„Sigmund Freud” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a az eltünt kép helyett egy életlen
a beteg ő betűk hemzsegése
1. sor:
[[Image:Sigmund Freud-loc.jpg|thumb|Sigmund Freud]]
 
'''Sigmund Freud''' ([[w:hu:Freiberg|Freiberg]], [[w:hu:1856|1856]]. [[w:hu:május 7|május 7]]. – [[w:hu:London|London]], [[w:hu:1939|1939]]. [[w:hu:Szeptemberszeptember 23|Szeptember 23]].) osztrák neurológus, a pszichoanalitkus iskola megalapítója.
 
 
7. sor:
 
===Egy illúzió jövője===
:''(a számok oldalszámok)''
 
16. Végtelen nagy azoknak a kultúrembereknek a száma, akik a gyilkosságtól, vagy vérfertõzésrélvérfertőzésrél visszariadának, de nem mondanak le kapzsiságuk, erõszakosságukerőszakosságuk, féktelen szexuális vágyaik kielégítésérõlkielégítéséről, nem mondanak le arról, hogy másokat hazugság, csalás, rágalmazás útján megkárosítanak, ha közben büntetlenül maradnak és ez valószínûleg sok kultúrkorszakon keresztül mindig így volt.
 
17. Fölösleges mnondanunk, hogy egy kultúrának, amely résztvevõinekrésztvevőinek oly nagy számát nem elégíti ki, sõt lázadásra készteti, nincs arra kilátása, hogy tartósan fennmaradjon, de azt meg sem érdemli.
 
21. Hiszen a kultúrát épp azért teremtette az ember, hogy azokat a veszélyeket, amellyel a természet fenyegeti, elhárítsa és többek között az emberek együttélését lehetõvélehetővé tegye. A kultúra feladata, létezésének legfõbblegfőbb indoka éppen az, hogy az embert a természet ellen védelmezze.
 
24. Az istenek megtartják hármas feladatukat, a természet rémségeit távoltartják, a sors szörnyûségeivel, különösen a halállal kibékítenek és a szenvedésekért és lemondásokért amelyet az embereknek a kultúráliskulturális együttélés kedvéért vállalniok kellett, kárpótolnak.
 
26. Az emberek úgy képzelik, hogy nem képesek elviselni az életet, ha nem értékelik ezeket az elképzelésüket olyan magasra, mint amire ezeknek véleményük szerint igényük van. És ezért felmerül a kérdés: mik ezek az elképzelések a lélektan tükrében, miért értékeljük õket olyan magasra, és tegyük fel félve azt a kérdést is: mi a valóságos értékük?
21. sor:
28. Végül is a primitív embernek nincs választása: a gondolkodás más módja nem áll rendelkezésére. Számára természetes, szinte veleszületett tulajdonság, hogy lényét a a külvilágba vetíti, hogy minden természeti jelenséget, amelyet megfigyel, magához hasonló lények megnyilvánulásának fogja fel. Ez a megértés egyetlen módja számára.
 
32. A vallásos elképzelések olyan tényekkel, a külsõkülső, vagy belsõbelső realitás olyan vonatkozásaival kapcsolatos kijelentések, illetõleg tételek, amelyeknek tartalmát az ember maga nem tapasztalta és amelyek igényt támasztanak, hogy higyjenek nekik.
 
33. Egy ilyen tilalom eredete csak az lehet, hogy a társadalom nagyon jól tudja, milyen bizonytalan alapokon nyugszik a vallásos tanok hitele.
41. sor:
45. Kétséges, vajon az emberek egészéebn véve boldogabbak voltak-e a vallásos tanok korlátlan uralma idején, mint ma: erkölcsösebbek semmi esetre sem voltak. Mindig értettek ahhoz, hogy a vallásos elõírásokat puszta külsõségekké változtassák és ezzel szándékaikat meghiúsítsák.
 
