiszteletben tartották és figyelembe vették a közvéleményt, a közügyeket szabadon megvitatták. Ez a nép sokat szenvedett, s bár nem volt boldog, az akart lenni, és ehhez joga volt. Sokszor becsapták már, és iszonyattal gondolt a múltra. Vakon hitte, hogy a múlt többé nem tér vissza; büszke volt szabadságszeretetére, és hitte, hogy szentségként tisztelik majd azt. Abban a nemes meggyőződésben élt, hogy senki sem mer kezet emelni demokratikus jogaira. Változásokra, élete megjavítására, haladásra törekedett, és azt hitte, hogy nem kell már sokáig várnia erre. A jövőbe vetette minden reményét. Szegény nép! A polgárok reggel megdöbbenve ébredtek: az éjszaka csendjében a múlt árnyai összeesküdtek és amíg a nép aludt, gúzsba kötötték. Ismerős kezek végezték a munkát. A nép ismerte ezeket az arcokat, ezeket a csizmákat, a halál kaszásait. Nem, ez nem lidércnyomás volt, hanem szomorú, szörnyű valóság. Egy Fulgencio Batista nevű ember hajtotta végre a mindenkit váratlanul ért szörnyű bűntettet.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Ez az állampolgár egyik kezében a törvénykönyvvel, másik kezében az okmányokkal megjelent a főváros egyik régi palotájában, ahol a Legfelső Bíróság székelt, az a bíróság, mely az összeesküvési ügyet tisztázni és a felelősöket megbüntetni lett volna hivatott, és írásbeli beadványt terjesztett a Legfelső Bíróság elé leleplezve az elkövetett bűntetteket, és kérve, hogy az árulás, orvtámadás és visszaesőként való elkövetés súlyosbító körülményeinek figyelembevételével egy évtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítéljék Fulgencio Batistát és 17 cinkostársát, ahogy azt a társadalmi rend védelméről szóló törvény előírja. Tisztelt Bíróság! Én vagyok az az egyszerű állampolgár, akik annak idején hiába követelte a bíróságtól, hogy büntessék meg a csörtetőket, akik törvénysértéseket követtek el és szétzúzták intézményeinket. Most mégis felettem ítélkezik a bíróság, mert meg akartam semmisíteni ezt a törvénytelen rendszert, és vissza akartam állítani a köztársaság törvényes alkotmányát.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Batista rendszeréről:

Kuba kegyetlen és szégyenletes zsarnokság igájában sínylődik, és önöknek is tudniuk kell, hogy a zsarnoksággal szembeszegülni törvényes dolog.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• A 257. cikkely függelékére gondolok, amely kimondja: „Ezt a statútumot a minisztertanács kétharmados többséggel megváltoztathatja.” Ez a jog megcsúfolásának csúcspontja. Ezek az emberek, akik kisajátították maguknak azt a jogot, hogy a közvéleménnyel nem törődve új alkotmányt erőszakoljanak a népre, és maguk alakítsanak kormányt, amely minden hatalmat a kezében tart, ráadásul még a 257. cikkely alapján a szuverenitás fő ismérvét, az első törvény, az alaptörvény megváltoztatásának jogát is maguknak sajátítják ki. Ha a minisztertanács kétharmados többséggel megváltoztathatja az alkotmányt, a minisztertanácsot pedig az elnök nevezi ki, akkor egy embertől függ a köztársaság léte vagy nemléte, minden jog egy ember kezében összpontosul, méghozzá az adott esetben egész eddigi történelmünk legméltatlanabb alakjának kezében. És az alkotmánybíróság ezt hagyta jóvá, ennek következményeit tekinti érvényesnek és törvényesnek? Ez korlátlan hatáskör, amelynek birtokában az alkotmány bármelyik cikkelye, bármely fejezete, sőt az egész alkotmány megváltoztatható! Batista és minisztertanácsa a 257. cikkely alapján megváltoztathatja az idézett cikkelyeket, kijelentheti, hogy Kuba nem köztársaság, hanem örökös uralkodóház által kormányzott királyság, és Fulgencio Batistát királynak nyilváníthatja; feldarabolhatja az ország területét, és eladhatja valamelyik tartományt egy idegen hatalomnak. Ezek mind törvényes rendelkezések lesznek, és önök kötelesek lesznek mindenkit bebörtönöztetni, aki ellenáll, mint ahogy velem is ezt akarják tenni.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Nekünk azt tanították, hogy a Titán szavai szerint a szabadságot nem koldulni kell, hanem nádvágókéssel a kézben harcban megszerezni.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Mikor sok olyan ember él, akinek nincsen becsülete, mindig akadnak olyanok is, akik sok ember becsületét őrzik magukban. Ők azok az emberek, akik félelmetes erővel lázadnak fel azok ellen, akik megfosztják a népet a szabadságától, ami nem más, mint hogy elrabolják becsületüket. Ezekben az emberekben ezer és ezer ember egyesül, egy egész nép, az emberi méltóság.

