Puskás Ferenc

(1927–2006) magyar labdarúgó, edző

Puskás Ferenc (1927 - 2006) magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya. Puskást minden idők legjobb magyar futballjátékosának tekintik, amellett, hogy hazájában köztiszteletnek örvendett, a sportág számos nagy alakja, például Cruyff, Beckenbauer vagy Di Stéfano is nagyra becsülte.

Puskás Ferenc
Puskás Ferenc – a 20. század legjobb góllövője a Real Madrid CF hírességek csarnokában
Puskás Ferenc – a 20. század legjobb góllövője a Real Madrid CF hírességek csarnokában
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Médiaállományok a Wikimédia Commonsban

Idézetek tőle szerkesztés

  • Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.
    • Állítólag, 1952. szeptember 20-án, amikor a magyar válogatott Európa-kupa-mérkőzésen a berni Wankdorf-stadionban lépett pályára Svájc ellen. Negyedóra elteltével az esélytelenebb Svájc már 2-0-ra vezetett, amikor Puskás az oldalvonalnál megkérdezte Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt, nem lenne-e kis pénz a csapat számára. Ezt az elutasító válasz után mondta, az origo szerint.[1]
    • Az érintettek azonban váltig állítják, hogy ez a mérkőzésen és ilyen formában sosem hangzott el.[2]
  • ...Én imádtam a futballt! Imádtam a családomat és mindig a futballpályán jártam, engem több más nem érdekelt. Az én kabalám mindig a labda volt. Akkor éreztem magam biztosnak, amikor a labda nálam volt, vagy ha a labdába belerúghattam...[3]
  • Még nem tudom, ki lesz a szövetségi kapitány, de máris féltem. Attól a több millió szövetségi kapitánytól, aki Magyarországon él.
Nemzeti Sport, 1995. július 29.
  • Bennünk nem a kukac motoszkált, hanem a tehetség.
Nemzeti Képes Sport, 1995. augusztus 9.

Róla mondták szerkesztés

  • Játékosként és emberként is tízes! Minden magyarnak segített, olyan volt a magyaroknak, mint egy nagykövetség. A pénzét rájuk költötte…
  • Meg kell mondanom, először idegenkedtem Panchotól - ezt a becenevet én adtam neki -, más volt, mint a többiek. Aztán, ahogy az már az anekdotákból tudott, kiabált hogy: Stefi... és a labda előttem volt. Fantasztikus sikereket értünk el akkoriban a Realnál. Nagy egyéniség volt és az is marad. Az egész ember csupa nemeslelkűség, mindig bőkezű volt azzal, aki tőle valamit kért. S mindenek fölött jóbarát. Én örülök, hogy együtt játszottam Puskással, s hogy ma is barátja vagyok. A labdarúgás szenvedélye örökre összeköt bennünket!
  • Puskás – ha ma élne a televízió és az internet korában – a legnagyobb labdarúgó lenne, nemcsak itt a földön, de még a Holdon is.
  • Ha egyszer belerúgott a labdába, abból két gól lett.
  • Azt mondta nekem az igazgató: fiam, te nem fogsz leérettségizni. Csakhogy én készen álltam a válasszal: Puskás Ferenc sem érettségizett le, mégis az egész világ őt ünnepli.
  • Emberi tulajdonságai, szociális érzékenysége és segítőkészsége a század egyik legnagyobb egyéniségévé tették - a pályán és azonkívül egyaránt.
  • A világon akárhova megyünk, a magyarokról megtudják honnan jöttek, az biztos hogy az első reakciójuk: a Puskás...
  • Egyetemi tanár lehetne a labdarúgás tudományának katedráján.
  • Hogy mi fogott meg benne először? A vidámsága. Optimista volt, semmiből sem csinált problémát, szórta a tréfákat, hihetetlenül mulatságos és nagyon éles eszű fiú volt.
    • felesége, Puskás Ferencné szül. Hunyadvári Erzsébet
    • idézi: Szöllősi György: Puskás, Ringier Kiadó, 2005, ISBN 9637714030
  • Menuhin hegedülni, Rubinstein zongorázni tudott, Puskás futballozni.
    • egy jó barátja[6]
  • Az 1954-es világbajnoki torna színvonala lényegesen magasabb volt, mint az előző világbajnokságoké. Nyugat-Németország megérdemelten győzött, de a legjobb együttes minden kétséget kizárólag a magyar csapat volt. A legjobb mérkőzés, amely nyugodtan beillett volna döntőnek is, a Magyarország-Uruguay találkozó volt. A világbajnokság legjobb játékosa címet Puskás Ferenc, a magyar válogatott kapitánya érdemelte ki. Utána Juan Schiaffino és Kocsis Sándor a további sorrend. A világbajnokság lebonyolításának rendszerét a legközelebbi tornán meg kell változtatni, hogy elkerülhető legyen az, ami az V. világbajnokságon előadódott: Nyugat-Németország előbb vereséget szenvedett Magyarországtól, de mégis a döntőbe kerülve legyőzte a magyar csapatot.
    • A FIFA vezetői, M. Seeldrayers elnök, Rimmet díszelnök, Thommen és Rous alelnökök így értékelték az 1954-es labdarúgó-világbajnokságot
  • Általában pedig, ha komolyan gondoljuk azt, hogy Puskás Ferenc nemzeti kincs, meg hogy a nemzeti legendárium része, akkor jobban kellene védeni ezeket a kincseket. A magyar futballból még mindig remekül meg lehet élni, noha már réges-rég valahol a világ gyengén jegyzett futballnemzetei között vagyunk. Ami most történik, az voltaképpen nem egyéb, mint az emléktárgyak kiárusítása: itt aztán visz mindenki mindent, amit érinteni tud. Ebbe a végkiárusításba tartoznak a Puskással kapcsolatos ilyen-olyan történetek. Valakinek vagy valamilyen szervezetnek természetesen feladata lenne, hogy ne lehessen kijátszani ezeket a megmaradt emlékeket, de ez úgy látszik - már ami Puskást illeti -, sosem sikerül. Itt van egy 78 éves idős, beteg ember, akinek napjai azzal telnek, hogy reggel felébred, és este elalszik. Nem történik szinte semmi.
  • A rádiót figyelve lestük
    Puskást, ahogy lefut cselezve,
    Bead, s aztán... haj, balszerencse!
    Kocsis fejese kapufára
    Csattan... de jő Bozsik, s bevágja!
    S Hidegkúti talál megint utat
    A kapu előtt, s benn a féltucat!
 

