„Epikurosz” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kategória:Filozófusok |
|||
22. sor:
Semmi nem keletkezik abból ami nem létezik. Különben minden keletkezne mindenből, anélkül, hogy magra egyáltalán szükség volna. Ha viszont az, ami eltűnik, nem létezővé válnék, már minden dolog elpusztult volna, mert nem volna amibe feloldódjék. Így tehát a mindenség mindig olyan volt mint most és olyan is lesz.
:...
Azután meg a mindenség végtelen. A határolt dolgoknak ugyanis van végső pontja, a végső pontot pedig mindig mindig valami máshoz viszonyítva látjuk. Aminek tehát nincs végső pontja, annak nincs határa: aminek nincs határa végtelennek kell lennie és nem határoltnak.
:...
Az atomok örök időn át szüntelenül mozognak: (egy részük függőlegesen, más részük a függőlegestől elhajolva zuhan alá, a többi pedig az ezekkel való összeütközés során pattan ide-oda.
:...
Fontos tudni, hogy végtelen számú világ van, s közülük némelyek hasonlóak ehhez a mi világunkhoz, mások nem hasonlóak.
:...
Az sem lehetetlen ugyanis, hogy a zest közelében ugyanolyan alakok kiáramlása jöjjön létre, mint a test alakja, s az sem, hogy bizonyos alkalmasságok vannak a mélységek és a simmaságok ábrázolására, és ezek a kiáramlások megőrzik azt a helyzetet és sorrendet, amelyekben a szilárd testeken is voltak: ezeket az alakokat képecskéknek nevezzük.
:...
Azt is fel kell tételeznünk, hogy amikor alakokat látunk és szellemileg felfogjuk, valami árrad hozzánk a külvilág tárgyairól... Ez csak úgy lehet, hogy a dolgokról bizonyos alakok áramlanak felénk, nagyságuk szerint látásunkhoz, vagy elménkhez, amelyek a tárgyal egyező színűek s hasonló alakuak. Ezek gyorsan repülnek és ezért egyetlen összeffüggő tárgynak a képzetét keltik.
== Forrás ==
*Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény, I. kötet (Epikurosz); Tankönyv Kiadó, Budapest 1958.
| |||