Védőbeszéd a Santiago De Cuba-i rögtönítélő bíróság előtt, 1953. október 16.

• Dr. Castro: Kongó esetében úgy tudom, ők kérték az ENSZ beavatkozását.

U Thant: Kongó esetében a kongói kormány fordult hozzánk.

Dr. Castro: Kongóban a segítséget kérő kormányt eltemették már! (Utalás a belga imperialisták által meggyilkolt kongói hazafiakra és az ország kivégzett elnökére, Patrice Lumumbára.)

Tárgyalás U Thant ENSZ főtitkárral, 1962. november 1.

• Megvédjük a hazát, mert olyan hazát akarunk, ahol dolgozhatunk; nem az élősködők, hanem a dolgozók, az alkotók hazáját.

Tárgyalás U Thant ENSZ főtitkárral, 1962. november 1.

• A kommunizmus kísértete, melyről Marx beszélt, bejárta Latin-Amerikát is. De ugyanakkor a kizsákmányolók is kísértetként tüntettél fel a kizsákmányoltak előtt: rágalmazták a marxizmus-leninizmust, a hazával, a társadalommal, a szabadsággal, a családdal, az emberrel szemben álló ellenséges, idegen doktrínaként mutatták be. A burzsoák számára a haza, társdalom, szabadság, család, ember, mindig egyetlen szóban összefoglalható: magántulajdon.

Beszéd a moszkvai Lenin Stadionban

• A forradalmak nem laboratóriumokban készülnek: a történelem élő valóságában a tömegek műve, mely nehéz körülmények és heves osztályharcok közepette születik meg.

Beszéd a moszkvai Lenin Stadionban

• Az Egyesült Államok kormánya, mielőtt még a fegyveres támadáshoz folyamodott volna, éheztetéssel akarta sarokba szorítani a kubai forradalmat.

Beszéd a moszkvai Lenin Stadionban

• Mindenesetre a Vörökeresztnek Dél-Vietnámban kellene jobban dolgoznia, ahol a jenki katonák ezreket ölnek meg és ezrével kínozzák és gyilkolják a népet. Vagy Észak-Vietnámban, ahol a bűnös jenki bombák válogatás nélkül hullanak városokra és falvakra, iskolákra és kórházakra. A Vöröskeresztnek tennie kellene valamit Santo Domingoban is, ahol a megszálló katonák a legkülönfélébb módon kegyetlenkedik a néppel, és megszállva tartja az iskolákat.A Vöröskereszt még magában az Egyesült Államokban is közbeléphetne, hogy megakadályozza a néger lakosság lemészárlását, amint nemrégiben Los Angelesben történt.

Beszéd a havannai Chaplin Színházban Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak bemutatása alkalmából 1965. október 3.

• Minden kizsákmányoló, minden kiváltságos úgy gyűlölte a kommunista szót, mint a bűnt, elátkozták a kommunista szót, és éppen ezért, amikor Marx és Engels az új forradalmi elméletet nyújtó Kommunista Kiáltványukban, melyben az emberi társadalom és az emberi történelem tudományos magyarázatát adják, azt írták, hogy : „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”, akkor a kiváltságos osztályok valóban olyan igazi félelemmel tekintettek ezekre az eszmékre, mint a kísértetekre.

Beszéd a havannai Chaplin Színházban Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak bemutatása alkalmából 1965. október 3.

• A kommunista társadalom felé haladunk. Ha az imperialistáknak ez feketeleves, akkor három tányérral adunk nekik belőle.

Beszéd a havannai Chaplin Színházban Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak bemutatása alkalmából 1965. október 3.

