François Rabelais
François Rabelais (1493? - 1553), francia reneszánsz író, a világirodalom egyik kiemelkedő alakja. Nagy művének első könyve a Pantagruel 1532-ben jelent meg, a Gargantua két évvel később. A regény később öt kötetesre bővült. A két óriás közül Gargantua az apa, Pantagruel pedig a fia.
| François Rabelais |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
| Művek a Cervantes Virtualon |
 Művek a Project Gutenbergben |
Rabelais művével megteremtette a világirodalom talán legjelentősebb szatíráját. Az író mély humanizmussal, féktelen gúnnyal, gátlástalan szabadszájúsággal mutatja be kora jogi, politikai, katonai, ideológiai világát.
Idézetek
szerkesztésTirez le rideau, la farce est jouée
- Húzzátok le a függönyt, a vígjátéknak vége.
Jó barátim, kik ezt olvassátok,
Harag lelke ne szálljon reátok,
Botránkozás bennetek ne légyen,
Nincs ez könyvben fertezet, se szégyen.
- TÍZSOROS VERS
a Szerző Játékos Szellemének Dícséretére
Clement Marot vagy Saint-Gelais,
ezernyi stanza, kecskerím,
ötszáz szonettből híg zselé,
és nyolcvan dal, mely csupa csín,
meg balladákból egy kosár
allexandrinus-recsegés,
hősköltemény, mely imponál:
mindez csak múló fecsegés,
repedt üst, foltos paraplé,
s nem ér nyomodba, bölcs Rabelais.
- Faludy György fordítása
- GARGANTUA EPITÁFIUMA, MELYET KŐBE KIVÁNT VÉSETNI FELESÉGE HAMVAI FELETT
Ki gyermekágyban haltál meg, tenálad
Nem élt szelídebb asszony, Badabek!
Hasad vájdling volt, sonka egy-egy vállad
És nagybőgővel ért fel a fejed.
Imádkozz, vándor, hogy lehessen méltó
Az égre lelke, jóllehet
Bűn nélkül való volt teste, míg élt ő,
s aznap húnyt el, mikor kiszenvedett.
- Faludy György fordítása
Forrás
szerkesztés- Rabelais-Faludy: Pantagruel I. JATE Kiadó, Szeged, 1989. ISBN 963-385-007-X
- Pantagruelnek nagyon jól ment a tanulás Orléans-ban, úgy döntött hát, hogy elmegy megnézni magának a nagy párizsi egyetemet. Mielőtt azonban útnak indult volna, szóltak neki, hogy van egy hatalmas nagy harang az orléans-i Saint Aignanban, amely kétszáztizennégy éve hever a földön: olyan nehéz, hogy semmilyen géppel nem tudják megemelni; hiába követik betűről betűre Vitruvius De architecturáját, Alberti De re aedificatoriáját, Eukleidészt, Theónt, Arkhimédészt és Hérón De ingeniisét, meg sem bírják mozdítani a harangot. Pantagruel meghajolt a polgárok és városlakók szerény óhaja előtt, s elhatározta, hogy felakasztja a harangot a neki szánt toronyba.
Odament a haranghoz, és a kisujjával fölemelte a földről, oly könnyedén, akár egy karvalycsengettyűt.
- Hogyan ment Pantagruel Párizsba és a Saint Victor könyvtár szép könyveiről (Hetedik fejezet)