Mahábhárata

A Mahábhárata (szanszkrit nyelven: A nagy Bhárata-háború, vagy: A nagy Bhárata-költemény, attól függően, hogy a „jiddha” (háború) vagy a „kávja” (költemény) szóval egészítik-e ki): szanszkrit nyelvű indiai eposz.

Mahábhárata egyik oldala

Idézetek

Ha e történetet hallod, fülsértő lesz akármi más,
mint a kókia-dal mellett a rekedt varjúkárogás.
Nincs olyan elbeszélés, mely nem ebből nyerte ihletét,
ahogy nincs test, amelyet nem a tápláléka éltetett.
Lehull a bűn a brahmanról, bármit vétett a nap során,
ha Mahábháratát olvas, amikor az esti fény ragyog,
s lehull róla, mit agy, száj s kéz által vétett az éj során,
ha Mahábháratát olvas, mikor hajnali pir dereng.
Ki száz aranyozott szarvú tehenet a papoknak ad,
s ki Mahábháratát olvas, egyforma érdemet szerez.

I. 2, 382-393

Az időben fogan minden, lét és nemlét, bánat és öröm,
az idő megszül és ismét elpusztít minden életet,
az idő lángba vet mindent, majd kioltja a lángot is.
Időből ered jó s rossz, belőle lett, mi létezik,
megsemmisíti és ismét újjáteremti lényeit.
Ha minden alszik, ő virraszt, legyőzhetetlen az idő,
s minden lényben az oszthatatlan és azonos idő pereg.

I. 1, 244-247

Krisna szólt:
Bölcs szavakkal olyant gyászolsz, amit nem gyászol az aki bölcs.
Bölcs ember nem búsúl se élőkért se holtakért.
Mert nem volt, hogy ne léteztünk volna én, te és a többiek,
és nem lesz, hogy ne létezzünk ugyanígy valamennyien.
Ki él, megéri, hogy teste gyermek, ifjú és öreg legyen,
s új testbe költözik végül: sose búsúl ezen ki bölcs.
Nem jút nemlétező létbe, se nemlétbe, ami létezik,
s ezek határait tudják az Igazságot ismerők.
Az emberek örök lelke múló testbe költözik,
de maga végtelen, senki meg nem ölheti: küzdj tehát!

...

Krisna szólt:
Két elv hajtja a világunkat, vitézek legdicsőbbike:
tudás a Szánkhja-hívőket és cselekvés s jógikat.
A tétlenség a tettektől nem szabadít meg, Ardzsuna,
s ki lemond a cselekvésről, ettől nem lesz tökéletes,
hiszen egyetlen egy percig sem élhet senk tétlenül:
természete a természet szülötte s tenni készteti.
Ki érzéketlen ül s közben érzéki dolgokon mereng,
az ilyen balga tévelygőt a Jóga híve megveti.
De az a bölcs, aki érzéketlen tudásával uralkodik,
s cselekvőként végzi jógáját, szabadon, tiszteletben él.
Cselekedj hát, de helyesen: tétlenségnél dicsőbb a tett
ha az áldozatért tetted, s nem érzéki vágyakért.
Az élő élelemből él, esőtől nő az élelem,
az eső áldozatból lesz, s tettből fakad az áldozat.
A tett szülője Brahman volt, ki örökös-örökkön él,
s mindent áthatva, mindenkor jelen van, mikor áldozunk.
Az, aki e körforgást nem lendíti tovább s tovább
érzéki örömök rabja s elvesztegeti életét.
De tárgyi áldozás helyett több a tudás áldozat te hős;
a tudásban hiány nélkül jelen van valamennyi tett.

Bhagavad-gítá VI. 25-42 (A magasztos szózata)

Forrás

Mahábhárata (ford. Szerdahelyi István), Európa Kiadó 1965.