Heteroszexualitás
Gondolatok a heteroszexualitásról: szexuálpszichológusok, pszihológusok, politikusok, filmszinészek híressé vált mondataitól a névtelen idézetekig.
Idézetek
szerkesztés- Viszonylag heteroszexuális vagyok. Elvégre a férfiakat is használni kell valamire.
(Katja Flint, színésznő)
- Keményen heteroszexuális vagyok. Nem tudok betelni a nőkkel.
(Axl Rose)
- Hogy meri feltételezni, hogy heteroszexuális vagyok?
(Falfirka)
- Bulvárszempontból teljesen érdektelen vagyok: a minimálbér-iparban dolgozom, hetero vagyok. Ráadásul akivel együtt élek, egészen születésétől fogva nő és nem közben gondolta meg magát. Nem értek a politikához, nem készülök az űrbe és nem néztem a Győzike show-t sem. A Kárpát-medence foglya vagyok, soha nem jutottam még túl szép Magyarországunk határain. Egyszer elvittek Hegyeshalomra egy vámmentes shopba, de az meg pont akkor leltár miatt zárva volt.[1]
(Petőfi rádió, Kabaréműsor)
- Végső érvként hadd mondjam el egy illúziómat, amely azt hiszem, általános. Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan..
(Dr. Czeizel Endre)
Hivatkozások
szerkesztés
