Jules Renard (1864. február 22. – 1910. május 22.) francia író, a Goncourt Akadémia tagja.

Jules Renard
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben

Idézetek tőle

szerkesztés
  • Szerencsére fizikai lehetetlenség, hogy szemen köpjük önmagunkat.
  • A pesszimista: a nap csak arra való, hogy kiköltse azokat a legyeket, amelyek véremet szívják.
  • Isten nem hisz a mi Istenünkben.
  • Van Isten, hogyne, de nem ért a mesterségéhez.
  • Vannak, akik azért keresztények még, mert azt hiszik, hogy vallásuk mindent megbocsát.
  • Isten: az, akit mindenki ismer, de csak névről.
  • Amikor a kétkedő »miért?«-re a hiszékeny »azért!«-tel válaszol, vége a vitának.
  • Erkölcsi téren az akarat tehetetlen.
  • Olyan légvárakat építettem, hogy még romjaikkal is megelégednék.
  • Isten. »Ő táplálja a kismadarakat« – de azután hagyja, hogy télen éhen dögöljenek.
  • A törött porcelán tovább tart, mint az ép.

Jules Renard gondolatai

szerkesztés

(Pesti Hírlap Vasárnapja 1935 körül)

A fecske a szél legkedvesebb játékszere.
Ha biztosan akarod tudni, hogy kötelességedet teljesítetted, csináld mindig azt, ami a legkellemetlenebb.
Jó az Isten. Nem engedi, hogy megnyíljon alattam a föld, amikor nyelvtani hibát csinálok.
Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát.
A madár nem azért száll a rózsabokorra, mert rózsákkal van tele, ─ levéltetveket keres
A temetőket gondozzák, a halottakkal nem törődnek.
A csend istennője a Hold.
Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.
Az irónia a boldogság egyik eleme.
Légy szerény! Bár ez is a gőg egy fajtája, de kevésbé visszatetsző.
Közlik velem, hogy X rosszat beszél rólam. Csodálkozom. Tudtommal soha jót nem cselekedtem vele.
Igazán szabad szellem az, aki képes visszautasítani egy meghívást, anélkül, hogy megindokolná.
Leányainknak megtiltjuk bizonyos könyvek olvasását ─ de ha kedvük tartja, elmehetnek délután az állatkertbe a majomketrec elé, nézni a majmok játékát.
Az irodalom olyan mesterség, ahol szüntelenül bizonyítanod kell tehetségedet, olyan embereknek, akiknek nincs tehetségük.
  • Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük.
  • Az emberek egyenlőknek születnek. De másnap már nem azok többé.
  • A barátság férfi és nő között azoknak a házassága, akik nem hálhatnak egymással.
  • A női szív egy őszibarackmag. Az ember teli szájjal beleharap a gyümölcsbe, és hirtelen kitöri a fogát.
  • Nem az a fontos, hogy az elsők legyünk, hanem az egyetlenek.
  • A humor az elme mindennapos tisztálkodása.
  • Más hibáit azért látjuk oly világosan, mert bennünk is megvannak.
  • Az aggályok az akarat férgei.
  • A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.
  • Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat.
  • A lustaság nem más, mint pihenés elfáradás előtt.

Forrás

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikipédiában további információk találhatóak
Jules Renard témában.