„Egy ceruza története” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Serinde (vitalap | szerkesztései)
a elütés
Serinde (vitalap | szerkesztései)
a elütés
20. sor:
„Csontvázcsecsemők rágják, tépik csontvázanyák kiapadt keblét. Kisgyermekek néznek rám felnőttes váddal, könyörgéssel teli szemel. Iszonyatos vénné redőzött gyermekarcok. Van ennél szívtépőbb látvány?”
 
„Topescu erdélyi román fiú. Olyan képe van, mint [[Marcus ArueliusAurelius]]nak. Ha van latin jelleg, hát ez a zászlós egy fajlatin. Nemrég olvastam, hogy a mi erdélyi oláhságunk bölcsője tényleg Észak-Itáliában volt. Wells, guelf, walach, olá, ez ugyan az a szó. Szóval ennek az olá zászlósnak ezek az éhen haló taliánok a legérdekesebb fajtestvérei. Különben tíz szavuk közül öt azonos. No lám, és ez az erdélyi latin kiveszejtené a világból ezeket a szerencsétlen vérrokonait a reggelihez való tojásért.”
 
„De az offenzívát mégsem ezért csináljuk, hanem! – kacag, kacag az öreg a csöndbe, várakozásba. Végre kiböki: - Hanem cérnáért! Nincs cérnánk! Ez a cérnaoffenzíva. […] Öreg brigadérosunk legalább őszinte. Rabolni megyünk, és passz. Ehhez mindenkinek kedve van.”