Markovits Rodion

Markovits Rodion, sz.: Markovits Jakab, (Kisgérce, 1884. július 15. – Temesvár, 1948. augusztus 27.) magyar író, újságíró. Világsikerű regénye a Szibériai garnizon; (alcím: kollektív riportregény).

Markovits Rodion
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Idézetek

Szibériai garnizon

— Fiam...
— Tessék mama...
— Te fiam, ne törődj semmivel, csak magaddal. Itthon a családod jól ellesz...
— Gondolja mama, hogy hamar vége lesz?
— Én nem gondolom, fiam. Háborúk sokáig szoktak tartani... Emlékszem milyen sokáig tartottak a Wallenstein háborúi... Emlékszem, mikor még kislány voltam, kiabálták a váradi piacon: "Napóleon gefangen"... Mindig háború volt. Mindig voltak háborúk. Mind sokáig tartott...

* * *
A főispán megnyugtatta a kedélyeket. A Tisza szavait ismételte:
— És ha egészen Szolnokig jönne is az orosz, ne adjunk rá semmit, mert ebben a világháborúban ez csak amolyan kis epizód volna...

* * *
— Egyszer majd engem is jelenteni fognak — gondolta. — Az őrmester majd megnyálazza a ceruzáját, egy karikát csinál, vagy egy kis ferde keresztet tesz a nevem mellé. A főhadnagy tintával fog irni, stábnál gépírással jelentik tovább. Pesten a listába nyomtatva fogok szerepelni. A táviratot az öreg asszony viszi a Vécsey-erdőn keresztül és a Deáknék kocsmájánál megkérdik az öreg asszonyt, mi újság, azt fogja mondani: semmi, egy táviratot viszek ide a faluba, de Sepsyéknél az a nagy debella lány összeadta magát egy csendőrrel...

* * *
A mocsárban egy ló felpuffadt hullája felett károgtak a varjak...
Ámbár ez saját lovunk. Lehetne saját emberünk is. Katonákat nem volna szabad vízbe fullasztani. Esetleg egy saját emberünkről írnák, hogy bele, bele a rokitnói mocsárba, a volhyniai mezőkön...

* * *
Koltár főhadnagy úr azt mondta, gondoskodik róla, hogy a posta elmenjen. Ő is írt és megírta németül, mert csak úgy volt szabad, hogy ich bin in gefangensaft geraten és megírta a cimét, Russien Kostromsker gubernia, Stadt Makariew. Dupla vével írta a Makarievet. Úgy érezte, hogy így oroszosabb.

* * *
...kiment, körülnézett és egy hordágyon megismerte Peti Sándort, akit azelőtt egy félórával vizsgált meg a fülelőben. Peti Sándor egy hordágyon feküdt és úgy látszott, alszik.
A villanylámpája fényét odavetítette és kézdezte, mi az?
Peti Sándor fejét megfordították és akkor látta, hogy az egyik arca le van szakítva.
Az egyik oldalán Peti Sándor volt, de a másik oldalán nem volt kis fekete bajusza, nem volt szemöldöke, nem volt füle, nem volt halántéka. A másik oldalon csak véres fogsora maradt Peti Sándornak ésa másik oldaláról nem lehetett megismerni, hogy szárnytisztes.

Források

• http://mtda.hu/books/markovits_rodion_sziberiai_garnizon_Optimized.pdf (Szibériai garnizon: teljes szöveg)