Nikola Vapcarov

Nikola Jonko Vapcarov (1909–1942) bolgár költő, a fasiszták kivégezték.

Idézetek verseiből

Nagy László fordításai

Majd vén leszek

Majd vén leszek, majd vén leszek nagyon,
ha nem ölnek meg most e pogrom-gőzben,
leszek mint elnyűtt kalendáriom,
nyomva a nyolcszáz-negyvenes időkben.

Búcsú

Feleségemnek

Majd néha álmaidban látogatlak
távoli vendégként, akit
nem hívsz, ne hagyd hogy kívül tébolyogjak,
ne zárd be ajtaid.

Utolsó vers

Sortűz – tudom, a férgeknek adattam,
ily egyszerű és logikus a végzet.
De veled leszünk, népem, a viharban,
mert szeretünk, csak mi szeretünk téged.

1942. július, délután 2 órakor

Kardos László fordításai

Szegény legény nótája^[1]

Kis földünk otthon burján fojtogatja,
a vakolat is mállik a falon –
pajtás, a puskád süsd a csillagokra,
s pusztuljunk vígan, szépen, szabadon.

Utolsó verse^[2]

Sortűz után pondrókkal vár az árok.
Ez a logika odalenn.
De új viharban újra harcba szállok,
népem, szerelmem, mindenem!

Források

Nagy László: Versek és versfordítások II. kötet. Versfordítások, 1957–1977 (363–365. oldal). Holnap Kiadó, 2004; ISBN 963 346 659 8

↑ Tiszta szívvel Móra Ferenc Könyvkiadó, 1957 (397. oldal).
↑ Száz vers Válogatott idegen versek eredeti szövege és magyar fordítása. Összeállította Kardos László. II. kiadás. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1957 (393. oldal).

[1] Tiszta szívvel Móra Ferenc Könyvkiadó, 1957 (397. oldal).

[2] Száz vers Válogatott idegen versek eredeti szövege és magyar fordítása. Összeállította Kardos László. II. kiadás. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1957 (393. oldal).

[1]

[2]