Hamlet, dán királyfi

A HamletWilliam Shakespeare legismertebb drámája, az irodalom egyik leggyakrabban idézett műve. Nevezték már Shakespeare legnagyobb művének, és szerepelt a világ legjobb könyveinek listáján is. Shakespeare legnépszerűbb darabja, már csak a kiadott példányokat és előadásait tekintve is; például 1879 óta a Royal Shakespeare Company listájának élén van.

Eugène Delacroix festménye



Hamlet.jpg

A Hamletet nem lehet eljátszani, mert csaknem hat óra hosszat tartana. Csak egyet lehet eljátszani ama lehetséges Hamletek közül, melyek ebben a remekbe szabott darabban rejlenek. Ez a Hamlet mindenképpen szegényebb lesz a shakespeare-inél, de ugyanakkor gazdagabb lehet korunk tapasztalataival. A Hamletben sok-sok nemzedék fedezte fel a saját vonásait. S talán éppen ezért zseniális mű, mert megnézheti magát az ember, akár egy tükörben.Jan Kott


IdézetekSzerkesztés

 
Szegény Yorick
 
Sarah Bernhardt

MARCELLUS

Horatio azt mondja, képzelődünk,
És nem fog rajta hit, ez általunk
Két ízbe látott rémlátvány felől:
Én hát magammal hívtam őt, virassza
Velünk az éjnek perceit;
S ha jő megint a tünemény, legyen
Szemünk tanúja, és szólítsa meg.

Első felvonás; 1. Szín


HAMLET

Oh, hogy nem olvad, nem higul s enyész
Harmattá e nagyon, nagyon merő hús!
Vagy mért szegezte az Örökkévaló
Az öngyilkosság ellen kánonát?
Oh, Isten, Isten! míly únott, üres,
Nyomasztó nékem e világi üzlet!
...
... ...Szenvedéllyel
Csüggött anyám is férjén, mintha vágyát
Növelte volna tápja: s ímhol egy
Hó múlva már – de jobb feledni ezt.
Gyarlóság, asszony a neved!...

Első felvonás; 2. Szín


POLONIUS

S elmédbe vésd jól e nehány szabályt.
A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
Füled mindenki bírja, szód kevés;
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.
Öltözz, miképp erszényedtől telik,
Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
Mert a ruha jellemzi emberét,
S a franciák közt a jobb rangbeli
Legválasztékosabb főmester ebben.
Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja. Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd.

Első felvonás; 3. Szín


HAMLET

Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.
(...)

Kizökkent az idő; - oh, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.

Első felvonás; 5. Szín


POLONIUS
Fönséges úr, én legalázatosabb búcsút veszek fönnségedtől.

HAMLET
Semmit se vehet tőlem, uram, amitől oly örömest megválnék…
Második felvonás; 2. Szín

HAMLET
Oh, mily gazember s pór rab vagyok én!
Nem szörnyűség az, hogy lám e szinész,
Csak költeményben, álom-indulatban,
Egy eszmeképhez úgy hozzátöri
Lelkét, hogy arcza elsápad belé,
Köny űl szemében, rémület vonásin,
A hangja megtörik, s egész valója
Kiséri képzetét? S mind semmiért!
Egy Hecubáért!
Mi néki Hecuba, s ő Hecubának,
Hogy megsirassa? Mit nem tenne még,
Ha szenvedélyre volna oly oka,
Mint van nekem? Könyárba fojtaná
A színpadot, s irtóztató beszéddel
Repesztené meg a nézők fülét,
Hogy a vétkes megőrüljön belé,
Képedjen az igaz, s a közönyös
Zavarba essék; elkábítaná
Magát a szem s fül érzetét. De én,
Lágy szívű, bárgyú gaz, bújkálok egyre,
Álomszuszikként, nem lendítve semmit;
Még szólni sem merek, – nem, oly királyért,
Kinek sajátján s drága életén
Gonosz rablás esett.
(...)
Most, e szinészek által, az atyám
Megöléséhez hasonlót játszatok
Bátyám előtt: lesem minden vonását,
Lelkébe nyúlok az elevenig;
S ha rezzen is: tudom, hogy mit tegyek.
A látott szellem ördög is lehet,
Mert az is ölthet oly tetszős hüvelyt;
S tán gyöngeségem, mélakórom által
– Mert ily kedélyre nagy hatalma van –
A kárhozatba dönt. Nincs rá bizonyság
Ennél különb; de tőr lesz e darab,
Hol a király, ha bűnös, fenakad.
Második felvonás; 2. Szín


