Kányádi Sándor

Kányádi Sándor (Románia, Hargita megye, Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) Kossuth-díjas romániai magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Kányádi Sándor
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Idézetek

Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül.

Ballagi

Nem messze van ide Kászon,
útja végig fehér vászon,
ballag rajta valaki,
bizonyára Ballagi.

Noé bárkája felé

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges.

Arany Jánosra gondolva

kenyerem javát már megettem
útjaim nagyját már megjártam
útfélen fekszem őszi fának
egyre gyérülő árnyékában

Félszeg ballada

     A föl nem szállt repülőgépről

                              Balázs Imrének

pedig roppant ügyes kezű fiú volt
mondotta a festő mentegetőzve
repülőgépet is fabrikált igazi
nagy repülőgépet fából
egy nyáron át fúrta-faragta

mi segítettünk megtolni
mi az utcabeli srácok
nem szállt föl persze
de fölszállhatott volna
későbben bizonyosan

Széljegyzet lábjegyzettel

riszálják magukat tetszetős
interjúkban riszálják magukat
európa boldog költői egymással
versenyeznek a beállás
különböző pózaiban alkotási
nyavalyáikkal traktálják
aki még traktálható
beszélnek beszélnek
egymásnak beszélnek

Nyergestető

  A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
    gyermekkorom regélőjére is emlékezve

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
....................
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.

Egy csokor orgona mellé

orgonaszó orgonaillat
ónkarikás ablaktányérok
lépesméz-ízű zsoltár
életem pünkösd-évszaka
lelkem pünkösdi itala
máig zsongító óborom
nyelvem petőfi sándora
albertus molnár
ledőlt a cinterem fala