Rejtő Jenő
Rejtő Jenő (1905 - 1943), magyar író.
| Rejtő Jenő |
|---|
 Rejtő Jenő |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
 Művek a Wikiforrásban |
Idézetek műveiből
szerkesztés- Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző... Az élet egy különös színpad, amelynek meglehetősen zavaros célja és furcsa repertoárja van. Mi a leghőbb vágyam? Az, amit a költő kíván: »Egyszer életemben végre jól kialudjam magamat...«
- Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja. – Ezen egy éjszaka
Csontbrigád
szerkesztésA tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában.
Ilyent még nem látott a világ!
Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik.
Ez egy furcsa halálraítélt!
A vörösbor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!” Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!” Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!” És ez akkor is szép, ha nem igaz.
– Mi lesz vele? – kérdezte aggódva Berlac. – Meghal?
– Sajnos reménytelen az állapota... Életben marad a szerencsétlen.
Piszkos Fred, a kapitány
szerkesztés(a legtöbbet idézett könyv-eleje:)
– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm...
- Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.
A suhi
szerkesztés(Fülig Jimmy oktatja a herceget)
- – Az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést.
- – És egy söröskancsót vagy széklábat. Aztán durr bele!
- – Az mi?
- – Olyasmi, mint a suhi, csak később gyógyul, és a sértett munkabírását erősen csökkenti...
Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója
szerkesztés- Van itt egy 8-adik Hendrik, asz mindég a hóhérnál tartott válópert. Igazán elvesztették érte fejüket a nők.
A tizennégy karátos autó
szerkesztés- Európában minden orosz gyanús, ha nem herceg.
- A tábornok elhúzta ujjait a homloka előtt, hogy népiesen jelezzen egy szomorú elmegyógyászati diagnózist.
– Ez az áthúzott "P" a jelzőtáblán azt jelenti, hogy itt tilos megállni!
– De uraim, én csak vezetni tudok, a képrejtvényekhez nem értek!
- * * *
– Boisson vagyok – felelte Gorcsevnek a hentes. – Önt hogy hívják?
Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket.
– Nevem Tintoretto – felelte szokás szerint nyomban és ostobán.
– Hm... mintha már hallottam volna magáról.
– Festő vagyok.
– Igen, emlékszem! Honnan is való ön?
– Cinquecentóból.
– Az valahol Savoiában van?
– Kis község. Avignon és Toulon között.
– Tudom... tudom... egy rokonom lakott ott... illetve a közelben... Van ott egy hasonló helység, nem?
– De igen. Quattrocento.
– Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt.
– Aha! Ismerem!! A Petrarca?
– B–vel kezdődik a neve...
– Botticelli.
– Azt hiszem...
– Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg?
– Tajtékpipákat...
– Ő az! Jó barátom!
– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
– Kázmér – felelte Gorcsev.
– Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
– Szimbolista vagyok.
– Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
– Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.
– Magával hozta az izét... a szimbolát?
– Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.
– Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?
– Ez az álnevem... Az ön unokaöccse sem volt született Botticelli.
– Nem. Úgy hiszem, Brazsiknak hívták. Elzászból ment délre.
– Tudom. Erről sokat mesélt. Említette azt is, hogy önök valamikor gyermekek voltak.
– Igen? Érdekes, csakugyan így volt.
– Ön kitűnő ember! Két támadó ellen segítségére sietett a tábornoknak...
– Két ember? Nem létszám. A sanghaji Vi-Sung téren egyszer tizenkét sofőrt inzultáltam.
– És a saját lábán távozott?
– Kénytelen voltam vele, mert fuvarképes autóvezető nem maradt a környéken.
Texas Bill, a fenegyerek
szerkesztés- Hm... nincs pénze?
- Egy fillérem sincs.
- És... mit csinált volna az imént... Ha veszít?
- Én mindig nyerek. Rossz szokás a családban. Egy nagybácsim abban halt meg.
- Hogy nyert?
- Igen. Fogadott valakivel, hogy leugrik a vasúti hídról egy robogó gyorsvonat tetejére. És nyert. Azután legurult a tetőről.
- Lord Nisberth, a rabló Lord nagyapja, Miksa császárral jött Mexikóba. Ilyen angol politikus volt... ahogy mondják... olyan duplamatta.
- Diplomata, öregem - javította ki Bill.
- Az ördög ismeri ezeket az orvosi kifejezéseket. ...
- Tudja, Bulkin, a halál pillanata olyan mint a dugó: ügyes ember mindig csak kihúzza valahogy...
– Kissé fejbe ütött - felelte végre csendesen. - Most hova akar menni?
A nő felvonta a vállát:
- Nem tudom.
- Engedje meg, hogy elkísérjem, én is oda készülök.
- Mondja... Mit gondol rólam?...
- Nem szoktam gondolkozni... Születési hiba.
Piszkos Fred közbelép
szerkesztés- De majd jön Sztrovacsek, az én brutális barátom, néhány elsőrangú pofonnal, és akkor csend lesz...
- – Hol voltam ennyi ideig, hogy nem látott? (Wágner úr)
- Meg gyött egy úr búcsúzni a várostól csíkos nadrágban, fényes, fekete hosszú kalapba, amit zsakettnek hívnak. Valami polgári szeméjj társaival küldöncsékben és leemelé fejéről a zsakettet és fehér kesztyűje volt és emlékesztete Gombperecre, az ettiketes faxnik spanyol hideglójára.