• Imperialista erők vesznek körül bennünket. A világ nem él normális körülmények között; ameddig a jenki imperialisták bűnös bombákat dobnak Vietnám népére, nem mondhatjuk, hogy a megszokott körülmények között élünk; amikor százezernél is több jenki katona száll partra ott, hogy eltaposson egy felszabadító mozgalmat; mikor az imperializmus katonái a világ összes többi köztársaságával jogilag egyenlő köztársaságban szállnak partra, mint Santo Domingoban történt, hogy sárba tapossák szuverenitását, a világ nem él normális körülmények között; amikor hazánk körül az imperialisták zsoldosokat képeznek ki, és a legbűnösebb vandál támadásokat szervezik, amilyen a Sierra Aránzazu esete volt; amikor az imperialisták beavatkozással fenyegetik Latin-Amerika vagy a világ bármely más országát, nem élhetjük megszokott életünket.

Beszéd a havannai Chaplin Színházban Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak bemutatása alkalmából 1965. október 3.

• Forradalmi és dialektikus elméletről van szó, nem pedig vallási doktrínáról, a forradalmi akció irányításáról és nem dogmákról. Aki a marxizmust katekizmusokra akarja bontani, az antimarxista.

Beszéd a havannai Chaplin Színházban Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak bemutatása alkalmából 1965. október 3.

• Nemcsak kommunista társadalomra vágyunk, hanem olyan kommunista világra, ahol minden nemzetnek egyenlő joga van; olyan kommunista világot akarunk, ahol egyetlen országnak sincs vétójoga, és azt akarjuk, hogy a holnap kommunista világa soha ne legyen olyan, mint a belső viszályoktól forrongó polgári világ; szabad társadalomra, szabad nemzetek világára áhítozunk, ahol valamennyi népnek – kicsiknek és nagynak – egyenlő jogai vannak.

Beszéd a havannai Chaplin Színházban Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak bemutatása alkalmából 1965. október 3.

• A jenki imperialisták nemcsak Latin-Amerikában érvényesítik beavatkozási politikájukat, hanem Afrikában, Ázsiában és az egész világon is. Ennek ékesszóló bizonyítéka az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt végrehajtott jenki intervenció Kongóban. Jelenleg a dél-vietnámi nép ellen irányuló jenki intervenció, valamint az Észak-vietnámi Demokratikus Köztársaság bombázása mutatja a Pentagon és az észak-amerikai monopóliumok beavatkozási politikáját az óceánon túl, fenyegetve a világbékét.

Levél U Thanthoz 1966. február 11.

• Az Egyesült Államok monopóliumai könyörtelenül kifosztják azoknak a latin-amerikai országoknak a népeit, amelyeket állítólag ezek a kormányok képviselnek. E kormányok népeinek joguk van ahhoz, hogy elsöpörjék – s előbb-utóbb meg is teszik – ezeket az áruló, saját országukban külföldi érdekeket kiszolgáló kormányokat; a leghevesebb forradalmi akcióval söprik el őket; mivel az imperialista kizsákmányolás és elnyomás egyre inkább az erőszak, az erő és a fegyverek alkalmazásával nehezedik rájuk, nem is marad más választásuk.

Levél U Thanthoz 1966. február 11.

• Fel kell számolni az imperialista elnyomást és intervenciót. Az Egyesült Államok hagyja el Dominika területét; vonja vissza csapatait Dél-kelet Ázsiából és Vietnámból; szüntesse be a Vietnámi Demokratikus Köztársaság bombázását, adja vissza a panamai népnek a tőle elrabolt földet, a csatornaövezetet; szüntesse meg Amerika és a világ többi elszegényedett országainak kizsákmányolását; adja vissza a külföldi katonai támaszpontok területét, beleértve Guantánamót; hagyjon fel összeesküvéseivel Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában; legyen vége az imperialista hatalmi rendszernek.

Levél U Thanthoz 1966. február 11.

• Hazánkban a munka nem egy kiváltságos kisebbség gazdagítását szolgáló eszköz, nem is lesz az soha; a munka hazánkban nem a kizsákmányolás tárgya, és nem is lesz az soha több; asszonyaink és férfiaink verejtéke soha többé nem szolgálja a kiváltságosokat, a kizsákmányolókat.

Ünnepi beszéd a Forradalom Terén Havannában, a dolgozók nemzetközi ünnepén 1966. május 1.

