Kontroll (film)

A Kontroll 2003-ban készült magyar nagyjátékfilm (102 perc, színes, 35 mm).

A mintegy másfél órás alkotás a budapesti metró és a metróellenőrök világában játszódik. A rendező Antal Nimródot – nyilatkozata szerint – elsősorban a Jó és Rossz küzdelme érdekli és érdekelte a film készítésekor.

Idézetek a filmből

• - Amikor már évek óta úgy kelsz föl, hogy minden áldott nap, minden csatát meg kell nyerni. Mindig be kell bizonyítani, hogy te vagy a legjobb. Elkezdtem félni, hogy mi van, ha nem én vagyok a legjobb. Nem akartam félni.

• - Te, én most sokkal-sokkal fáradtabb vagyok annál, hogy elkezdjek itt lottózni.

- Ne ... Meghallják.

- ???

- Meg ...meghallják.

• - Te mit csináltál, mielőtt idejöttél?

- Reggel?

- Nem reggel, mielőtt idejöttél.. le...

- Hát nekem ez az első munkám...

• - Jön a kukac.

• - És szeretsz itt lent dolgozni?

- Megszokja az ember.

- Á... sohasem gondoltam volna.

- ... mit?

- Hát ... hogy milyen nehéz lehet nektek.

- Minket mindenki utál.

- Na jó, ez egy kicsit paranoiásnak hangzik ám!

- Nem, ez teljesen tiszta. Minket mindenki utál.

• - Tök jó a pulcsid, te kis béka!

• - A medvének volt jegye?

- Volt.

• - Az a baj, hogy már megint nem volt semmi esélyünk. Lassan már olyanok leszünk, mint az első osztályú nyomozók, bazmeg.

- Szégyen és gyalázat, gyerekek, de én behugyoztam. El is megyek haza, a k...

• - A kutyára soha ne mutass!

• - Hogy tudod te lenyelni ezt a szart kora hajnalban? A telített zsírsav lerakódik az artériádban és...

• - Mi az a sínfutás? Hé, hallod, mondjad már, mi ez?

- Bulcsú mit mondott?

- Semmit. Azt mondta, hogy ez valami verseny.

- Inkább olyasmi, mint az orosz rulett.

- Aha. És? Hol vannak most?

- Valahol mögöttünk. Futnak a vonat mögött. Abban a másodpercben, amikor a vonat kihúzott az állomásról, leugrottak a sínekre, és elkezdtek futni utána. Ez nem olyan egyszerű, mert a talaj tele van csövekkel, vezetékekkel, meg ott vannak : - sínek is. Grafitporral megtelik a tüdőd, és nem kapsz levegőt. A probléma a következő vonat.

- Várj. Ez az utolsó vonat, nem?

- Az utolsó, ami utasokat szállít. Mögöttünk jön még az Éjféli Expressz.

- Éjféli Expressz? Az meg mi?

- Az az igazi utolsó szerelvény. Az utolsó vonat, ami bemegy a garázsba.

- Azt akarod mondani, hogy...

- Bizony. Jön mögöttünk egy másik metró. A baj csak az, hogy az Éjféli Expressz nem áll meg sehol.

- Várjál már, hallod? És ki nyer?

- Ki bazmeg, az első!

• - Majd azt mondom nekik, hogy leszart a madár.

- Ha gondolod, le is hugyozhatsz.

• - Még sosem voltam pszichológusnál.

- Nem nagy ügy.

- Nem szeretem ha valaki turkál a fejemben.

- Neked aztán nincs mitől tartanod. Ahol nincs víz ott nem lehet hullámot csinálni...

- Mi?

- Semmi...

Kimaradt jelenet:

• - Ha agresszív emberek vesznek körül, mint a mi klienseink általában, akkor előbb-utóbb te is agresszív leszel.

- Ezt nem értem.

- Persze, hogy nem érted. Pedig egyszerű. Nézd meg! Ezek a majmok mind azt játsszák, hogy emberek. Élnek a saját kis bezárt világukban. Közben elfeledkeztek mindenféle alapszabályokról, amit a szüleiktől kellett volna hogy megtanuljanak. Mint az udvariasság, a másik ember tisztelete. Úgyhogy amikor az ember nyakig benne van a szarban, mint ahogy mi benne vagyunk, és naphosszat ezekkel a majmokkal kell kommunikálnod, akkor előbb-utóbb észre veszel bizonyos dolgokat. Egy: az átlag majom soha nem segít rajtad, hacsak nem lát üzletet vagy pénzt a dologban. Kettő: az átlag majom élete igen boldogtalan és tuti lehetsz benne, hogy mindent megtesz azért hogy lehúzzon a maga szintjére. Három: a majmok nem ismernek szabályokat, ezt fent verték beléjük. Úgyhogy nem szólal meg a fejükben semmilyen morális vagy etikai sziréna. Á nem, mikor átvágnak. Na, ezért életveszélyes a mi szakmánk. Mert ha nap, mint nap felkapod a vizet ezeken a dolgokon, akkor előbb vagy utóbb megőrülsz vagy agyvérzést kapsz. Viszont, ha nem kapod fel, úgy döntesz, hogy nem érdekel, úgyse tudsz mit tenni ellene, akkor abban a pillanatban te is majommá változol

- Ez egy olyan mint egy... egy ilyen ördögi kör.

- Pontosan! Hát nézd meg Mukit.

Aba Botond (egykori BKV-vezérigazgató) beszéde a film elején:

• - A most következő filmalkotás fiatal művész munkája, akit szeretnék barátomnak tudni, bár nemrégen ismerjük egymást. Mint azt hosszú beszélgetéseink alkalmával elmondta, őt a jó és a rossz küzdelme foglalkoztatja. Amit játékfilmjében ábrázol, az fikció, fiktív föld alatti világ. Sem maga a helyszín, sem az ott történő események, sem az események szereplői nem köthetők a BKV-hoz, mert univerzális gondolatokat tükröznek. Sokan óvtak attól, hogy a budapesti metrót átengedjük a forgatásokhoz, féltek attól, hogy a filmben lejátszódó jelenetek és szereplők rossz fényt vetnek társaságunkra. Én ezt másként látom. Büszke vagyok arra, hogy egy elsőfilmes rendező munkáját segítettük azzal, hogy a metró különleges atmoszférájú helyszíneit a művész rendelkezésére bocsátottuk. Meggyőződésem, hogy a nézők el tudnak vonatkoztatni a konkrét helyszínektől, és a szereplőket sem azonosítják a BKV ellenőreivel, hiszen a világ, amelyben a cselekmény lejátszódik, nyilvánvalóan szimbolikus.

A filmről

• A zenében is ez a közérthetűség volt a célom. Nagyon fontos a zene, de ne vigye el a filmet. Nagyszerű egybecsengés volt a NEO-val való munka. Nem az én világom az elekronikus zene, de láttam egy NEO-klipet, és nagyon tetszett. Végső lépésként Mucsi Zoli hívta fel rájuk a figyelmemet, mondván, hogy van a feleségének egy unokaöccse, a Márk, és ő a NEO-ban zenél, és nagyon ügyesek. Amikor leültünk és előadtam nekik lemezeket mutogatva, hogy mire is gondoltam, megragadott a szakmai felkészültségük és egyszerűségük. Rögtön tudtam, hogy jó választás.

Antal Nimród, a film rendezője [1]