„Anatole France” változatai közötti eltérés

francia író
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Fekist (vitalap | szerkesztései)
Start
(Nincs különbség)

A lap 2006. április 8., 20:11-kori változata

w:Anatole France (eredeti nevén: Jacques Anatole François Thibault) (1844-1924) Nobel-díjas francia költő és regényíró

A

  • A bolond akkor a legijesztőbb, amikor épeszű.
  • A háború és a romantika: rémisztő csapások!
  • A hazugság az élet egyik szükséges velejárója; nélküle nem lenne a világon művészet, sem szépség, sőt még szerelem sem.
  • Ahogy haladunk előre a korban, észrevesszük, hogy a legritkább bátorság a gondolkodásé.
  • A játék: közelharc a sorssal.
  • A jó kritikus az, aki elbeszéli lelkének kalandjait a mesterművek között.
  • A jövő csupa múltból áll.
  • A katolikusok lemészárolták a reformátusokat; a reformátusok lemészárolták a katolikusokat: ezek voltak a gondolatszabadság első lépései.
  • A kívánkozásnak, még a legártatlanabbnak is, megvan az a rossz tulajdonsága, hogy másvalakinek a hatalma alá vet, és elveszi függetlenségünket.
  • A könyörület: igazság és szeretet, s a szegények jobban értenek hozzá, mint a gazdagok.
  • A közügyek gondját a közepesekre és a még rosszabbakra bízzuk. Ez bűn és butaság. A politika legjobbak része kell hogy legyen, mert ez a legjobb rész. Szép dolog vezetni, jó dolog jól vezetni. Az a gondolat, hogy a politika alantas mesterség, és hogy államférfinál különb valaminek is lehet lenni – ez a fő oka annak a köznyomorúságnak, ami manapság kétségbe ejti az embert.
  • A legdicsőbb haditett is aljas merényletté változik, mihelyst az ellenség követi el.
  • Ami azt teszi, hogy az ember vágyakozzon és szeressen, az egy édes, rettenetes erő, mely erősebb, mint a szépség.
  • Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.
  • Amit az emberek civilizációnak neveznek, az az erkölcsök mai állapota, amit barbárnak neveznek, azok a korábbi állapotok.
  • A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.
  • A művészetben - éppúgy, mint a szerelemben - elegendő az ösztön.
  • A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet.
  • A nagy érzésekhez nem feltétlenül szükséges teljes megértés.
  • A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda: már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog.
  • A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga.
  • A szépség és az ifjúság csak a költőknek hű útitársai: bennünket, közönséges halandókat, legfeljebb ha egy kurta évszakra látogatnak meg.
  • A természet örökké közönyös, se nem siet, se nem késik.
  • A tudomány csalhatatlan, csak a tudósok tévednek.
  • A tudomány haladása fölöslegessé teszi azokat a munkákat, melyek legjobban mozdították elő a tudomány haladását.
  • A véletlen: maga az Isten.
  • Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal.
  • Alapvetően a fájdalom neveli a férfiakat. Ettől lett végtelen a szerelem.
  • Az átlagember nem tud mit kezdeni az életével, mégis azt szeretné, ha örökké tartana.
  • Az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja.
  • Az emberi természet olyan, hogy bölcsen gondolkozik, de esztelenül cselekszik.
  • Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége.
  • Az igazságnak az a gyengesége, hogy egyedüli…
  • Az igazságszolgáltatás a fennálló igazságtalanságok szentesítése.
  • Az istenek hasonlítani szoktak azokra, akik imádják őket.
  • Az összes bűnök közül, melyek egy államférfi vesztét okozhatják, az erényesség a legvégzetesebb: bűnbe taszít.
  • Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség.

C

  • Csak a gyengeelméjűek állottak a fejlődés útjába, és csak a tébolyodottak siettették azt.
  • Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.
  • Csak az okos ember téved.
  • Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk.

E

  • Egy asszony őszinte – ha nem hazudik szükségtelenül.
  • Elismerem, hogy tévelyegtek, de így tévelyegni nem tud a középszer.
  • Erkölcstelenségnek azt az erkölcsöt nevezzük, amely nem azonos a miénkkel.

H

  • Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget
  • Ha ötvenmillió ember mondja is a butaságot, az attól még butaság marad…
  • Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületéről van szó...
  • Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig... Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok.
  • Hogy vágyunk valakire, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél. Ráakadunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem bírjuk többé elhagyni, mindig kell nekünk, s újra meg újra megkívánjuk. Húsának a hamva az, ami ez a gyógyíthatatlan szerelmi bajt előidézi. S még más valami is, ami megmondhatatlan: testének a lelke.

M

  • Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést.
  • Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni.
  • Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.
  • Milyen boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott egészséges nép lakhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem... (egy ajándékba kapott tokaji aszú kapcsán)
  • Minden ideál korrumpál, a fanatikus ideálok pedig fanatikusan korrumpálnak.
  • Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.
  • Mindig jobb kedveltem a szenvedélyek tébolyát, mint a közömbösség bölcsességét.
  • Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak.

N

  • Nagy dolgok megvalósításához nem csak cselekednünk kell, de álmodoznunk is; nemcsak terveznünk, de hinnünk is.
  • Nem az a mester, aki sokat csinál, hanem aki jól csinálja.
  • Nem hiszem, hogy a világon van valami hasonló ahhoz a gyorsasághoz, amivel a nők elfelejtik azt, aki a mindenük volt. A felejtésnek ezzel a rémítő képességével és a szerelemre való tehetségükkel a nők igazi természeti erők!
  • Nincs érdektelen élet. A szakácsnőm naplója is érdekes lenne, ha ki tudná fejezni azt a homályos módot, ahogy az élet az ő primitív agyában jelentkezik.

Ö

  • Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk.

S

  • Sajnálni kell a gazdagokat: javaik körül veszik, és nem áthatják őket.
  • Semmi sem tart örökké. A szárazföld s a tenger alakot alakra vált. Csak a lélek s a test emléke vág át az időtlen időn s hozza jelenlévőül szemünk elé azt, ami már rég, hogy elenyészett.
  • Soha ember nem tett ekkora erőfeszítést, hogy lealacsonyítsa az emberiséget, gúnyt űzzön mindenből a mi jó, mindenből, ami helyes. Zola egyike ezen szerencsétleneknek, akikről elmondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha meg sem születnek.
  • Szegénynek és gazdagnak egyaránt jogában áll a híd alatt aludni.
  • Szeretem az igazságot. Azt hiszem, hogy az emberiségnek szüksége van rá; de sokkal nagyobb szüksége van a hazugságra…


Külső hivatkozások

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Anatole France témában.