Moldova György

Moldova György, születési nevén Reif György (Budapest, 1934. március 12. – Budapest, 2022. június 4.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Moldova György
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

A legolvasottabb magyar írók közé tartozik, legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkotott.

Az irodalomról

• Az irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig.

Idézetek tőle

• Az idézet a gondolat koporsója.

• Az ért el igazán sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett, sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét, a szegény emberek bizalmát és a gyerekek vonzódását, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyent ő talált születésekor, aki mindenben a legjobbat kereste, és ő is a legjobbat adta önmagából. Az élete ihletett volt, az emléke áldáshozó.

• A már halottnak hitt nacionalista és fasiszta eszmék újra felütik a fejüket. A politika csak színleg száll szembe velük, mert nem akarnak szavazatokat veszíteni, az egyházak is másról beszélnek, nekem viszont senki nem adhat felmentést, köteles vagyok harcolni az utolsó töltényig.(Az utolsó töltény 3.)

• Rendjénvaló, hogy az embernek legyen családja, de az is fontos, hogy ne legyen jóban vele.

• A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos meg földdel.

Idézetek műveiből

Sötét angyal (1964)

• Beszélik, hogy a világegyetemben van egy égitest, csak egyetlenegy: a Sirius Béta, a kihűlt és kihalt csillag, fénytelen, hőtelen, mozdulatlan test, ahol az atomok összehányva, egymás hegyén-hátán, rendetlenségben, mint egy kolosszális szemétdombon elpusztultan nyugszanak.

Magányos pavilon (1966)

• Valaki azért harcol, mert kompenzálni akarja fogyatékosságait, melyek a normális életre különben alkalmatlanná teszik.

Gázlámpák alatt (1966)

• Á, lóverseny. Nyerni lehet, de veszteni muszáj.
• Maga nem tudja, hogy én növényevő vagyok?[...]Tudja, milyen jól jött az nekem Mauthausenben? El sem tudja képzelni. Nagy, erős emberek, atléták, birkózók lefogytak a súlyuk felére, nekem pedig a világon semmi bajom nem volt, pedig tudja, mi volt Mauthausenben? Por, piszok, közönséges beszédek.
• Mindenki találkozott már közülünk rendes nővel, még hatvan éves sem vagyok, de egyet már én magam is láttam.
• Az atombomba egy áldás a nyomorhoz képest.

Tetovált kereszt (1969)

• Mikor Berta Bertalan azt írta új regényében, hogy a lakatosok célba lőnek a hegesztőpisztollyal, a kritika egyöntetűen azt tanácsolta neki: próbáljon megmártózni az élet sűrűjében.

Az idegen bajnok (1970)

• A régi funkcionárius gárdának egyetlen képessége volt: bárhonnan rúgták ki őket, mindig a nyelvükre estek.

Tisztelet Komlónak (1971)

• Sohasem szabad elfelejteni a közmondást: a bányában csak a munka van megfizetve, a veszély nincs.

Hajósok éneke (1971)

• Megöregedtem és ez rosszul esik nekem. Hiába beszélnek, hogy az öregség tisztesség meg becsület, erre csak legyintek. Az, hogy valaki megöregszik, nem bizonyít semmi mást, mint hogy az ágyúgolyónak nincs szeme.

A változások őrei (1972)

• Lent Erdélyben volt egy örmény dadám, az mondta mindig: két dologtól őrizzen meg az isten, attól, hogy kettesben maradj egy élesre fent késsel, és attól, hogy túléld azt akit szeretsz.

Negyven prédikátor (1973)

• Elfogott a bánat, térdre ereszkedtem, és lassú imát mondtam, hogy maradjon meg ez az ország magyarnak, ne véssék fel nevünket a halott népek kőtáblájára. Ne jöjjön idegen, akinek udvarában mi csak szolgák lehetünk és felrúgja apánk csontját, ha kiveti az eke.

A Szent Imre induló (1975)

• Az úri magyar harcos és a szorgalmas, üzleti érzékkel megáldott magyar zsidó a történelem folyamán mindig kiegészítette egymást.

Égi szekér (1982)

• Az igazi bor négyvallású: ősrégi, mint a római, kereszteletlen, mint a zsidó, tiszta mint a református és erős mint a görög katolikus.

A pénz szaga (1986)

• A török utakon eleve te vagy a vesztes, mert a rendőrök abból indulnak ki, hogy az egész baleset nem történt volna meg, ha te nem jársz arrafelé.

Ésszel fél az ember (1987)

• Nálunk nem tartják igazi írónak azt, aki legalább egyszer nem nyilatkozott úgy, hogy az írás számára mérhetetlen szenvedés, csak az emberiség üdvéért hozza meg azt az áldozatot, hogy tollat fog.

Ki ölte meg a Holt-tengert? (1988)

• Adj erőt, hogy érezzem. van még értelme csinálni és nem csak azért csinálom, mert belevakultam a munkába és nem vettem észre, hogy már rég abba kellett volna hagynom.

Szabadíts meg a gonosztól (1990)

• A börtön konzerválja az emlékeket, az ember ugyanúgy lép ki, mint ahogy bejött, ezért van az, hogy kint aztán minden változás megrázza.

Az ördög lapot kér (1991)

• Ne arra gondolj, hogy mi hiányzik, hanem annak örülj, ami megvan.

Tél tábornok (1993)

• Politikusokkal kereskedem. Annyiért veszem őket, amennyit érnek és annyiért adom, amennyire ők tartják magukat. Sok ezer százalékos haszon garantálva.

A jog zsoldosai (1994)

• Egy ügyfél telefonon jelentkezik az öreg ügyvédnél és elmondja ügyes-bajos esetét:
  

-Mit gondol erről, doktor úr?

-Sajnos nem tudok hozzászólni.

-Egy ilyen "vén rókának" ne volna véleménye?

-Nekem van véleményem, csak maga nem tudja bedugni a tiszteletdíjamat a telefonba.

Az utolsó töltény 3. (2005)

• Újpesti a szakma ismert személyiségei közé tartozott, nevéhez számos legenda fűződött. Így például ő adta az egyik leghatásosabb címet a magyar újságírás egész történetében. Egy győri házaspár tragédiájáról beszámoló riportja fölé azt írta: "Szájba lőtte feleségét, mert nem akart gyereket!"
• Füst Milán azt mondja: számtalan olyan bomba létezik, mely elpusztít egy házat, de egy sem, mely egy újat felépítene.

Az utolsó töltény 4. (2005)

• – Az érdekel, hogy mi az élet értelme?! Én megmondom neked: sánta veréb elől elrúgni a lószart – a lehetőségeink körülbelül eddig terjednek.