Karády Katalin
(1910–1990) magyar színésznő
Karády Katalin, eredeti neve: Kanczler Katalin (Budapest, 1910. december 8. – New York, 1990. február 8.) magyar színésznő, énekesnő.
Idézetek tőle
szerkesztés
- Egyszercsak mindennek vége lesz...
- Én csak olyankor tudtam igazán szeretni az apámat, amikor a lóversenyen elvesztette a pénzét.
- Nem születtem társas lénynek. Gyűlölöm a kötöttséget, a másik iránti regard-t, a szabályos életmódot. Fejgörcsöt kapok attól, hogy valaki beleszól abba, amit csinálni akarok.
- Sokat örököltem apám despota hajlamából,gyakran vagyok ingerlékeny, szeszélyes, követelőző.
- Nem irigylem azokat az embereket, akiket a sors hozzám sodort.
- Tükör előtt próbáltam ki minden mozdulatot. megvallom őszintén, sehogy sem tetszettem magamnak.
- A színészet is, mint minden művészet, olyan, hogy csak amikor már benne van az ember, akkor érzi, hogy a határ beláthatatlan és minél messzebb jut az ember, annál kisebbnek érzi magát.
- Rajongok a fényképekért is. Különösen azokért, amelyek engem ábrázolnak.
- Tudom, hogy a sztárélet nem tart örökké és az utam a majdani öregség felé nem lesz rózsákkal telehintve.
- Állandóan dolgozom, szerepekre készülök, és várom, hogy végleg színésznő legyek. Mert úgy érzem, véglegesen még nem vagyok az. De most már kezdem hinni, hogy az leszek.
- A színpad valahogy rosszul kezdődött számomra. Mindjárt kezdetben, túlságosan nehéz szerepeket kaptam, nem volt hozzájuk elég rutinom, tapasztalatom. Ezt a színpadon kellett volna megszereznem türelmes vezetéssel...A film közelebb áll hozzám. A filmben sohasem csalódtam és a film sem csalódott bennem.
- Nem szívesen beszélek róla, nehogy kérkedésnek hasson. De az igazság az, hogy üldözötteket bújtattam. Annak idején három lakásom volt, mindegyikben jó néhány embert rejtegettem. Ezt nem valami hősies áldozatnak, hanem emberi kötelességemnek éreztem.
Róla mondták/írták
szerkesztés- Tanulnia kellene még sokat, és reméljük, fog is még és tud is tanulni. Játéka most még bizonytalan, egész egyszerű dolgokban hamis hangokat fog, néha sablonokkal segíti ki magát. (Schöpflin Aladár)
- Egészen húsból van, és mégsem egészen úgy viselkedik mint aki földi lény. (Király Jenő)
- Karády Katalin izgalmas megjelenésű, sejtelmes hangú énekesnőből lett a felszabadulás előtti magyar film legnagyobb sztárja. (Kelecsényi László)
- Mai napig megmagyarázhatatlan páratlan filmszínészi népszerűsége, még ha a sztárrendszer mindenkori irracionalitását is figyelembe vesszük. (Kelecsényi László)
- Arca üres, mint egy kirakati bábué. Gesztusai valószínűtlenül patetikusak, előkelősége a My fair Lady kikupálódott virágárus lányának modorára emlékeztető. (Földes Anna)
- Karády Katalin kulturális tabu lett. Harminc évig nem lehetett őt látni-hallani nálunk. (Kelecsényi László)
- Olyasforma bölcsességet írtam, hogy a gyémánt megvolna, már csak rajta múlik, hogy briliáns lehessen belőle. Ami azt illeti lett is. (Rónai Mihály Andor)
- Adottságai olyanok, hogy amit csinál, sem jónak, sem rossznak nem mondható. Egy nagy színésznő minden biológiai kelléke: sötét drámai test, indulatban föllobogó szemek, érzéki mosoly. A színészi öntudat s az önálló alakító erő azonban hiányzik. (Németh László)
- A magyar filmművészetben példátlan az a siker, amely - bevalljuk bizonyos tekintetben indokolatlanul - a népszerűség szárnyaira kapta Karády Katalin nevét, hogy aztán olyan sztratoszférai magasságba szálljon, amely már itt-ott a jó ízlést is sértette. ( Gyimesi Kásás Ernő)
- Karádynak semmiféle politikai meggyőződése nem volt. Az igaz, hogy a jobboldaliak szemében vörös posztó volt, de szerénytelensége és magánélete miatt a baloldaliak sem tisztelték. (Kádár Gyula)
- Boszorkányos nőiességéről híres, de közben szögletes a testalkata, darabos a mozgása, férfi méretű a lába, férfiasan mély a hangja, és legendák keringenek biszexualitásáról. (Hankiss Ágnes)
Források
szerkesztés- Karády Katalin: Hogyan lettem színésznő? Kentaur kiadó. 1989. ISBN 963 15 4105 3
- Kelecsényi László: Karádi Katalin. Filmbarátok Kiskönyvtára. 1983. ISBN 963 563 157 X
- Király Jenő: Karády mítosza és mágiája. Háttér Kiadó. 1989. ISBN 963 7403 37 X
