Milan Kundera
Milan Kundera (1929. április 1., Brno, Csehszlovákia - 2023); cseh–francia író, drámaíró, költő, esszéista.
| Milan Kundera |
|---|
 Milan Kundera (1980) |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Idézetek
szerkesztés- Többnyire éppen az öröm hirdetői a legszomorúbbak.
- A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.
- Saját silányságom tudata egyáltalán nem békít meg mások silányságával. Szívből utálom, amikor az emberek testvéri érzéssel vannak egymás iránt, mert kölcsönösen ugyanolyan aljasságot fedeztek fel egymásban.
- A fiatalemberek végül is nem tehetnek róla, hogy játszanak; kialakulatlanok, de egy kialakult világba állítják őket, s nekik kialakult ember módjára kell viselkedniük. Gyorsan előszedik tehát azokat a formákat, mintákat, sémákat, amelyek tetszenek és megfelelnek nekik, amelyek illenek hozzájuk – és játszanak.
- A felelősség elképzelhetetlen szabadság nélkül.
- A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
- Igen, ez így van: az emberek többsége kettős téves hiedeIemmel csapja be magát: hisz (az emberek, dolgok, tettek, nemzetek) örökkévalóságában és (a tettek, tévedések, hibák, sérelmek) jóvátehetőségében. Mindkét hiedelem hamis. A valóságban éppen fordítva van: minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. A jóvátétel (bosszú és megbocsátás) szerepét a feledés veszi át.
- Forrás: Bölcsességek könyve, Szalay Könyvkiadó, 1999. ISBN 963-9178-27-6]
- ...mert a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.
- Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent: a guillotine-t is.
A lét elviselhetetlen könnyűsége
szerkesztésCsak 1980-ban olvashattuk a Sunday Times-ban, hogyan halt meg Sztálin fia, Jakov. Mint fogoly, a második világháború alatt angol tisztekkel volt összezárva egy német táborban. Közös illemhelyük volt. Sztálin fia mindig piszkosan hagyta a vécét. Az angoloknak nem tetszett, hogy a szartól maszatos vécét nézzék, még ha ez a szar az akkori világ leghatalmasabb emberének fiától származott is. Figyelmeztették Jakovot. Jakov megsértődött. Az angolok újra és újra figyelmeztették őt, kényszerítették, hogy pucolja meg a vécét. Jakov felháborodott, veszekedett és dulakodott velük. Végül kihallgatást követelt a tábor parancsnokától. Csakhogy a felfuvalkodott német visszautasította, hogy szarról diskuráljon. Sztálin fia nem tudta elviselni a megaláztatást. Iszonyú orosz átkokat szórva nekifutott a tábort körülfogó, árammal töltött drótkerítésnek. Rázuhant. Teste, mely már sohasem szennyezi az angolok vécéjét, ott maradt lógva a dróton.
Sztálin fia a szarért adta oda életét. A szarért elszenvedett halál azonban nem értelmetlen halál. A németek, akik azért áldozták föl életüket, hogy kiterjesszék birodalmukat keletre, az oroszok, akik azért haltak meg, hogy hazájuk hatalma tovább terjedjen nyugatra, nos igen, ők ostobaságért áldozták életüket, és haláluk híján van az értelemnek és az általános érvénynek. Ezzel szemben Sztálin fiának halála a háború általános esztelensége közepette az egyetlen metafizikai halál volt.