• Az internacionalizmus az az eszme, mely testvérré, egy vérből származó testvérré tesz bennünket, a világ többi népével, akiket az imperialisták kizsákmányolnak és támadnak.

Ünnepi beszéd a Forradalom Terén Havannában, a dolgozók nemzetközi ünnepén 1966. május 1.

• Minden nem lehet ingyenes, azt azonban igenis hisszük, hogy azokat a dolgokat, amelyek alapvetőek az ember számára: az egészséget, a megfelelő táplálkozást, a testi és szellemi nevelést, a kulturális fejlődést, a lakást és mindent, ami az ember számára szükséges -, biztosítanunk kell a társadalom eszközeivel, a társadalom által megtermelt javakkal.

Ünnepi beszéd a Forradalom Terén Havannában, a dolgozók nemzetközi ünnepén 1966. május 1.

• Mert miért bűnhődjön az az idős ember, akinek élelemre, ruhára van szüksége, ha a fia munkabírása – akitől függ -, kevés? Hogy tíz év múlva ne csak azt mondhassuk el, hogy minden nyugdíjba vonuló dolgozónak nyugdíjat adunk, hanem hogy országunk minden tagjának, mivel emberi lény és mivel abban a korban van, hogy nem tud dolgozni, joga legyen ahhoz, hogy a társadalom nyugdíjat adjon neki, ne azért, mert egy bizonyos iparághoz tartozik, hanem egy sokkal nagyobb érdemből azért, mert az emberi fajhoz tartozik, azért az érdeméért, hogy a mi társadalmunkhoz tartozik.

Ünnepi beszéd a Forradalom Terén Havannában, a dolgozók nemzetközi ünnepén 1966. május 1.

• Az imperialisták már sokszor kifejtették, nyilvánosan is, hogy milyen jellegú politikát folytatnak a kelet-európai szocialista országokkal kapcsolatosa. A Kongresszusban és az újságokban állandóan arról beszélnek, hogy ösztönözni kell a liberális áramlatokat, bizonyos szelektív gazdasági segítséget kell nyújtani, meg kell ígérni és be kell vetni minden alkalmas eszközt az elégedetlenség szítására, és ki kell alakítani az ellenzéket a szocializmuson belül.

Beszéd az 1968-as csehszlovákiai eseményekről 1968. augusztus 23.

• Az imperialisták kampányokat szerveznek, nemcsak Csehszlovákiában, hanem Kelet-Európa minden országában is. Sőt, még a Szovjetunióban is minden lehetséges módon azon fáradoznak, hogy népszerűsítsék a fejlett tőkésországokban uralkodó életformát, ízlést és fogyasztási szokásokat.

Beszéd az 1968-as csehszlovákiai eseményekről 1968. augusztus 23.

• Az imperialisták a háborús gyújtogatók, az imperialisták a kalandorok. Ezek a veszélyek valóságosak – valóságosak! – és ezt a valóságos veszélyt csak azzal, hogy otthon valaki arról beszél, hogy mennyire szereti a békét, nem lehet megszüntetni.

Beszéd az 1968-as csehszlovákiai eseményekről 1968. augusztus 23.

• Emlékszünk az 1953. július 26-át megelőző hónapokra, amikor az elvtársakból álló kis csoport tagjainak többsége mindenhová magával vitte Marx és Lenin könyveit. És emlékszünk, hogy Lenin néhány könyve – mert Lenin könyvei voltak – a Moncada utáni házkutatás során a rendőrség kezébe került. Emlékszünk, hogy a Moncada-perben az ügyész vádjai között a legsúlyosabb az volt – hogy úgy mondjam -, beugrató kérdései között az szerepelt, igaz-e, hogy voltak könyveink Lenintől, és hogy Leninnek azok a könyvei a mieink voltak-e. Emlékszünk, hogy nem tudtuk leplezni a felháborodásunkat ekkora ostobaság láttán, hogy Lenin könyvével hozakodnak elő. Felháborodva álltunk fel és azt mondtuk: „Igen, mi olvassuk Lenint, és aki nem olvassa Lenint, az nem tud semmit.” Hiszen Lenin tanulmányozását gyakorlatilag bűntettnek tartották!

Ünnepi beszéd Lenin születésének 100. évfordulóján 1970. április 22.

