Főmenü megnyitása

Wikidézet β

Gaius (2. század) római jogász, a legnagyobbnak minősített öt jogtudós egyike.

Tartalomjegyzék

Idézetek a DigestábólSzerkesztés

  • Semper in dubiis benigniora praeferenda sunt. (Gai. D. 50, 17, 56.)
Kétes esetekben mindig a kedvezőbb (elbírálásra) kell törekedni.
  • Imperitia culpae adnumeratur. (Gai. D. 50, 17, 132.)
A mesterségbeli járatlanság gondatlanságnak számít.
  • Melior condicio nostra per servos fieri potest, deterior fieri non potest. (Gai. D. 50, 17, 133.)
Helyzetünk rabszolgáink révén (csak) javulhat, rosszabbá nem válhat.
  • Nullus videtur dolo facere, qui suo iure utitur. (Gai. D. 50, 17, 55.)
Úgy tekintendő, hogy nem jár el csalárdul (az), aki a saját jogát gyakorolja.

Idézetek az Institutionem commentarii IV című művébőlSzerkesztés

Első kommentárSzerkesztés

  • 1. Minden nép, melyet törvényekkel és szokásokkal kormányoznak, részben a saját, részben minden ember közös jogát használja. Ugyanis az a jog, amelyet egy nép önmagának alkotottm, az az ő sajátja és civiljognak nevezik, mintegy az állam saját joga. Azt a jogot pedig, amelyet a természetes ésszerűség az összes népek között alkotott, azt minden nép egyformán betartja és azt ius gentium-nak nevezik, mintegy mivel ezt a jogot minden nép használja. A római nép tehát részben a saját jogát, részben minden ember közös jogát használja.
  • 3. Törvény az, amit a nép megparancsol és elrendel.
  • 9. A személyek joga szempontjából a legfőbb felosztás, hogy minden ember vagy szabad, vagy rabszolga.
  • 48. Következik a személyek jogáról egy másik felosztás. Egyes személyek ugyanis önjogúak, mások más jogának vannak alávetve.
  • 51. A rabszolgák természetszerűleg uraik hatalma alatt állnak. Ez a hatalom ius gentium eredetű. Ugyanis egyöntetűen minden népnél megfigyelhetjük azt, hogy az uraknak rabszolgáikkal szemben élet és halál joguk van, és mindazt amit a rabszolga szerez, azt urának szerzi.
  • 109. Mert míg potestas alatt hímneműek és nőneműek is szoktak lenni, addig manus alá csak nők kerülhetnek.

Második kommentárSzerkesztés

  • 2-6. A dolgok legfőbb felosztása tehát két fejezetre oszlik: egyesek ugyanis isteni jogúak, mások emberiek. Isteni jogúak például a res sacrae és res religiosae. Res sacrae azok, amelyeket az égi isteneknek szenteltek, res religiosae azok, amelyeket az alvilági istenekre bíztak. De sacrumnak csak azt tartjuk, amit a római nép hozzájárulásával szenteltek fel. Religiosusszá viszont a mi saját akaratunkból teszünk egy olyan helyet, amelybe halottat temetünk, feltéve, hogy a halotti gyászszertartás minket illet.
  • 8. A res sanctae is, mint a falak és a kapuk, valamiképpen isteni jogúak.
  • 12-14. Ezen kívül egyesek testi dolgok, mások testetlen dolgok. Testi dolgok azok, amelyeket meg lehet érinteni, mint például a telek, a rabszolga, a ruha, az arany, az ezüst és végülis számtalan dolog. Testetlenek azok, amelyeket nem lehet megérinteni, amilyenek azok, amelyeknek jog a lényege, mint az örökség, haszonélvezet, a valamiképpen szerződéssel létrehozott kötelmek.

Harmadik kommentárSzerkesztés

  • 139. Az adásvétel akkor jön létre, amikor az árról megállapodtak, annak ellenére, hogy még a vételárat nem számolták le és semmiféle foglalót sem adtak. Ugyanis amit a foglaló címén adnak, az az adásvétel megkötésének a bizonyítéka.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Gaius témában.