Hamvas Béla Asztaltársaság

A Hamvas Béla Asztaltársaság 2000-ben alakult Balatonfüreden, Hamvas Béla szellemiségének ápolására.

This is not an essay
this is a poem
from You
for You
and
to You

• Megszökni annyi, mint a sorsot megtagadni. A sorsot megtagadni annyi, mint gyengének lenni. Gyengének lenni annyi, mint legyőzetni.

Hamvas Béla: Fák (in Babérliget-könyv - Hexakümion, Életünk Könyvek, 1993, ISBN 96379180501)

• A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik.
• A bor az egyenes vonalat nem szereti. Ezért, aki már jócskán ivott, örvénylő mozdulatokat tesz, és ha megindul, szép parabolákban és hiperbolákban jár. (...) És figyeld csak meg, milyen az, aki pálinkától részeg. A boros folyton kering, a pálinkás ki-kitör, aztán összecsuklik, amíg fejbesújtva leroskad. Az egyik parabolás örvénylő tánc, a másik a szögletes és szaggatott mozgás. Egész népeknél megfigyelhető. A bor-, és a pálinkanépek különbsége ez, amely mozgásban, gondolkozásban, érzésben és egész életmódban megnyilatkozik. Ez a múzsai és a barbár népek közt levő különbség.
• Bárhol ihatsz, csak ne rejtőzz el soha. Ha elrejtőzöl, olyan leszel, mint annak a nőnek a combja, aki ingét még a nászéjszakáján se vetette le. Sunyi, vaksi és geil leszel.
• Elárulom nektek barátaim és barátnőim, hogy a számítások sohasem szoktak beválni. Ez már a számítások tulajdonsága, hogy nem válnak be, s az ember minél okosabb, annál kevésbé.
• Józannak kell lenni. Igazán józannak, vagyis mámorosnak. Bort kell inni.
• A szóval adok; a táplálékkal veszek; a csókkal adok is, veszek is. A szó iránya kifelé, a táplálék iránya befelé, a csók iránya kifelé és befelé, vagyis a kör. Az egyik tevékenység persze a másik kettőt nem zárja ki, sőt alátámasztja, mert amikor a föld engem táplál, akkor hozzám beszél, illetve tanít, de meg is csókol, amikor a szép nőt megcsókolom, eszem belőle és ő belőlem, és mind a ketten táplálkozunk egymásból, és tanítjuk egymást és szólunk egymáshoz, legtöbbször olyasmit, aminek mélységéhez a szó kevés.
• Nézd meg jól ezt a fiatal asszonyt, rendetlenül feldúlt hajával, minden mozdulata köralakú, mint a keble és a combja. Gömbalakú zene, de illatból és ízből. Kóstoljátok meg és lássátok, mondja a Zsoltár. Hangja, mikor nevet, mint a megdicsőülés. Szeme szikrázik. Orrcimpái kitágulnak és reszketnek. A mámor leánya, elfelejtette a rossz kurvaságot, a festéket, a cicomát, a rosszhiszemű és kiszámított bájolást. Ilyenkor a legillatosabb, és csókja a legforróbb. Már beszélni sem tud, csak dadog, de látszik, hogy ezt unja és ajka úgy áll, mint a csecsemőé, csucsorítva, de nem tejre. Minden tisztátalanság kiégett belőle. Mikor egyet csuklik, olyan hang csepeg szájából, hogy az ember minden cseppet szeretne végignyalni.

Hamvas Béla: A bor filozófiája - 1945 (in Az öt géniusz - A bor filozófiája, Életünk könyvek, 1988, ISBN 96355337)

• Az ökör, ha a szekeret húzza és szánt, szent állat. Ha felkerül, sárkánnyá változik. Az ekét nem húzza többé, az igát ledobja, megvadul és tüzet okád.

Hamvas Béla: Vízöntő - 1943 (in A láthatatlan történet, Akadémiai Kiadó, 1988, ISBN 9630549085)

• A tudományt az Evangélium szelleme teremtette azért, hogy az ember szellemének hatalmával az anyagi világot megváltsa.

Hamvas Béla: Bolond, aki nem az örök életre rendezkedik be (in Silentium - Titkos jegyzőkönyv - Unicornis, Vigilia, 1987, ISBN 9630249774)

• Michelangelo a Teremtésben a szellem szikráját az Úr mutatóujjából pattantja ki. Az Úr ujja Ádám kezét nem érinti. Ez a feszültség. Ami a Teremtőből az emberbe átpattan, láthatatlan.

Hamvas Béla: Three Points - 1958-1964 (in. Patmosz, Életünk könyvek, 1992, ISBN 9637918035)

• A hagyományban levő tudás őskori kinyilatkoztatás. Ez végtelenül világos és egyszerű: az ember eredete isteni és az emberi sors egyetlen feladata, hogy Istenhez való hasonlóságát megőrizze.

Hamvas Béla: Scientia Sacra I. (in Scientia Sacra, Magvető Kiadó, 1988, ISBN 963141261X)

• A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban…

Hamvas Béla: Láthatatlan történet - 1943 (in A láthatatlan történet, Akadémiai Kiadó, 1988, ISBN 9630549085)

• Világosságért mindig a politikus ment a művészhez és nem a művész a politikushoz.

Hamvas Béla: Füstparipán - 1945 (in Hamvas Béla 33 esszéje, Tartóshullám - Bölcsész Index, 1987, ISBN 9634621511)

• A tett az embert magával rántja. Hová? A következményekbe. Amelyek alól nem lehet kibújni.
• Az ég hatása jónak lenni, a föld hatása a bőség, az ember hatása a rend. Mindenkinek csak egyetlen dologra van szüksége: igazan élni.

Hamvas Béla: Patmosz I. - 1958-1964 (in. Patmosz, Életünk könyvek, 1992, ISBN 9637918035)

• Az erdélyi ember készebb, mint akár a nyugati, akár a déli, akár a keleti. Készebb, vagyis befejezettebb, kiműveltebb, határoltabb, egyénibb, kristályosabb és felismerhetőbb. Azon, hogy van erdélyi arculat és jelleg, sohasem lehetett vitatkozni. Néha úgy látszik, ha a kapcsolat az ország többi részével nyelvben nem lenne olyan erős, a Királyhágón túl egészen más nép lakna.

Hamvas Béla: Az öt géniusz - 1940-1959 (in Az öt géniusz, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1985, ISBN 385421014)

• A létrontó hatalmak és a léthazugság rendszerei kétezer év óta állandó erőfeszítést tesznek, hogy a szeretetet kompromittálják. (...) A kompromittálás hatása csak addig tart, amíg az autentikus szeretet megérinti. Abban a pillanatban erről a tökéletesen erőtlen és hatalomtalan, szelíd és türelmes, puha és engedékeny gyengédségről minden agresszió visszapattan, és ez a védtelen lágyság a gyémántnál is keményebbnek bizonyul.
• Isten országának ősképét minden ember magában hordja. Ezért Jézus Isten országáról nem mond semmit, csak hogy "az tibennetek van".

Hamvas Béla: Scientia Sacra - A kereszténység (in Scientia Sacra II., Medio Kiadó, 1996, ISBN 9637918108)