HAMLET
Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunyadni – és alunni!
Talán álmodni: – ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jönnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok boszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? – Ekkép az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti „tett” nevét.
Harmadik felvonás; 1. Szín


HAMLET.
Hogy vádol engem minden alkalom,
S ösztönzi lusta bosszúm! Mi az ember,
Ha drága idején vett fő java
Alvás, evés csak? Nem több, mint barom.
Bizonnyal, aki ez előre-hátra
Tekintő okos ésszel alkotott,
E képességet, ezt az isteni
Értelmet nem adá, hogy semmi-haszna
Belénk zápuljon. Már, vagy állati
Feledség bennem, vagy a szerfölött
Aggódó gyáva szőrszál-hasgatás
– Oly gond, miben, ha négy felé hasítnók,
Egy rész az ildom, hárma gyávaság –
Én nem tudom, mért élek, mondogatva:
„Ez a teendő!” bár ok, akarat,
Erő, eszköz, mind kész, hogy megtegyem.
(...)
                – Oh, vért kivánj
Hát, gondolat! vagy értéked silány.
Negyedik felvonás; 4. Szín


LAERTES
                    Hamlet, oda vagy:
Nincs a világon szer, mitől kigyógyulj;
Nincs benned élet egy fél órai.
Az áruló, kifent, megmérgezett
Eszköz kezedbe’ van. Torkomra forrt
Az undok ármány: itt fekszem, soha
Föl nem kelendő. Mérget itt anyád is;
De hangom elhágy. A király az ok,
Mindenben a király.

HAMLET
A kardhegy is mérgezve van?
No, méreg, hass tehát!
(A Királyt ledöfi.)

MIND
Árulás! árulás!

KIRÁLY
Oh! védjetek, barátim; csak seb ez.

HAMLET.
Ne hát, te gyilkos, vérparázna dán!
Ne, itt ki ezt is: – benne gyöngyszemed? –
Kövesd anyámat.
(A Király meghal.)

LAERTES
           Méltán bünhödik;
Oly méreg ez, mit ő kevert maga. –
Váltsunk, nemes Hamlet, bocsánatot:
Atyám halála s az enyém ne szálljon
Fejedre, se az enyimre a tied!
(Meghal.)

HAMLET
Az ég ne tudja bűnödül! Követlek.
Halott vagyok, Horatio. –
Isten veled, boldogtalan királyné! –
Ti, kik halványan és remegve álltok,
Néma személyek s nézők e darabnál,
Ha volna még időm (de a halál
Kemény poroszló, nem ereszti foglyát),
Oh! majd beszélnék, – de maradjon az.
Horatio, halott vagyok; te élsz:
Győzd meg felőlem és igaz ügyemről
A kétkedőket.
Ötödik felvonás; 2. Szín

HamletrólSzerkesztés

– ily egyetlenné el-nem-gondolás
tehet csak. Minden megközelítés már
önmagától tünékeny: mérték,
melyet mindig saját
változása teremt meg; oly síp,
mely csak saját hangjára szól –

Ó, te állhatatlan odaadás,
te, kit már egy porszemnyi át-nem-szitált idő
megül halálosan –

Tandori Dezső: Töredék Hamletnek


A kor ötvözete, ami vagyok,
Épp hogy kihűlt csak, szét is hullott nyomban.
Vért ontottam, mint mások. S mint azok,
Nem tudtam megfékezni bosszúszomjam.
...
Van fondorlatos válaszunk elég,
De hozzáillő kérdést nem találunk.

Vlagyimir Viszockij: Az én Hamletem [1]

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikipédiában további adatok találhatóak
A Wikiforrásban további adatok találhatóak