Philip K. Dick

Philip Kindred Dick (1928. december 16. – 1982. március 2.), amerikai sci-fi író.

Idézetek tőle

• Olyan emberekről akarok írni, akiket szeretek, és akiket egy általam kigondolt, fiktív világba helyezek bele, és nem abba a világba, amelyben élünk, mert a mi világunk nem egyezik az elképzeléseimmel. Oké, át kellene alakítanom az elképzeléseimet; lemaradtam, a valósághoz kellene alkalmazkodnom. Soha nem alkalmazkodtam a valósághoz. Erről szól a sci-fi. Aki a valóságra kíváncsi, olvasson Philip Rothot; olvassa a New York-i irodalmi elit kanonizált szerzőit. […] Ezért szeretem a sci-fit, ezért szeretem olvasni, ezért szeretem írni. A sci-fi író nem csupán a lehetőségeket látja meg, hanem a legvadabb lehetőségeket. Nem csupán arról van szó, „mi lenne, ha?”. Arról van szó, hogy „Te jóságos Isten, mi lenne, ha?”. A sci-fi idegesen és hisztérikusan veti fel a problémát. Hiszen egyfolytában támad a Mars.
  • Idézi: Lawrence Sutin: Isteni inváziók 12-13. oldal.
• Én fikciót író filozófus vagyok, nem regényíró; a regény- és novellaírói képességem az érzékelésemhez igazodott. Az írásművészetem lényege nem a művészet, hanem az igazság. Ezért amit elmondok, az az igazság, noha semmit sem tehetek, hogy megkönnyítsem az elviselését, sem tettel, sem magyarázattal. Bár már ez is segít egy bizonyos érzékeny, zavaros személynek, akinek az érdekében beszélek. Szerintem közös nevezőn vagyok azokkal, akik értik az írásom: ők nem tudják és nem fogják tompítani sejtéseiket a valóság irracionális, rejtélyes természetéről, így számukra az írásaim egyetlen, terjedelmes érvelést jelentenek a valóság megmagyarázhatatlan természetéről, az integrációról és prezentációról, elemzésről és reakcióról, és saját sorsukról.
  • Idézi: Lawrence Sutin: Isteni inváziók 14-15. oldal.
• Uramisten! Az életem pont olyan, mint a novelláim és a regényeim... PKD valamelyik könyvének főszereplője vagyok!
• A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne.
• A valóság csak egy nézőpont.

Műveiből

• Azonosulnak Isten hatalmával, és azt hiszik, maguk is istenek. Ebben gyökerezik az őrültségük. Mindegyikből egy archetípus lesz, annyira betegesen megnőtt az egójuk, hogy már nem is tudják meddig tartanak ők maguk, és hol kezdődik az Isten. Ez nem büszkeség vagy önteltség, ez az ego végsőkig való tágítása. Összemosták ki az, aki imádkozik, és ki az, akihez imádkoznak. Nem az ember falta fel az Istent, hanem az Isten az embert. Nem értik meg, hogy az ember tehetetlen. Gyenge vagyok és jelentéktelen, a világegyetemen nem hagyhatok semmilyen nyomot. Mert ügyet se vet rám, látatlanul élem le az életemet. És ebben mi a rossz? Hát nem jobb így? Hiszen halállal lakolnak azok, akikre az istenek felfigyelnek. Maradj jelentéktelen, és nem lesznek rád féltékenyek a hatalmasok.
  • Az ember a fellegvárban

• A valóságra néha az őrület a megfelelő reakció.
  • Valis

• Sokáig lehet dícsérni Isten végtelen kegyelmét, de ha arra kerül a sor, egy tapasztalt gyógyszerész gógyija többet ér.
  • Valis

• A Birodalom sosem ért véget.
  • Valis

• A változó információ, amit mi világként élünk meg, egyetlen folyamatos elbeszélés.
  • Tractatus Criptica Scriptura, aValis függeléke

• A Birodalom az elmezavar intézménye, kodifikációja; őrült, és őrületét erőszakkal kényszeríti ránk, hiszen a természete az erőszak. Ki a Birodalommal harcba száll, azt megfertőzi az elmezavar. Ez a paradoxon: aki legyőzi a Birodalom egy szegmensét, maga lesz a Birodalom, vírusként szaporodik, ellenségeire erőlteti akaratát. Így lesz saját ellenségévé.
  • Tractatus Criptica Scriptura, aValis függeléke
• A világ irracionális, mert mögötte az elme is az.
• A világ irracionális, mert a világ nemcsak, hogy futóhomokra épült, hanem nemlétező futóhomokra.

