„Friedrich Nietzsche” változatai közötti eltérés

''Esztelen ember.'': -Nem hallottatok arról arról az esztelen emberről, aki fényes délelőtt lámpást gyújtott, a piacra futott, és szüntelen ezt kiáltozta: "Istent keresem! Istent keresem!" -Minthogy ott éppen sokan verődtek össze azok közül, akik nmenem hittkhittek Istenben, nagy nevetést keltett. Talán elveszett? -mondotta egyikük. Talán eltévedt, akár egy gyermek? -mondotta a másik. Vagy elbújt? Fél tőlünk? Hajóra szállt? Kivándorolt? -így kiáltoztak és kacagtak össze vissza. Az esztelen ember közébbük szökkent és átfúrta őket pillantásával. "Hová tünt Isten? -rivallta, megmondom nektek! ''Mi öltük meg őt'' -ti és én! Mindannyian gyilkosai vagyunk!