46. A mûveltektõl és szellemi munkásoktól nem kell féltenünk a kultúrát. Náluk a kultúráltkulturált magatartás vallásos indoklásai zajtalanul cserélõdtek ki világiakkal, azonkívül õk a kultúra hordozói.
 
47. Tehát vagy szigorú fegyelem alatt kell tartani e veszélyes tömegeket és gondosan elzárni elõttükelőttük a szellemi felvilágosodás lehetõségét, vagy alaposan revideálnunk kell a kultúra és a vallás viszonyát.
 
47. Amikor Szent Bonifác a szászok által szentként tisztelt fát kivágta, a körülállók valami szörnyû esemény beküvetkezését várták e gonosz tett miatt. Semmi sem történt, mire a szászok felvették a kereszténységet.
 
48. A gyilkolás tilalmának ezt a racionális magyarázatát azonban nem mondjuk ki, hanem azt állítjuk, hogy istentõlistentől származik e tilalom és úgy gondoljuk, hogy õ sem akarja, hogy az emberek kiirtsák egymást. Ezzel a lépésünkkel a kultúrtilalmat különösen ünnepélyes formába öltöztetjük, viszont megkockáztatjuk az a veszélyt, hogy a tilalomnak való engedelmeskedést az istenben való hittõl tesszük függõvéfüggővé. Ha ezt a lépésünket visszavonjuk és akaratunkat nem tulajdonítjuk istennek, hanem megelégszünk a társadalmi magyarázattal, akkor ugyan eltekintünk a kultúrtilalom megdicsõülésétõlmegdicsőülésétől, viszont nem veszélyeztetjük.
 
49. ezért fültétlenül hasznosabb lenne istent egyáltalán kihagyni a játszmából és becsületesen bevallani az összes kultúrális berendezések és elõírások emberi eredetét.
55. sor:
53. Nagyon jól illik ide az a tény is, hogy a vallásos ember messzemenõen vértezett bizonyos neurotikus megbetegedések veszélyével szemben azáltal, hogy a közös neurózist elfogadta, nincs többé szüksége arra, hogy egyéni neurózisát kifejlessze.
 
53. Nagyon valószínû, hogy ennél az átdolgozásnál a kultúrális elõírásokelőírások nemcsak ünnepélyes dicsfényüket fogják elveszíteni, hanem egy általános revízió alkalmából sok közülük érvénytelenné válik, amit nem kell sajnálnunk.
 
55. Hogyan várhatjuk olyan emberektõlemberektől, akiknek gondolkodása béklyóba van verve, hogy a pszichológiai ideált, azaz a gondolkodás uralmát elérjék?
 
56. Hogy a vallás vígaszainak hatása egyenértékû a narkotikummal, azt az amerikai kísérlet szépen mutatja. Ott az emberektõl most - nyilván nõinői befolyásra -minden izgató, kábító és élvezeti cikket meg akarnak vonni és helyette istenfélelemmel telítik õket. A kísérlet sorsa nem vitás.
 
57. Talán annak, aki nem neurotikus, nincs is szüksége kábítószerre. Az ilyen ember nyilván nehéz helyzetbe kerül, be kell vallaniamagának, tehetetlenségét, a világmindenséghez viszonyított esendõõségét, látnia kell, hogy nem a teremtés középpontja és hogy nem tárgya egy jóságos elõrelátás által gyakorolt gyengéd gondoskodásnak. Abban a helyzetben lesz, mint a gyermek, aki puha és meleg szülõi házát elhagyta. De vajon nem ez a sorsa az infantilizmusnak, hogy az ember kinõje? Az ember nem maradhat õrõkké gyermek, végül is ki kell lépnie az "ellenséges életbe"! Nevezhetjük ezt a "valóságra való nevelésnek" és elárulhatom Önnek, hogy munkám egyetlen célja az, hogy ennek a fejlõdésnek a szükségességére felhívjam a figyelmet.