Hogyan építsünk olyan univerzumot, ami nem esik szét két nap múlva (1978)

• A science-fiction írók – sajnálom, hogy ezt kell mondanom – tényleg nem tudnak semmit. Nem beszélhetünk a tudományokról, mert csak behatárolt és nem hivatalos tudással rendelkezünk róluk, és általában a történeteink is borzasztóak.

• A valóság befolyásolásának alapvető módja a szavak manipulálása. Ha irányítani tudjuk a szavak jelentését, irányíthatjuk az embereket, akik kénytelenek használni a szavakat. George Orwell tette ezt teljesen világossá az 1984-ben. De van egy másik mód is az emberek gondolatainak irányítására: az észlelés befolyásolása. Ha képes vagy rá, hogy az embereket rávedd, a világot úgy lássák, ahogyan te, azt is fogják gondolni, amit te. Az értelem követi az érzékelést.

• A probléma azonban valóságos, nem pusztán egy intellektuális játék. Mert manapság olyan társadalomban élünk, amelyben a média, a kormányok, a nagyvállalatok, vallásos és politikai csoportok hamisított valóságokat gyártanak – és az elektronikus eszközök azért vannak, hogy ezeket a pszeudo-világokat egyenesen az olvasók, a nézők és a hallgatók fejébe juttassák. [...] Tehát az írásaimban felteszem a kérdést: „mi valóságos?” Merthogy szünet nélkül hamis valóságokkal bombáznak minket kifinomult emberek, amihez fejlett technikai berendezéseket használnak fel. Nem az indítékaikban nem bízom, hanem a hatalmukban. Rengeteg van nekik. És ez a hatalom elképesztő: képessé teszi őket, hogy teljes univerzumokat hozzanak létre, az emberi elme univerzumait. Én már csak tudom. Pontosan ugyanezt csinálom én is.

• A tévénézők EEG-hullámai azt mutatják, hogy az agy fél óra elteltével, mivel túl kevés szemmozgás történik, úgy érzékeli, hogy semmi sem történik, így egyfajta hipnotikus alkonyállapotba kerül, alfa hullámokat kibocsátva. Ez a szemmozgások ritkasága miatt történik. [...] Csupán képzeljük azt, hogy tudatosan látjuk, amit nézünk. Az információk zöme elkerüli a figyelmünket, néhány óra tévézés után szó szerint nem is emlékszünk arra, hogy mit néztünk. Az emlékeink nem valóságosak, mint az álmok emlékei, a hiányzó részeket utólag pótoljuk ki: és ezzel meg is hamisítjuk őket. Egy hamis valóság létrehozásában segédkezünk, anélkül, hogy tudnánk róla, és szolgálatkészen meg is etetjük magunkkal. Összejátszunk a saját végzetünkkel.

Róla írták

Lawrence Sutin PKD monográfiájának borítója.

• Száz év múlva Philip K. Dicket a huszadik század második felének legnagyobb írójaként tartják majd számon.
  • Norman Spinrad

• Dick a valóságról és az őrületről ír, időről és halálról, bűnről és feloldozásról. Ő az amerikai Borges.
  • Ursula K. LeGuin

• Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott először.
  • Terry Gilliam

• Dick a maga csendes módján komoly irodalmat alkotott népszerű formában, és ez a létező legnagyobb elismerés.
  • Michael Moorcock

• A rémület és a humor tökéletes egysége. Ez az egyedülálló képesség emeli ki Dicket a többi szerző közül.
  • Brian Aldiss

• Dicknél következetesebben senki nem alkotott ennyi mesterművet.
  • John Brunner

• Minden munkája döbbenetesen intim, kitárulkozó és nagyon veszélyes. Korának legszellemesebb science-fiction szerzője. És talán a legijesztőbb is egyben. Félelmei a saját félelmeink, pontosan úgy kimondva, ahogy mi is kimondanánk őket.
  • The Encyclopedia of Science Fiction

• Hasonló arányú regénytermelés mellett egyetlen szerző sem mutathat fel ilyen kevés gyenge könyvet. Senki sem ásta bele magát nagyobb kitartással a főtémába. Világegyeteme áttekinthetetlen. Nála végül a legnagyobb manipulálót is manipulálják. [...] Olyan világ krónikása, mely tüzetesebb vizsgálat után alkotóelemeire bomlik.
  • Heyne-féle SF-lexikon. Idézi: Fazekas László, Galaktika

• Dick nemcsak meglátja, hanem szembe is néz azokkal a - gyakran ijesztő - távlatokkal, amelyekhez más szerzők hozzá sem mernének nyúlni.
  • Paul Williams, Rolling Stone

