Henrik Ibsen

Henrik Johan Ibsen (Skien, 1828. március 20. – Christiania, 1906. május 23.) norvég drámaíró, színházi rendező, költő.

Peer Gynt

Drámai költemény öt felvonásban

(Fordította Áprily Lajos)

Harmadik felvonás

PEER GYNT
A Soria-Moria várba
a király lakomára vonul.
Te feküdj csak a szánon, a csendben,
odaviszlek a hó mezején -

AASE
De, te, Peer, meghívtak-e engem?

PEER GYNT
Híva vagyunk, te meg én.
(Zsinórt vet a szék köré, melyen a macska fekszik,
pálcát vesz a kezébe, s az ágy végére ül.)
Holló, szaporán, suhogva!
Nem fázol-e, édesanyám?
Ma Grane van belefogva,
azért száguld ez a szán!

AASE
Mondd, Peer, mi csendül az éjbe?

PEER GYNT
Száncsengő. Szánon ülünk.

AASE
Hu, be tompán szól a zenéje!

PEER GYNT
Most fjordjegen át repülünk.

AASE
Jaj, Peer! odafenn mi nyöghet,
mi búghat?

PEER GYNT
                   A hegy taraján
zúgatja a szél a fenyőket.
Ülj csendesen, édesanyám.

AASE
S ott, Peer, ott messze, mi rémlik?
Honnan jön a fény? Van ezer!

PEER GYNT
A vár ezer ablaka fénylik.
Hallod? Zene.

AASE
                     Tánczene, Peer.

PEER GYNT
Szent Péter jön kapujából,
s int: jöjj be.

AASE
                    Köszön?

PEER GYNT
                                  Köszön. Áll,
s mézízű, drága borából
tisztelve, hajolva kinál.

AASE
Borral? De kalácsa lesz-é?

PEER GYNT
Tetéz vele egy nagy edényt.
S jön a néhai tiszteletesné
s ad kávét, jó süteményt.

AASE
Hát összejövünk odaát mi?

PEER GYNT
Amikor csak kedved ered!

AASE
Ó, kedves Peer, csodalátni
viszel ma: szegény öreget.

PEER GYNT
(csattant az ostorral)
Gyi, te fekete telivérem!

AASE
Utat nem vétsz a havon?

PEER GYNT
(újra csattant)
Itt széles az út.

AASE
                       Jaj, érzem.
A rohanás kimerít nagyon.

PEER GYNT
Már int is a vár a hegyen fenn,
mindjárt célt ér az iram.

AASE
A szemem behúnyva fekszem,
magamat rád bízva, fiam!

PEER GYNT
Gyí, Grane lovam, fel a hegyre!
Gyül a nép, lesz látnivaló,
a kapuhoz csődülnek egyre.
Jön Peer Gynt s Aase anyó!
Mit akarsz, Szent Péter? Mit? He?
Az anyámnak utat nem adsz?
Járhatsz sokat itt, amíg te
ily jó lélekre akadsz.
Magamért szót tenni mit érne?
Kaputól térülhet a szán.
Ha beengedsz, köszönet érte,
ha nem engedsz, nincs harag ám.
Mesén koptattam a számat,
amilyent ördög se papol
vén tyúknak szidtam anyámat,
mert csak kotyog és karicsol.
De itt tisztelve fogadják,
jó bánást érdemel ő.
Jobb lélek ide manapság
a falukból egy se jő. -
De ni: Az Úristen személye!
Szent Péter uram, hohó! (Mély hangon.)
Mit akar kapusom szeszélye?
Szabadon jöhet Aase anyó!
(Felkacag, és az anyja felé fordul.)
Ugye, nem tévedtem ebben?
Ez más tánc, ezt szeretem! (Szorongva.)
Anyám, tört fény a szemedben -
nem vagy eszméleteden? (Az ágy fejéhez lép.)
Némán ne meredj reám, ne!
Szólj, én vagyok itt, a fiad.
(Megtapogatja óvatosan az anyja homlokát és kezét,
aztán a székre veti a zsinórt, s megszólal tompa hangon.)
Pihend ki magad, te Grane;
megtettük már az utat.
(Lezárja Aase szemét, és föléje hajlik.)
Köszönöm a gondot, a könnyet,
a vesszőt és a szidást! -
De most, anyám, te köszönd meg
(Arcát az anyja szájára nyomja.)
az ideröpítő utazást.

AZ ASSZONY
(bejön)
Nini, Peer. - Be jó ma tudni:
nyugvás jön a gondok után!
Jézus! be jól tud aludni! -
Vagy -

PEER GYNT
              Csitt! Meghalt az anyám.

Források

• Magyar Elektronikus Könyvtár