Reviczky Gyula

Reviczky Gyula (Vitkóc, 1855. április 9. – Budapest, 1889. július 11.) magyar költő, író.

Reviczky Gyula
Reviczky Gyula
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Wikiforrásban

Idézetek tőle

• A fénytől kérdé egykor az erő:
  Mondd, nem unatkozol, semmittevő?
  Mit én építek vagy, ha kell, lerontok,
  Te csak szemléled s nincsen semmi dolgod...
  S felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan
  Erő hiába működik: kaosz van.
• A fény
• Nagy bölcs! Olvaslak bámulattal:
  De bölcsességed nem vigasztal.
• Úgy tekints az emberekre,
  Hogy a föld se jó, se ferde;
  Se gyönyör, se bú tanyája,
  Csak magadnak képe, mása.
• Ki sóhajtoz, ki mulat.
  A világ csak - hangulat.
• Az erdő hallgatag, szelíd magánya
  A búsulóknak lesz vigasztalása.
• Ki szomorú nem volt, az mind pogány,
  Ő rendelte ezt így a Golgothán.

Róla mondták

• Emlékszel-é, hogy itt alant mi voltál?
  Lemondás bajnoka, Eszménynek oltár,
  Éneklő koldus volt cimed.
  Eszmények, ábrándok csöndes betegje,
  Titkos vágyakra és fájó sebekre
  Mondottál mélabús rimet.
  • Komjáthy Jenő: Reviczky Gyula halálára

Források

• Kristó Nagy István (szerk.). Bölcsességek könyve. Gondolat. Budapest. 1984. ISBN 963 281 484 3