Főmenü megnyitása

Wikidézet β

Lewis Carroll

angol író, költő, matematikus, anglikán pap és fényképész
Lewis Carroll

Charles Lutwidge Dodgson (1832. január 27–1898. január 14), ismertebb nevén Lewis Carroll, angol író, matematikus, anglikán lelkész és fotográfus.

A világ szinte valamennyi nyelvére lefordított alapműve az Alice Csodaországban.

Tartalomjegyzék

IdézetekSzerkesztés

  • Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!
  • Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.
  • Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.
  • Igen vacak memória az, amelyik csak hátrafelé működik.
  • Mindenben van tanulság, csak meg kell találni.
  • A cicák egyik igen kellemetlen szokása, hogy bármit is mondunk nekik, ők mindig dorombolnak.
  • Jómodor az, amikor átgondoljuk, amit mondani akarunk. Ezzel időt spórolunk.
  • Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra. Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.
  • A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.

VersekSzerkesztés

A GruffacsórSzerkesztés

Nézsonra járt, nyalkás brigyók,
Turboltak, purrtak a zepén,
Nyamlongott mind a pirityók,
Bröftyent a mamsi plény.

"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
A foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
S a böszhedt Gyilkanyessz!"

Kapta döfke kardját a smorc,
Rég csüszte már a nyúf vadat -
Megállt a vén plakány tövén
A tamtam-lomb alatt.

Állt felhergült eszmék között,
S ím Gruffacsór - a szeme láng -
Hussongva és mortyogva jött
A kuszmadt fák iránt.

Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant
A döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
S diadalgott haza.

"Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"
S csuklantott boldogan.

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
Turboltak, purrtak a zepén,
Nyamlogott mind a pirityók,
Bröftyent a mamsi plény.



Télen, mikor a táj fehér
Dalolom ezt a kedvedér'.

Tavasszal, ha zöld a határ,
Elmondom, mi eszembe jár.

Nyáron, midőn forró a lég,
Megérted nótám lényegét.

Ősszel, a lomb ha lázbeteg,
Tollat fogsz, hogy papírra vesd.


Egy hóbortos urat - Bengálba,
Meghívtak jelmezbálba.
Szólt - Sokan lesznek
Öltözöm keksznek.
S egy kutya azonmód elrágta.


Így szól a homár, s a hangja remeg:
megfőttem pirosra, az ízem remek,
de úgy keserít ez a céklaszinem,
nem kéne cukorral beszórni fejem?


Alice TükörországbanSzerkesztés

     Dingidungi a falra ült,
     Dingidungi lependerült.
     Jöhet a királytól ló, katona,
     nem rakják Dingit össze soha.


    Nézsonra járt, nyalkás brigyók
    turboltak, purrtak a zepén,
    nyamlongott mind a pirityók,
    bröftyent a mamsi plény.


(a könyv befejező verse):

Csónak fénylő ég alatt,
ringatózik álmatag,
száll a nyári alkonyat -

Három gyermek ül körül,
mohó szem, kíváncsi fül,
kis mesémnek úgy örül.

Rég nincs fény az ég alatt,
visszhang, emlék elmaradt,
őszi dér fed dús nyarat.

Csak ő jár mindig velem:
Alice, titkos téreken,
hol nem látja földi szem.

Ám gyerek mindig kerül,
mohó szem s kíváncsi fül,
kis mesémen mind derül.

Csodatájon nyugszanak,
álmodozva napra nap,
míg suhannak gyors nyarak -

ringatóznak lassú áron,
a fény rájuk glóriát fon:
mi az élet, ha nem álom?

Külső hivatkozásokSzerkesztés