Két úr a Gestapótól
Békeffi István: Két úr a Gestapótól
szerkesztésMindegy már! Élmény volt ez is,
Amit semmi se pótol.
Lakásomon becsengetett
Két úr a Gestapótól.
Éjfél volt. Könnyű kábulat
A két szem altatótól.
Mindig ilyenkor érkezik
A két úr a Gestapótól.
A szobalány jött kócosan
és reszketett a szótól,
Mikor az ajtómon beszólt
Két úr a Gestapótól.
Ilyen csámpás germánokat
Nem ismert még az ókor,
De bezzeg géppisztolyt viselt
Két úr a Gestapótól.
Még semmit magán nem viselt
A kézzelfoghatóból.
A pár szó elsuttogva, így...
Két úr a Gestapótól.
Pár szó. S minden keverve még
Álomból és valóból.
De belépett szobámba már
A két úr a Gestapótól.
Hol van, hol van a rádió?!
A „titkos leadó!” Hol?!
És házkutatást rendezett
A két úr a Gestapótól.
Megéltem néha már ilyet,
De ez sok volt a jóból.
Minden fiókot összetúrt
A két úr a Gestapótól.
Megvizsgált bútort és edényt,
Az ágy alá valótól
Vázákig, mindent megszagolt
A két úr a Gestapótól.
Aztán a fürdőszoba jött,
A szappan, fogmosópor.
Még a vécébe is benyúlt
A két úr a Gestapótól.
Titkos leadót nem talált,
S e szomorú valótól
Dühtől torzultan távozott
A két úr a Gestapótól.
Szekrényemből két rend ruhát
— A békéből valókból —
S a pénztárcámat lopta el
A két úr a Gestapótól.
Most már holtan fekszik talán,
Agyontaposva lótól,
Egy német országút porán
A két úr a Gestapótól.
Ezért most azt kérdem tehát
Egy arra haladótól,
Ha látja majd, hogy ott hever
Két úr a Gestapótól,
Ki két finom ruhát visel
Egy pesti jó szabótól,
Hát tudja meg, hogy ez az a
Két úr a Gestapótól.
A holmim küldje vissza majd,
S hogy milyen feladótól
Jön a csomag, hát írja rá:
Két úr a Gestapótól.
S megírni, azért írom ezt,
Hogy tudja az utókor,
Mit jelentett, mint fogalom:
Két úr a Gestapótól.