• Hihetetlen, hogyan állították rá az emberek agyát arra, hogy egy szó (szocializmus) a végsőkig tabuvá váljon, hogy egy eszme tabu legyen. Így tehát bárki egyetérthetett a dolog lényegével, de nem érthetett egyet a dolgot jelentő szóval.

Ünnepi beszéd Lenin születésének 100. évfordulóján 1970. április 22.

• A marxizmus-leninizmus nem ismerése óriási hátrány minden forradalmár számára. És paradoxon forradalmároknak nevezni a nem marxista-leninistákat. Forradalmárnak nevezzük azt az embert, aki elégedetlen az őt körülvevő társadalommal és a mindenütt érezhető igazságtalansággal, s ezen változtatni akar, érzéke, hajlama van a harchoz; a forradalmár ösztöne és hajlama.

Ünnepi beszéd Lenin születésének 100. évfordulóján 1970. április 22.

• Elég arra emlékeztetni, hogy 12 évvel ezelőtt csak rendőrségi ütlegek mellett lehetett Lenin emléke előtt tisztelegni. Alig 12 évvel ezelőtt, ez a nép, mely olyan őszinte és mély tisztelettel adózott Leninnek, 12 évvel ezelőtt csak egy parkban, a pribékek ütéseitől kísérve emlékezhetett meg Leninről.

Ünnepi beszéd Lenin születésének 100. évfordulóján 1970. április 22.

• Hogyan lehet imperialistának minősíteni a Szovjetuniót? Hol vannak monopolista vállalatai? Hol van a multinacionális társaságokban való részvétele? Milyen üzemekkel, milyen bányákkal, milyen olajmezőkkel rendelkezik a fejlődő világban? Melyik munkást zsákmányolja ki a szovjet tőke Ázsia, Afrika vagy Latin-Amerika bármelyik országában?

Beszéd az el nem kötelezett országok IV. konferenciáján Algírban 1973. szeptember 7.

• Melyik államot ítélték el ezek a határozatok Belgrádtól Lusakáig a Vietnám és az egész Indokína elleni agresszióért? Az imperialista Egyesült Államokat. Kit vádolunk azzal, hogy felfegyverzi, támogatja és fenntartja az agresszor Izrael Államot az arab országok elleni rablóháborújában, és azoknak a területeknek a kegyetlen megszállásában, ahol jog szerint a palesztinoknak kellene szabadon élniük? Az Egyesült Államok imperializmusát. Ki ellen tiltakoztak az el nem kötelezett országok a Kuba elleni invázió és blokád miatt, a Santo Domingo-i intervencióért, a guantánamói, a panamai vagy a Puerto Ricó-i támaszpontok fenntartásáért a népek akarata ellenére? Ki állt Lumumba meggyilkolása mögött? Ki támogatja Amílcar Cabral gyilkosait? Kik támogatják a fajüldöző fehér állam fenntartását Zimbabwéban és segítenek Dél-Afrika félrabszolgaságban élő fekete nők és férfiak rezervátumává változtatásában. Minden esetben ugyanaz a bűnös, a portugál gyarmatosítókat támogató észak-amerikai imperializmus, Guinea-Bissau, a Zöld-foki-szigetek, Angola és Mozambik népével szemben.

Beszéd az el nem kötelezett országok IV. konferenciáján Algírban 1973. szeptember 7.

• Fogadjunk el konkrét intézkedéseket és határozatokat az agresszorok elszigetelésére és megbuktatására. Határozottan és energikusan támogassuk a megtámadott arab népeket és Palesztina hősies népét, Guinea-Bissau, a Zöld-foki-szigetek, Angola és Mozambik függetlenségért harcolókat, Dél-Afrika, Zimbabwe, Namíbia elnyomott népeit! Harcoljunk következetesen az e bűnöket támogató és segítő imperialista országok ellen! Valamennyi el nem kötelezett ország ismerje el Dél-Vietnámot, annak Ideiglenes Forradalmi kormányát és nyújtsunk támogatást a párizsi egyezmények teljesítéséért vívott küzdelmében. Támogassuk Laosz és Kambodzsa hazafiait! És a világon semmilyen erő nem akadályozhatja meg a Közel-Keleten, Afrikában és Délkelet-Ázsiában élő népeket érintő problémák megoldását.

Beszéd az el nem kötelezett országok IV. konferenciáján Algírban 1973. szeptember 7.