Pokol Béla

Dr. Pokol Béla (1950 május 7., Záhony) politológus, később kisgazdapárti képviselő; a szociológiai tudományok doktora, az ELTE ÁJK és az SZTE ÁJK tanára.

Idézetek

Az értelmiség útja a hatalomhoz

Interjú Szabó Iréne-vel

• A sztálinizmus pedig - felépítésénél fogva - visszavetett minden autonómiát és társadalmi alrendszerű differenciálódást Közép-Európában. Kitekintésképp hadd jegyezzem meg, hogy ha zárójelbe tesszük a sztálinizmus borzalmait, és semlegesen akarjuk megfogalmazni a lényegét, akkor mint tagoltság nélküli és centralizált struktúrát lehet megfogalmazni, amely minden társadalmi alrendszer logikáját szétzúzni igyekezett.
• Ha én mint egyetemi professzor egy sor cikket írok néhány, szűk körben olvasott szaklapban, azt egy-két szorgalmasabb kollégám biztosan észreveszi. De ha napilapban nyilatkozozm egy újságírónak, vagy egy tudományos cikkem napi politika szerint aktuálisabb részét publikálom, akkor három-négy ilyen cikk utánaz ország fő politológusává, szociológusává, filozófusává avanzsálhatok.

A "médiaértelmiségről"

Cikk, mely a Heti Világgazdaságban kérésére íródott 1994-ben, de ott nem jelent meg; megjelent viszont a következő könyvben: Médiahatalom; Pokol Béla, Windsor Kiadó, Bp., 1995.

• A társadalmi világban nem igazán az a fontos, megtörtént-e valami vagy sem, hanem hogy milyen mértékben és milyen feldolgozásban észleli azt a szélesebb környezet. Az újságok, a rádió és televízió révén a XX. században kitágult a világ számunkra, és a saját szemünkkel észlelt események mellett úgy ítéljük meg nagyobbrészt a világot [...], ahogy a tömegmédiumok tálalják [...]
• Hiába jött létre a többpártrendszer, az alkotmánybíráskodás és vált reálissá az állampolgárok millióinak választójoga az álamhatalom meghatározására, ha véleményformálásuk alapjait a fővárosi tömegmédiumok köré sereglő néhány száz főszerkesztő, szerkesztő, riporter, újságíró, és politikailag elkötelezett értelmiségi meg tudja határozni.
• Az elmúlt évek néhány eseménye még az illúziókkal már leszámolt politikai elemzőt is meghökentette a tekintetben, milyen összehangoltan tud működni ez a monopolstruktúra. A legnagyobb ellenzéki párt korábbi elnöke, Tölgyessy Péter például 1992-ben szembekerült pártja szociálliberális érzelmű vezérkarával és hinterlandjával. Noha a tömegmédiumokban ez a párt a lehető legnagyobb mértékű dominanciával rendelkezett, a médiumok gyakorlatilag leírták a pártelnököt, és minden politikai elemző számára evidens volt, hogy az elnök "politikailag már halott" - a legnagyobb ellenzéki párt élén. Ezzel szemben a fővárosi szociálliberális és szocialista politikai tábor néhány prominens képviselője által szervezett és mozgatott Demokratikus Chartát mint "politikai földindulást" tálalták a napilapokban, tévéadásokban és rádióműsorokban.

A politikai hatalom két forrása

• Nincs nagyobb veszély a parlamentáris demokrácia alapelveire és intézményeire ma Magyarországon, mint a médiahatalom kiteljesedése.

A globalizmusról

interjúrészlet, [1]

• (kérdés) Tiltja, tűri, vagy támogatja a nemzetek fennmaradását a globális uralmi rend?
• (Pokol Béla): - Biztos, hogy nem támogatja. Az elmúlt 30-35 évben olyan irányban alakult a nyugati társadalmak szerveződése, hogy a korábbi nemzetállami kapitalista szervezés helyett globális uralmi rend kezd létrejönni, alapvetően amerikai vezetéssel. Ezt mindenképpen a nemzeti önszerveződés háttérbe szorításával tudja csak elérni.
• - Mindegyik nemzet elporladását sietteti a globális rend, vagy vannak kivételek?
• (Pokol Béla): - Alapvetően a nemzeti társadalom szerveződése szemben áll ezzel a globális uralmi renddel, tehát egy nemzeti erkölcs, egy nemzeti szolidaritás, nemzeti identitás akadályozza a globális irányba fordulást, például a külföldi tőke bejövetelével szemben averziókat jelent. Azt lehet mondani, hogy ha a globális uralmi rend erős, tulajdonképpen minden nemzeti önszerveződéssel szemben ellenségesen viselkednek.
• - Elképzelhető-e, hogy a nemzetek tagjai által megválasztott kormányok nem a nemzet, hanem a globális uralmi rend érdekeit képviseljék?
• (Pokol Béla): - Ez nagyon is elképzelhető, tudniillik az elmúlt 30-35 évben olyan fejlemények mentek végbe, melyek a korábbi nemzeti önszerveződést és főleg a nemzetállami belső kontrollt lassan leépítették és így immár '89-ben az átalakult globális, neoliberális kapitalizmusba léptünk be. Ennek a jellemzői, hogy alapvetően a külföldi tőke szabadon mozog és a médiától kezdve a szellemi szféráig alapvetően külföldi tőkés körökbe kerülhet és fölépít olyan helyi szellemi köröket - ezt organikus értelmiségnek nevezik -, amely egy uralmi rendnek azt a segélycsapatát jelenti, amely nem egyszerűen erőszakkal tartja fönn az uralmat, hanem a szellemi, kulturális szektort - úgy lehet mondani - véres erőszak nélkül tudja stabilizálni, a tömegek tudatának kézben tartásával. Ezért nagyon is elképzelhető, hogy az országhatárokat átlépő tőkés körök érdekében működnek.

Hivatkozások

Külső hivatkozások

• Önéletrajz
• ELTE adatlap
• A társadalom kettős szerkezetének elmélete - összegzés (publikáció)

Források

• Pokol Béla: Médiahatalom; Windsor Kiadó, Bp., 1995