Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij (1800 -1844 ) orosz költő.
| Jevgenyij Abramovics Baratinszkij |
|---|
 Baratinszkij |
| Lásd még |
 Művek a Wikiforrásban |
Versek
szerkesztés
Csalódás (fordította: Csoóri Sándor)
Ne kísérts engem gyöngédséged
feltámasztásával tovább;
nem érti rég a megcsalt lélek
a csábítások mosolyát.
(253. oldal.)
A halál (fordította: Csoóri Sándor)
Halál, én nem nevezlek téged
az Éj lányának, mint szokás –
nem látlak csontváz-tüneménynek,
kit kísér kasza-villogás.
Ó, legmagasabb Éter lánya,
derengő szépség angyala!
kezedben béke olajága,
nem pedig öldöklő kasza.
(…)
Napjainkat, mint füst, befutja
értelmetlenség, köd-gomoly –
Halál, te minden rejtvény kulcsa,
láncainkból föloldozol.
(257-258. oldal.)
Ősz (fordította: Lator László)
Isten veled, te fény, isten veled!
Isten veled, te tarka pompa,
vizek hátán, ti arany pikkelyek,
s te, bűvös suttogás vadonja!
Te, harsánykedvű örömök csodás,
de percig tartó nyári álma!
A holt berekben fejszecsattogás
csendít visszhangot, s nemsokára
minden fa és domb hóba öltözik,
s fagyott vizek ködösen tükrözik.
(…)
Sivár a föld – a tél világa jön –
készül a táj a pusztulásra.
A nyári mezőkön fénylő öröm
s a bőség aranyló kalásza,
gazdagság, nyomor, élet és halál –
az elmúlt év megannyi képe
a hó alatt oly egyenlő ma már:
egy lepel borul mind fölébe.
Hát mától kezdve ez lesz a jövőd,
s ne is remélj már aratás-időt!
(262., 266. oldal.)
Erdei vetés (fordította: Csoóri Sándor)
Lelkem mindig az ifjakhoz huzott,
szerettem életük hajló kalászát,
s emberszíveken kopogtattam, hogy
átadjam nekik szívem tisztaságát.
(267. oldal.)
Források
szerkesztés- Klasszikus orosz költők Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966.