ManpságManapság már nemigen van olyan ember, akit a régi szokás szerint vándornak lehetne nevezni. Ha mégis volna, mutatóba egy legalább, vándorútjából az az egy sem hagyná ki Erdélyt bizonyosan. S nem is bánná meg, hogy kiváncsi volt odamenni, mert ritka földet s nem közönséges lakosságot ismerne meg. Bandukolhatna olyan országúton, melyet csodatartosra még a rómaiai építettek volt, aludhatnék olyan ősízű várhegyek tövében, vagy avatag és gyűrűs vadhelyeken, amelyek a hunokat és az avarokat is látták vala. Megtalálhatná Szent László nyomait és eleven hírét, elgondolkozva üldögélhetne omladék várfalakon, amelyeket szabadságunk védelmére emeltek volt szegény emberek.