- * * *
- Szép dolog az uniformis, gyönyörű viselet, hajóstiszteknél az önkéntes mentősapka, de mit ér mindez a Velő Tanya nélkül. Persze ilyenről mit sem tudnak az átlagemberek, kik megérkeznek ezen elsőrangú kikötőbe, mindenféle jégpályaszerű teremben járkálnak korcsolya nélkül, és tolószéken gurítják eléjük az ennivalót, ami helyes eljárás, mivel beteg dolgokat esznek.
- Milyen más egy ilyen Velő Tanya! (A Víg Kiloccsantóhoz!) Istenem milyen más! Az egyszerű deszka faasztalok enyhe hullámverésben hajózó járművek módjára ringatóznak, ha rájuk könyököl a vendég.
- A zongoránál csakugyan Pepita Ofélia áll személyesen, ez nem túlzás és nem kecsegtetés, valóság: a művésznő maga működik ott! No meg a zongora is fontos velejáró, mivel a tengerek népe muzikális. Pepita Ofélia időnként megforgat egy srófot a villanyzongora oldalán, és két másodpercen belül halk káromkodás hallatszik.
- A művésznő közli nézetét a makacs gépről.
Az elátkozott part
szerkesztés- Munka után édes a menekülés.
Egy bolond száz bajt csinál
szerkesztés- Az életben csak pozőrök számára fordulnak elő komoly dolgok.
A három testőr Afrikában
szerkesztés- Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál:
- egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.
- Idő: délután hét óra.
- Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.
- Személyek: személytelenek.
- Történik: semmi.
Rakhmár oázis legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a legkevésbé feltűnő, legkisebb mértékben sem jellegzetes oázis Afrikában.
Vanek úr Párizsban
szerkesztésSába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság.
Káromkodásra feltétlenül okot szolgáltatott a zsilettje. Ugyanis ez az egyetlen fegyver a világon, amely akkor veszélyes igazán, amikor elkopott az éle. Ilyenkor roncsolja, töri a bőrt, mindössze a szőr iránt nyilvánít némi kíméletet.
A fentiek után bizonyára minden olvasó előtt kétségtelen, hogy Sába Királynője férfi.
Hogyan lehet egy királynő férfi?
Mondjuk, ha úgy hívják, hogy Sába István, és a Sába név eszébe juttatja csúfolódó ismerőseinek a róla elnevezett királynőt.
Az ellopott futár
szerkesztés- Tessék tudomásul venni, hogy itt nem jelentéktelen az ok, amely fennforog a szőnyegen! Itten most töltsünk tiszta vizet a nyílt kártyákba: a halászok kihorgásztak egy tetemet, amely azonban még élt. - És mert többen is elmosolyodtak, energikusan körülnézett. - Ezen nincs mit nevetni kérem! Ha valaki halálra ússza magát, az köztragédia!
További idézetei
szerkesztés- Olyan ideges volt, hogy nem figyelt oda és állandóan tisztességesen játszott.
- Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
- Az nevet, aki először üt.
- A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.
- A kiváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.
- A tisztesség olyan, mint egy igazi úriszabó. Nem ismer alkut.
- A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjűek bírálata felületes.
- Olyan buta volt, hogy egyszerű tőmondatokat sem értett meg, és ez ellen használta az általános derűt.
- Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme.
- Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.
Magánlevél
szerkesztés- 1940-ben keletkezett, 1999-ben előkerült levél.
Rejtő Ladányi Bélának gratulál fia, Gábor születése alkalmából. – Közölve: Népszabadság, 1999.08.07.
Ő fejetlensége I. Fülig Jimmy Levele
Királyi ő arkangyalságának St. Gabriello Y'Lynzero El Tarnopólo Ó-Katinai főherceginek és trónöröklőnek, abból az alkalmatlanságból, hogy világra születésének mostmár semmi akadálya, ami ikaszán örvenetes minden alávaloi szivnek.
- Bolondság Szigete.
- Királyi vár. Kupecki u. 7.
Tekintetes Felsék! Köszöntöm Felsékes Főherceg urban királyi apja szemefényit és a királyi anyja mindenit! Továbbá vagyunk bátor tiszteletel alulirottak. Mert ezen fenkölt dátumon nem csak én vagyok eogyütt, hanem mindazok tisztelettel, akiket illet éspedig: a hasonnevü Piszok Alfréd kapitány (asz jol kitolt velem), Vanekné Edu Árt (esz valami hüje!), ez a Tusko Hopkins, akinek semmi gyerekszobája se volt, és ötödiknek, de nem utolsó, hanem legutolsó sorban esz a trémences Wágner ur nevü Sorhajóbicskás, akit már igaszán minden hajózó vállalat régen a b-vel jelölt alkohol-listára helyeszet. A család szeretve tisztelt, számos töpp tagja, pillanatnyi fenforgás miatt, becses ittlét mellőzésbe kénytelen, mert valamennyi matrósz, kit az élet forgataga sodor magával a komoly vándorélet bizonytalanságába és bojongva és kóborolva...
Szóval esztet mit himeszem? A többi csirkefogót bezárták.
...
De én aszért nem irigylek semmit atyja ővőlegénységétől. Magától irigylem asz összes mindkét nagynénjét. Bár kölcsönadna egyet belőlük, jövő élet elsejéig. Eszt még tőlem senki se hallotta. És Lincer urat is megkérem, hogy a hallottakról vagy jót, vagy semmit. De ennek is én vatyok az oka. Mer van az a közmondás, hogy ki mint vet.
Arattam tisztelettel:
- Az Önök szeretve alulirt gratuláló Fülig Hüje
- JENŐJE
- Hivatalos választávirat a család érdeklődésére; 1943. május 5.