Anekdoták szerkesztés

  • A fáma szerint Puskás Ferenctől megkérdezte volt egyszer Karinthy Ferenc, hogy miként lehetséges az, hogy az ő labdái mindig olyan pontosan célba érnek. Úgy kell rúgni, művészkém, válaszolta állítólag a ballábas, nagy magyar gondolkodó.
Ugyanezt Zsolt Róbert így írta meg: „Esős idő volt, a pálya felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, a lövések a latyakba ragadtak, vagy el-fölcsúsztak, falsul kipenderültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról. Átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes volt. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban: - Mondja, Öcsikém! Hogyan lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladtak, vagy messzire elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogyan csinálja? Mi ennek a technikája? - Úgy kell rúgni, művészkém - kacsintott a csatár -, szóval úgy kell rúgni, vagyis így kell tudni rúgni.”
  • A legszebb történetet Hoffer József írja meg róla az Alberttől Zsákig című könyvében.
Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba hivatásos mérkőzés keretében a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Laci kissé szorongva nézett a mérkőzés elé. Nem az ellenfél izgatta, hanem a győzelemre áhítozó, heves vérmérsékletű, 15 ezer főnyi hazai közönség várható hangorkánja.
Zúgott is a harsány biztatás a spanyolok kedvence felé. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a harsány „Hajrá, Papp!” kiáltás is. És míg Folledo hívei olykor szünetet is tartottak, Papp szurkolói megállás nélkül a mérkőzés végéig lankadatlanul bíztatták a magyar fiút. Laci önbizalmát láthatóan növelte a váratlan buzdítás. Fölénye egyre fokozódott. Végül biztos győzelemmel harcolta ki az Európa-bajnok büszke címet.
Az első gratuláló Puskás volt, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést.
– Nem értelek, „Öcsi”! – jegyezte meg Papp. – Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem.
– Tévedsz, „Görbe”! (ez Papp kedvenc beceneve) – magyarázott Puskás. – Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged bíztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre.
(innen: [2])

Lásd még szerkesztés

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Puskás Ferenc témában.