• Philip K. Dick egyike a legbrilliánsabb sci-fi szerzőknek. Bármelyik bolygón.
  • Rolling Stone

• Dick a sci-fi Kafkája. Próféta.
  • Eric P. Nash, The New York Times

• Zseniális, filozofikus szerző, aki gondolatai kifejtéséhez az SF-ben találta meg az ideális formát.
  • The Independent

• Dick legjobb regényei mind egy olyan jövőt írnak le, amely egyszerre jólesően ismerős és ijesztően elképzelhetetlen.
  • The New York Times Book Review

• Dick egyike volt a huszadik századi irodalom valódi látnokainak. Legjobb regényei az elmúlt 30 év bármelyik amerikai írójának életművével felveszik a versenyt.
  • Steve Erickson, L. A. Weekly

• Philip K. Dicknél jobban senki nem képes arra, hogy a világot más szemmel láttassa.
  • Wall Street Journal

• Dick könyveiben az olvasó soha nem érezheti magát biztonságban.
  • Village Voice

• Philip K. Dick Hugo-díjas regényében [Az ember a fellegvárban] olyan témát választott, amely túl őrült ahhoz, hogy elfogadjuk, túl fenyegető ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást, és túl kísérteties ahhoz, hogy elfeledjük.
  • The Washington Post - Az ember a fellegvárban kapcsán

• Az UBIK kifejezetten nehéz és nyomasztó könyv, amelyet addig fognak a populáris irodalom kategóriájában számon tartani, - van, ahol nemcsak Dicket veszik komolyan, de az efféle megkülönböztetések fölött is eljárni látszik az idő -, amíg az űrhajók és egyéb technikai mütyürök szerepeltetése automatikusan a sci-fi alsóbbrendű kategóriájába rendel egy könyvet.
  • Bényei Tamás, Élet és Irodalom - az UBIK kapcsán

• A tömegkultúra kanonizált héroszai azt mutatják be, amilyennek az emberek lenni szeretnének, Dick pedig azt, amilyenek.
  • Papp László Tamás, Élet és Irodalom

• Szüntelenül kísérletezett azzal, hogy rendet teremtsen a Kozmosz káoszában, saját életében éppúgy, mint műveiben. [...] Úgy halt meg, mintha saját regényhőse lett volna: több évtizedes kimerítő harc után, melyet a külső és a belső valósággal vívott, a végső siker elérhető közelségébe kerülve.
  • Fazekas László, Galaktika

• A tizenkét éve halott Philip K. Dick - aki körülbelül negyven regényt és nyolcvan novellát hagyott ránk örökül - egyike volt annak a néhány írónak, akik a science fiction területén dolgoztak, mégis büszkén vállalhatták, hogy irodalmi értékű műveket alkottak. Másokat talán jobban megismertek, mint őt; mások talán több pénzt kerestek, netán jobb könyveket írtak, mint ő. Ám ezek az írók mindent összevetve nem tettek mást, mint folyamatosan ellátták a tömegeket izgalommal és szórakozással. Dick viszont felfedezte az emberi esendőséget, és saját kortársai pszichéjét kutatta. Az SF írók között ő volt az egyetlen, aki közönséges emberek iránt érdeklődött, aki a műfaj eszközeit arra használta fel, hogy rávilágítson ezek meglehetősen jelentéktelen életére. Amikor az idő dagálya már rég elmosta Asimovot, Clarke-ot, Gibsont és a többieket, néhány Dick-könyv még mindig a parton marad J. G. Ballard, Ursula Le Guin és Doris Lessing művei között.
  • Andy Lane, Rúna

• Mai, fejlett megfigyelő-technikákat felvonultató, gyanakvó világunkban minden eddiginél aktuálisabban csengenek Dick visszatérő motívumai. Talán ő maga is látnok volt, vagy, mint állította, egy isteni hang sugalmazta ötleteit? Akárhogy is, kitartóan arra biztatta olvasóit, hogy őrizzenek meg egy kis jótékony káoszt az általános ellenőrzésre törekvő renddel szemben. Úgy legyen!
  • Németh Attila

Források

• Fazekas László: Philip Kendred Dick. Galaktika, 1983, 52. szám.

• Andy Lane: A halott mester. Rúna, 1994, 5. szám.

• Németh Attila: Philip K. Dick és a film. Átjáró, 2001, 2. szám.

• Lawrence Sutin: Isteni inváziók. Philip K. Dick élete. Agave, 2007.

Külső hivatkozások

• Quotations Book - Philip K. Dick idézetek a QuotationsBook.com-on
• "Metafizikai" Dick-idézetek gyűjteménye