Nyikolaj Alekszejevics Zabolockij

Nyikolaj Alekszejevics Zabolockij (1903–1959) orosz, szovjet költő, műfordító; a Toldit is lefordította.

Idézetek verseibőlSzerkesztés

Nyári est

S a víz, amelyre csókot hint az este,
olyan, mint lány, ki félig szendereg,
alig rezzent hullámot még a teste,
a csók még nem részegítette meg.
A játék még kedvetlenségbe ejti
s húzódozik, pedig az álmon át
előre érzi s vágyakozva sejti
augusztus nagy tüzét és mámorát.
                                  (Fordította Áprily Lajos)


Közelgő tél

A földet hideg béklyóba igázva
közelg a tél, kezét a vízbe mártja.
A folyó megremeg, halálát érezi,
fáradt szemét már nem nyithatja ki;
és gyámoltalanul magába hulló teste
egyszer csak iszonyún kinyúlik megmeredve,
ólomszín fodrait alig rezdíti meg,
bénán vergődve fekszik, reszketeg.
                                  (Fordította Fodor András)


Vihar

Vakitón hunyorít s belerándul a kínba a villám,
puha fellegek árnya omolva a fűre terül,
lélegzeni mind nehezebb, felhő gomolyog, sürü hullám,
a madár alacsony köröket kanyarítva repül.
                                  (Fordította Rab Zsuzsa)


Szeptember

Borsószemű öreg eső hulldogál,
zúg a szél, távolban köd lapít.
Levelek ezüst-fonákja fedi már
borzolódó nyárfák lombjait.
                                  (Fordította Fodor András)


Végrendeletem

Ha évek alkonyán ez élet ellobog,
s kioltva fényeim, megint elindulok,
s a változó világ ködébe visszatérek,
ha milliárdja újabb nemzedéknek
a földet csillogóbb csodákkal tölti meg,
a nyomán ha majd a természet megépül –
smaragdos erdeim, fogadjatok be végül,
s fedjétek hamvaim, ti ismerős vizek!

(…)

Ó, ismeretlen, távoli utód,
nem éltem én hiába! – Végy kezedbe,
hisz érted égtem el, hogy énvelem fejezd be,
mit végbevinnem, íme, nem jutott.
                                  (Fordította Hárs György)

ForrásokSzerkesztés

  • Klasszikus orosz költők Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966; (1289–1317. oldal.)