„Nagy Feró” változatai közötti eltérés

 

Egyedül fekszem az ágyamon,

Alszik a tábor s én folyton csak rád gondolok.

Hidegen ragyognak a csillagok,

Messze vagy, hogy szeresselek, ó nem tudom.

 

Szavak tűnnek el a semmiben,

Felszívódnak az ürességben az emlékek.

Egy illúzió volt mindenem,

Mondd mért fordítottad ellenem?

 

Nehezen múlnak a hónapok,

Levelet tőled egyre ritkábban kapok.

Itt nem olyan rossz, de volt már jobb,

Te messze vagy s én hiányod lassan megszokom.

 

Nehéz a dolga a katonának, nehéz a dolga...