„Madách Imre: Az ember tragédiája” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
vandálkodás miatt visszaállítva |
|||
1. sor:
== A mű adatai ==
Szerző: [[w:hu:Madách Imre|Madách Imre]]
Első kiadása: 1860
== Idézetek ==
Be van fejezve a nagy mű, igen.<br>
A gép forog, az alkotó pihen.<br>
Évmilliókig eljár tengelyén,<br>
Mig egy kerékfogát ujítni kell.<br>
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,<br>
Kezdjétek végtelen pályátokat.<br>
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,<br>
Amint elzúgtok lábaim alatt.<br>
<i>/az Úr az első színben/</i>
----
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy –
S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.
<i>/Lucifer az első szín legvégén/</i>
----
Alulról jössz-e hozzánk vagy felülről?
A mint tetszik, nálunk ez egyre megy.
<i>/Lucifer és Ádám párbeszéde a második színben/</i>
----
"Vagyok" -- bolond szó. Voltál és leszesz.
Örök levés s enyészet minden élet.
<i>/Lucifer a harmadik színben/</i>
----
Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel
A szenvedélyt, előtte senki még
Szeretni nem bírt, és ez így megyen
Néhány ezred óta szüntelen.
<i>/Lucifer a tizenkettedik színben/</i>
----
Néhány anyag... Most vost vonzza, űzi és taszítja egymást,
néhány féregben öntudatra kél,
Míg minden megtelt, míg minden kihűlt,
És megmarad a semleges salak.-
Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi.-
Te nagy konyhádba helyezéd embered,
S elnézed néki, hogy kontárkodik,
Kotyvaszt s magát istennek képzeli.
<i>/Lucifer az első színben/</i>
----
Igen, tán volna egy, a gondolat,
Mely öntudatlan a szűdben dermedez,
Ez Nagykorúvá tenne, önerődre
Bízván, hogy válassz jó és rossz között,
Hogy önmagad intézzed sorsodat,
S a gondviselettől felmentene.
De trágyaféregül tán jobb neked
Tenyészni kis körödnek lágy ölében
S tudás nélkül elfogyni életeddel.-
Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben;
Nemes, de terhes önlábunkon állni.-
<i>/Lucifer a második színben/</i>
----
Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el.
<i>/Ádám kilencedik színben (Párizs)/</i>
----
Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellenek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett.
Én társaságot kívánok helyette,
Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt,
Közös erővel összeműködik,
Minőt a tudomány eszmél magának,
És melynek rendjén értelem virraszt.
<i>/Ádám tiezenegyedik színben (London)/</i>
----
A célt tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél a halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga.
<i>/Ádám az Űrben (XIII. szín)/</i>
----
Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány
Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,
Emelt, és így nagy és szent eszme volt.
Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság
Vagy nagyravágy formájában hatott-e,
Előre vitte az embernemet."
<i>/Ádám az Űrben (XIII. szín)/<i>
----
Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!
<i>/az Úr az utolsó (tizenötödik) színben/</i>
----
Hiú ember! Hát azt kivánod-é,
Hogy a természet rendje felbomoljon,
Új üstökös ragyogjon éjeden,
Remegjen a föld, egy féreg ha elvesz? -
<i>/Lucifer az utolsó (tizenötödik) színben/</i>
----
Csupán a gyávaság
Fogadja el harc nélkül a csapást,
Mit elkerülni még hatalma van.
De a végzetnek örökös betűit
Nyugodtan nézi, és nem zúgolódik
<i>/Lucifer az utolsó (tizenötödik) színben/</i>
----
Valóban, melyre lépsz, dicső a pálya,
Nagyság s erény leszen tehát vezéred,
E két szó, mely csak úgy bír testesűlni,
Ha babona, előitélet és
Tudatlanság álland mellette őrt. -
Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe és vakságra nagy. -
<i>/Lucifer az utolsó (tizenötödik) színben/</i>
----
Ismét fajodra ismerek könnyedben,
Mellyel kiséred ébredésedet
Kedvenc ábrándból tiszta felfogásra.
<i>/Lucifer a tizennegyedik színben/</i>
----
S mást tevél-e te?
Az a különbség csak közöttetek,
Hogy ő fókát, te embert áldozál
Az istenségnek, melyet alkotál
Saját képedre, mint ez az övére.
<i>/Lucifer a tizennegyedik színben/</i>
----
Igazság az, nem élc. Okoskodásod
A jóllakotté, míg itt társadé
Éhes gyomornak filozófiája.
<i>/Lucifer a tizennegyedik színben/</i>
----
Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy gőgösen
Megkeresse azt, mi első lényege. -
<i>/Lucifer a tizennegyedik színben/</i>
== Külső hivatkozások ==
| |||