Kovács Ákos

Kovács Ákos, Ákos néven énekes-előadóművész.

2015. december 14-én az Echo TV-nek nyilatkozva a női emancipációval kapcsolatban botrányt kiváltó mondatai voltak.

A női emancipációról

Riporter: Egy kilencvenvalahányas interjúban te kijelentetted a létező legnagyobb határozottsággal, hogy úgy, ahogy van, te nem hiszel az emancipációban, a nő-férfi közti egyenjogúságban, és erről téged, amíg élsz, senki nem fog meggyőzni. Mármint, hogy ennek van létjogosultsága.

Ákos: Igen, egyetértek magammal. Annak ellenére, hogy ezt ma tilos kimondani. Egy olyan szabad világban élünk, amiben egyszerűen képtelenség dolgokat a nevükön nevezni. Velem egyáltalán nem kell egyetérteni. Én nagyon sok gyűlölettel is találkozom, azért mert én hiszek valamiben, ami - ezt úgy hívják, hogy normalitás, egyébként. És azt is megtanultam, hogy ami a normalitáson kívül van, az nem normalitás, az nem normális, mi több, abnormális.

Azért van itt egy kétezer éves kultúra, amiben élünk, akkor is, hogy ha már csak a romjain élünk. De az még mindig itt van. Szokták mondani, hogy miért-miért? Kinek mi a jó? Ez nem... barátom, van abszolút jó! Hát erről tudósít bennünket egy egész hitvilág, ami nagyjából, úgy ezt a jobb sorsra érdemes Európát olyan ezerhétszáz-ezernyolcszáz, majdnem kétezer éven keresztül szervezte.

R: De még egy mondat erejéig azért az emancipációra térjünk vissza. Mi abban a számodra elfogadhatatlan, vagy kibékíthetetlen?

Á: Az, hogy ... körülbelül azt látom az eredményének, hogy van női súlyemelés. Most direkt sarkítok, és hogy ez kinek jó és mire, ezt most nem szeretném megvitatni senkivel. Nekem ez nem tetszik. A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem.

R: Nem az a dolguk?

Á: Nem az a dolguk.

R: Mi a dolguk a nőknek?

Á: Hát, mondjuk, a női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy, mondjuk, valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. Anyának lenni.

R: A kettő kizárja egymást?

Á: Nagyon úgy tűnik, hogy igen. Hogy leszel anya, hogy töltesz el a gyerekeiddel elég időt, hogyha vezető állású nem-tudom-ki vagy nem-tudom-hány-forintért? Ma mindennek az értékmérője az lett, hogy hány forintot keres az ember és ezt az általános egyenértékest hány milyen szükséges és szükségtelen dologra tudja beváltani.

Ez nem azt jelenti, hogy nő és férfi nem egyformán fontosak. Ott van a Mózes könyvében, a nagy Könyvben, hogy „férfinak és nőnek teremtette” az embert az Úristen a maga képére és hasonlatosságára. Amennyiben ez így van, egyformán fontosak vagyunk, a nő és a férfi. De hol van ebben, vagy hol következik ebből az, hogy férfinak és nőnek egymással versenyezni kéne, teszem azt, a munkaerőpiacon?

Nem fura az, hogy a fiziognómiánk is kicsit más? Ideális esetben a nőnek a csípeje a szélesebb, a férfinak meg a válla. Vajon miért van ez? Ezt, akármeddig lesz egyenjogúsító mozgalom, és emancipációs mozgalom, ezt akkor se fogják – amíg nem kell kötelező jelleggel genetikailag belenyúlni az emberéletbe – addig ez, míg a világ világ, ez így lesz. Vajon miért van ez így? Hát azért, a férfinak azért szélesebb a válla, hogy ő vigye a gerendát. A nőnek azért szélesebb a csípeje, hogy ő szülje a gyereket.

R: Nem is mérlegeled, amikor ilyeneket mondasz, hogy esetleg lesznek...

Á: De mérlegelem, mert huszonhét évet töltöttem a frontvonalban, és amikor úgy gondoltam, hogy valami olyasmit mondok, ami senki számára sem sértő, akkor hirtelen azt vettem észre, hogy egy feminista oldalon konkrétan anyámat szidják. Ebben azért van némi pikantéria, nem? Ha jobban belegondolunk.

Szóval, ez ember esze megáll. Most attól, hogy sokan mondják a hülyeséget, abból nem lesz igazság, számomra semmiképp. Megértem azt, hogy sérülésekkel, következményekkel jár az, ha az ember valamihez ragaszkodik, amit normalitásnak tart, és közben a világ már valami mást tart normálisnak, de hát engem ne szorítson a világ a maga világi részigazságaihoz, mert én valami egész más igazságban hiszek.

Forrás

• Kovács Ákos ArcKép - ECHO TV 2015. december 13.