Lukács György
(1885–1971) marxista filozófus, esztéta, politikus, irodalomkritikus
Lukács (Löwinger) György Bernát (Budapest, 1885. április 13. – Budapest, 1971. június 5.); filozófus, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó, kommunista politikus; 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Róla írták
szerkesztés- A proletárdiktatúra egyik legbizarabb alakja volt Lukács György közoktatásügyi népbiztos, egy zsidó származású milliomos bankigazgatónak 35 éves fia, aki eddig apja vagyonából élt. Kétségkívül művelt ember volt, és a kommunista elvekért őszintén rajongott. Irodalmi és esztétikai téren a külföldön is, kivált Németországban, sikereket ért el. Több ízben Thomas Mann is dícsérőleg emlékezett meg munkáiról. De azokhoz tartozott, akik az önálló gondolkozásnak, amelyre képtelenek, legalább illuzióját azzal akarják kelteni magukban és másokban, hogy valamilyen, saját környezetük számára újszerű, extravagáns elmélet híveivé szegődnek, amelyet természetesen készen vesznek át valakitől.
- Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Magyarország története 1918–1920. Budapest, 1935., 1992. 100. ISBN 963 05 6270 7
- Nagyon helyes és konzekvens lépés volt a párt részéről, hogy elítélte a huszadik század legkiválóbb marxista esztétáját, a magyar Lukács Györgyöt; annak a lelkesedésnek, amellyel a népi demokráciák marxistái Lukács műveit olvasták, mélyebb és rejtett okai voltak: a filozófiai újjászületés, az új, a Szovjetunió irodalmától eltérő irodalom előhírnökét látták benne. A szocialista realizmus iránti ellenszenve, amely kiérezhető írásaiból, megfelelt annak a várakozásnak, amely a II. világháborút követő néhány évre jellemző volt: sokan azt remélték, hogy Marx és Engels filozófiája a népi demokráciákban a Szovjetunióban ismeretlen, új vágányon fut majd tovább. Lukács ennek a reményének adott kifejezést műveiben, s ezért hivatalosan meg kellett bélyegezni.
- Czesław Miłosz: A rabul ejtett értelem. Budapest, 1992. 296–297. ISBN 963 07 5373 1
